Folkrádió

Búval terítötték az én asztalomat

gyűjtés

előadó:
Tóth Jánosné Kovács Anna
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Szebény
vármegye:
Baranya
tájegység:
Dél-Dunántúl
nagytáj:
Dunántúl
gyűjtő:
Várnai Ferenc
felvétel időpontja:
1985.
kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Szöveg

Búval terítötték az én asztalomat,
Bánattal töltötték az én poharamat. Nëm hittem, örömöm hogy búra forduljon,
Fényessen kelt napom homályba boruljon.
Mert ha napkelettől napnyugatig mënjek,
Mégsë találom föl szabad életömet,
Szabad életömet, lányi örömömet.

Eddig lëjány voltam, szabad madár voltam,
Ágról-ágra nyíló rózsabimbó voltam.
De most elhërvadok, mint a fa levele,
Mikor mëgjön az ősz, lehullik a földre.
Kedves édösanyám, édös szülődajkám,
Fölnevelt kë engöm, nem tudja k=e, mire?
Jóra-ë vagy rosszra, vagy örökös búra,
Vagy örökös búra, bánatos napokra.

"Menyasszonybúcsúzó"
Hangfelvétel a gyűjtő tulajdonában.

Album: A magyarság népzenéje 5.

Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.

Összeállította: Vargyas Lajos
Szerkesztette: Paksa Katalin
Hangrestaurálás: Németh István

Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta...
Ezek a mondatok Vargyas Lajos A magyarság népzenéje című könyvéből valók, amely Bartók Béla A magyar népdal és Kodály Zoltán A magyar népzene című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.