Folkrádió

Asztali nóták, lassú csárdás, korcsos, cigánycsárdás

előadó:
Szabó Viktor, Pávai István, Bör Gyula, Sinkó András
előadásmód:
hegedű, kontra, kontra, bőgő
műfaj:
asztali nóták, lassú csárdás, korcsos, cigánycsárdás
etnikum:
magyar
település:
Mezőkölpény
vármegye:
Maros-Torda
tájegység:
Marosszéki Mezőség (Marosszék, Székelyföld)
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Pávai István
felvétel helye:
Marosvásárhely
felvétel időpontja:
1988
szerkesztő:
Pávai István
kiadó:
Electrecord (Bukarest)
kiadás éve:
1988
gyártási szám:
EPE 03323

Album: Mezőkölpényi népzene

Szabó Viktor - hegedű
Pávai István - kontra
Bör Gyula - kontra
Sinkó András - bőgő

Szabó Viktor 1939. április 16-án született az erdélyi Mezőség keleti peremén található Mezőkölpényben. Édesapja, Szabó Lajos, a vidék egyik leghíresebb prímása volt, négy fiára hagyományozva az ősök művészetét. Viktor öt éves korában kezdett el hangszert tanulni. Egy év múlva már édesapja mellett muzsikált a lakodalom nappali részén. Tizenhárom évesen tanult meg háromhúros, egyenes lábú kontrán kísérni. 1962-ben került Marosvásárhelyre, ahol különböző üzemi műkedvelő csoportok zenekarában játszott. 1970-ben a Maros Művészegyüttes tagja lett. A lemezen elhangzó, kizárólag édesapjától tanult dallamanyagot azonban nem volt alkalma színpadi műsorokban játszani. Így sikerült megőriznie a hivatásos falusi népzenészekre jellemző előadásmódbeli sajátságokat: díszített játékmód, jellegzetes vonóvezetés, temperálatlan intonáció, tánctípusonként specifikus hangsúlyrend, stb. Így méltán tekinthetjük hiteles folklór-adatközlőnek.
A dallamanyagot táncszempontú elrendezésben adjuk közre. Az első oldalon egy teljes kelet-mezőségi táncrend, pár hallható. A hajdan cikluskezdő verbunk néhány évtizede a táncszünetekbe szorult, külön kérésre járták, ma csak az idősebbek ismerik. Sarkazó-hegyező, hátravágó, kopogó, tapsos és csapásoló figurákból áll. A párostáncok a lassú csárdással indulnak, amely kétlépéses jártatásból és fenthangsúlyos párosfogásból áll, de kiegészülhet kopogós figurázással is. Rá következik a kissé élénkebb korcsos, amely átvetős és kiforgatós motívumokban bővelkedik, de a lenthangsúlyos párosforgó és a párelengedő figurázás is jellemzi. A táncrend a gyors tempójú cigánycsárdással zárul, amelynek formakészlete az előzőkből táplálkozik, de uralkodó benne az egylépéses motívum és a kopogó figurázás. A lemez második oldala asztali nótákkal kezdődik. Ezeket gyakran táncszünetben kérték a zenésztől és szöveggel énekelték. Dallami szempontból azonosak a lassú csárdással, csak lassabban játsszák őket kissé sánta, aszimmetrikus ritmusban. Sokszor (mint a lemezen is hallható), ugyanazt a dallamot lassú csárdásba átfordítva kezdik újra a párt.
A dallamok eredetük szempontjából nagyon változatosak, a népzene régibb rétegeitől, a korai és kései verbunkos zenén át, a népies műzenéig. Az új stílusú dallamokat közismertségük miatt tudatosan mellőztük, anélkül, hogy művészi értéküket kétségbe vonnánk. A lassú csárdás dallamokhoz többségben szöveg is kapcsolódik. A másik két párostáncban a szöveges dallamok ritkábbak, a verbunkban pedig nem fordulnak elő. A táncok mindegyikéhez táncszók is járulhatnak.
Ebben a zenében megfigyelhetünk bizonyos periódus-terjedelmű hangszeres közjátékokat, sablonos harmóniával, amelyek szinte bármelyik dallam után játszhatók. Gyakoriságuk miatt ezek állandóan a hegedűs tudatának felszínén vannak. Amíg a közjátékot játssza, azon gondolkozik, hogy melyik legyen a következő darab.
A népzenei gyakorlatban a dallamok hangneme többnyire kötött. Ezt figyelembe véve, betartottuk a hagyomány által megszabott hangnemeket.
Pávai István