Folkrádió

Tizënkét kőmives

gyűjtés

előadó:
Lőrincz Mihályné Vitus Ágnes
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Szentegyházasfalu
vármegye:
Udvarhely
tájegység:
Udvarhelyszék (Székelyföld)
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Lajtha László
felvétel időpontja:
1940.
kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Szöveg

1. Tizënkét kőmives
Összetanakodék,
Magas Déva várát
Hogy fëlépítenék.

2. Hogy fëlépítenék
Fél véka ezüsté­,
Fél véka ezüsté­,
Fél véka aranyé­.

3. Magas Déva várhoz
Hozzá is kezdëttek.
Amit raktak délig,
Leomlott estére,
Amit estig raktak,
Leomlott rëgg=ere.

4. Mëgint tanakodék
Tizënkét kőmives:
Falat mëgállítni
Hogy lësz lëhetségës.

5. Ëgymás között szoros
Ëggyességët tëttek:
Mëlyik felesége
Hamarább jő ide,

6. Azt gyëngén fogjuk mëg.
Dobjuk be a tűzbe,
Annak gyënge hamvát
Keverjük a mészbe!

7. Csak így állítjuk mëg
Magos Déva várát,
És így nyerhessük el
Annak drága árát.

8. Kocsisom, kocsisom,
Nagyobbik kocsisom!
Én uramhoz mënni
Lënne akaratom.

9. Fogd bé a lovakot,
Induljunk el útra,
Induljunk el útra,
Magos Déva várra!

10. Erős idő vala,
Záporeső hulla.
Asszonyom, csillagom,
Forduljunk mëg vissza!

11. Nem jó álmot láttam
Az éjjel álmomba:
Asszonyom, csillagom,
Forduljunk mëg vissza!

12. A hintó nem tiéd,
A lovak nem tiéd.
Hajtsad a lovakot,
Hadd haladjunk elébb!

13. Nem jó álmot láttam
Az éjjel álmomban:
Kőmives Kelemën
Udvarába jártam.

14. Hát az ő udvara
Gyásszal van behúzva,
Az ő udvarára
Ëgy mél kút fakada!

15. Az ő kicsiny fija
Oda beléhala,
Asszonyom, csillagom,
Forduljunk mëg vissza!

16. A hintó nem tiéd,
A lovak nem tiéd.
Hajtsad a lovakot,
Hadd haladjunk elébb!

17. Mënnek, mëndëgélnek
Déva vára felé.
Kőmives Kelemën
Őköt észrevevé.

18. Szörnyen mëgijedött,
Imádkozik vala:
Istenëm, Istenëm,
Vidd el valahova!

19. Mind a négy pej lovam
Törje ki a lábát,
Vessën a hintómnak
Négy kereke szakát!

20. Üssön le az útra
Tüzes istennyila,
Horkolva térjenek
A lovai vissza!

21. Mënnek, mëndëgélnek
Déva vára felé.
Sem hintót, sem lovat
Semmi baj nem lelé.

22. Jó napot, jó napot,
Tizënkét kőmives,
Tizënkettő közül
Kelemën kőmives!

23. Jó napot, jó napot,
Asszonyfeleségëm
Hát ide mét jöttél
A veszedelmedre?

24. Most szépën mëgfogunk,
Bédobunk a tűzbe,
Nekëd gyënge hamvad
Keverjük a mészbe.

25. Csak így álítjuk mëg
Magos Déva várát,
És így nyerhessük el
Annak drága árát.

26. Várjatok, várjatok,
Tizënkét gyilkosok,
Hogy búcsut vëhessek
Asszonybarátimtól,
Asszonybarátimtól,
Szép kicsiny fijamtól!

27. Kőmives Keleënné
Mikor hazamëne,
Őt szépen mëgfogták,
Bédobták a tűzbe.

28. Kőmives Kelemën
Mikor hazamëne,
Az ő kicsiny fija
Elejébe jöve.

29. Apám, édësapám,
Mondja mëg igazán,
Hogy hol van, s merre mënt
Az én édësanyám!

30. Ne sírj, fijam ne sírj!
Hazajő estére,
Ha estére nem jő,
Hazajő rëgg=ere.

31. Istenëm, Istenëm,
Rëggel is eljöve,
Az én édësanyám
Még haza nem jöve!

32. Menj el, fijam, mënj el
Magas Déva várra!
Ott van a te anyád,
Kőfalba van rakva.

33. Elindula sírva
Az ő kicsiny fija,
Elindula sírva
Magos Déva várra.

34. Háromszor kiáltja
Magos Déva várra:
Anyám, édësanyám,
Szólj bár ëggyet hozzám!

35. Nem szólhatok, fijam,
Mert a kőfal szorít,
Magos kövek között
Vagyok berakva itt.

36. Szive mëghasada,
A föld is alatta.
Az ő kicsiny fija
Oda beléhala.

(A felvétel technikai okokból két részletben történt, ezért a 22. versszaktól más hangmagasságban és hangszínnel folytatódik.)

Album: A magyarság népzenéje 4.

Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.

Összeállította: Vargyas Lajos
Szerkesztette: Paksa Katalin
Hangrestaurálás: Németh István

Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta...
Ezek a mondatok Vargyas Lajos A magyarság népzenéje című könyvéből valók, amely Bartók Béla A magyar népdal és Kodály Zoltán A magyar népzene című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.