Folkrádió

székelyverbunk

gyűjtés

előadó:
Boca Georghe, Boca Sorin, Vinca Shershe, Vinca Iulius, Varga Remus
előadásmód:
hegedű, hegedű, kontra, kontra, bőgő
műfaj:
székelyverbunk
etnikum:
magyar
tájegység:
Közép-Maros vidéke
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Pávai István
felvétel időpontja:
1998. 2. 16.
szerkesztő:
Pávai István, Kelemen László
kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
1999

Album: Utolsó óra. Erdélyi népzenegyűjtés a Fonó Budai Zeneházban

A felvételek az Utolsó óra program honlapján jelentek meg, bárki meghallgathatja, letöltheti onnan őket. http://hagyomanyokhaza.hu/main/mediatar/utolso_ora/

Idézetek a weblapról:

Az Utolsó Óra programról

Bartók Béla 1907-ben a Gyergyói-medence falvait járva, egyik levelében, félig tréfásan, félig bosszúsan ecsetelte a népzenei gyűjtőmunka nehézségeit: a régi magyar népdalok kutatója minden erőfeszítése dacára jobbára városi eredetű műdalokat, divatos dallamokat talál. Úgy tűnt, az egykori népélethez kapcsolódó zenekultúra az utolsó óráját, sőt talán utolsó perceit éli. Azóta többször történt hivatkozás az utolsó órára, egészen napjainkig. Elérkezett-e a valóban utolsó óra?

A kérdés megválaszolása nem egyszerű, hiszen Bartók gyergyói kudarca óta szinte egy évszázad telt el. Közben a népdalszemlélet is számos változáson ment keresztül, ugyanakkor a gyűjtőmunka területileg jócskán kiszélesedett. A Budapestről szemlélő számára korábban az erdélyi magyarságot elsősorban a Székelyföld és Kalotaszeg népe jelentette. A mezőségi, szilágysági, aranyosszéki, dél-erdélyi szórvány- és szigetmagyarság felfedezésére később került sor. Erdély sajátos táji tagoltsága, történelmének és etnikai összetételének specifikumai rendkívül összetett módon alakították az itt élő népek kulturális arculatát. A különböző történeti korok hatásai, az egyes etnikumok helyi túlsúlya, a túlsúly későbbi elvesztése és egyéb tényezők hatására egy-egy erdélyi néprajzi kistáj a kultúra változásának más-más fázisait konzerválta. Ha egy amatőr gyűjtő ma elmegy a mezőségi Székre, az idősebb korosztály körében ma is könnyűszerrel gyűjthet ún. régi stílusú népdalokat, anélkül, hogy ezeket tudatosan vagy szakszerű módszerekkel keresné. A hagyomány átalakulása vidékenként más-más ütemben történt. A rossz közlekedési viszonyokkal rendelkező, más nemzetiségű települések közé beékelt falvakat nehezebben érték el a nyelvterület központi részeiről érkező újabb kulturális divatok, ezért többet őriztek meg a korábbi tradícióból, illetve szervesebben tudták asszimilálni az újabb hatásokat. A hatások érvényesülése a népi kultúra egyes ágaiban is különböző módon történt. Volt, ahol még őrizték a régi viseletet, de a zenekultúra hamarabb átalakult, vagy fordítva. A népzenén belül is egyes műfajok hamarabb divatjamúlttá váltak (pl. a sirató), mások kisebb-nagyobb átalakulással napjainkig fennmaradtak. Utóbbiak közé tartozik a népi tánczene, illetve a különböző táncalkalmakhoz kapcsolódó énekes mulatozás zenéje. Az 1970-es évektől egyre terebélyesedő, mára világszinten is elterjedt városi táncházmozgalom ez utóbbi hagyomány továbbélésének köszönheti létét.

A kommunista évek emberjogi szempontból hátrányos intézkedései (külföldre való utazás tiltása, a nyomtatott és az audiovizuális médián keresztüli kommunikáció korlátozása stb.) paradox módon a népi kultúra konzerválására részben pozitívan hatottak. Ugyanekkor a néphagyomány a kisebbségi létben felerősödő nemzeti identitás egyik fontos komponensévé vált, ezért a helyi értelmiség, sőt a földműves lakosság körében is kialakult a tudatos hagyományápolás igénye. Az 1990-es rendszerváltás óta a határok átjárhatósága, a határokon túli munkavállalás lehetősége, a fogyasztói társadalom behatolása, a műsoros kazettákon terjesztett kulturális és szubkulturális hatások azonban a népi műveltség gyorsabb átalakulását eredményezik, immár a zártabb településeken is. Ez indokolja, hogy ma ismét utolsó óráról beszéljünk.

A korszerű hangfelvevő berendezéssel rendelkező Fonó Budai Zeneház vezetőinek Kelemen László vetette föl az Utolsó Óra program beindításának ötletét, akik nem kis erőfeszítés révén megteremtették a gyűjtés költségeihez szükséges anyagi fedezetet. A program szakmai támogatását a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum vállalta magára. 1997-1999-ben összesen 520 archív CD-nyi anyagot sikerült rögzíteni a még élő erdélyi hagyományos népzenei együttesekkel. Egy-egy zenekar megközelítőleg teljes, több etnikumot is kiszolgáló repertoárjának felgyűjtésére öt nap állt rendelkezésre, ezért jutott idő arra is, hogy ne csak a dallamkészletet, hanem a zenével, tánccal, népszokásokkal kapcsolatos szöveges adatokat is rögzítsük. Minden zenekarral egy-egy pár táncos, illetve egy-két énekes is érkezik, ami a hangszeres népzene vokális és funkcionális kapcsolatainak feltárásához nyújtott segítséget anélkül, hogy a projekt felvállalhatta volna a vokális népzene és a néptáncok a hangszeres zenéhez hasonló, felmérésszerű rögzítését. A program része volt a hagyományos erdélyi furulyazene feltérképezése is. A felvételek tartalmáról már a helyszínen részletes számítógépes nyilvántartás készült.

Pávai István


Az Utolsó Óra program munkatársai:

Budapest: ASZTALOS Tamás, ÁRENDÁS Péter, BOROS Irén, JUHÁSZ Zoltán, KÁSA Béla, KONCZ Gergely, LÁSZLÓ Sándor, LUKÁCS József, MEZEI Péter, NÉMETH István, PÁVAI István, PÉNZES Géza, SZALÓKI Ágnes, TÚRÓS Levente, VAVRINECZ András, VIRÁGVÖLGYI Márta, ZETTWITZ Ilona, ZSIDEI János, ZSURÁFSZKI Zoltán
Erdély / Transylvania: KALLÓS Zoltán, TŐTSZEGI András
Programvezető: KELEMEN László

A website szerkesztésének munkatársai:

Szerkesztette: Pávai István
Producer: László Sándor
Project management és WEB-es feldolgozás az iMédia munkája.
Külön köszönet Bernát Józsefnek, Palkó Zoltánnak és Zónai Tibornak.

Kapcsolódó oldal