Folkrádió

Musama / kecskés

gyűjtés

előadó:
Mesterke Gergely
előadásmód:
duda
műfaj:
kecskés
etnikum:
magyar
település:
Külsőrekecsin
tájegység:
Moldva
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Stuber György
felvétel helye:
Dumbrovény
felvétel időpontja:
1991 és 1996 között
szerkesztő:
Dr. Stuber György
kiadó:
Petrás Incze János Alapítvány
kiadás éve:
1997

Album: Moldvai csángó-magyar hangszeres népzene. Stuber György moldvai helyszíni felvételei

Buták György lujzikalagori kobzos emlékére

Dr. Stuber György moldvai helyszíni felvételeit kiadja a Petrás Incze János alapítvány

A moldvai csángók folklórja a környező moldvai román folklórral kölcsönhatásban fejlődött az évszázadok során. Különösen igaz ez a táncaikra és hangszeres zenéjükre. Ennek ellenére 1974-ben még találtam olyan hegedűsöket, furulyázokat, kobzosokat, levélsípon játszani tudókat (pipélés, cicélés) és az utolsó élő sípost (duda, csimpoly), akik még magyar énekek dallamát is tudták. Utóbbi, Mesterke Gergely, külsőrekecsínyi születésű. Sípszára nem a Balkánon elterjedt egysípos, hanem a magyar és szlovák dudákhoz hasonlóan kontra-sípja is van, amely egy kvartot vált le. Kérdésemre, hogy mikor teszegeti le az ujját, így válaszolt: Mikor kell... egyszer-másszor, mikor kéri... A magyarországi dudáktól eltérően 6bluk van csak rajta: négy dallamluk, az ötödik alul és a kontraluk baloldalt. Éppen fordítva vannak elhelyezve a dallamlukak jobboldalt, a kontraluk baloldalt. Utóbbit nem a kisujj, hanem a gyűrűsujj fogja le. A sípszár lényegesen kisebb a magyarországiakénál, és nem kecskefejbe, hanem egy egyszerű fagyűrűbe illeszkedik, mint a balkáni dudákon.

Dudája idővel tönkrement, alapítványunk újragyártatta szakasztott hasonmását, és 1993-ban nagy örömömre átadhattam az új sípot Gergely bácsinak. Úgy eljátszotta azokat a dallamokat, amelyeket 1974-ben, 75-ben, úgy, mintha nem is telt volna el csaknem 20 esztendő. Hogy két hétre rá Magyarországra vitték szerepelni, ahol a tévé is közvetítette játékát. Élete nagy élményeként mesélte: Háromszor adtak enni egy napon. Jó bajok voltak ott.

A levélsíp ma már nejlondarab. Furulyázni (sültülni) még sokan tudnak. Sajnos Gyöngyös János lészpedi kobzossal meghalt az utolsó csángó-magyar kobzos is, de a cigányzenészek még használják a csángó falvak közelében. E kazettán közülük mutatjuk be Paun Vasile játékát. Buták György kalogari kobzostól 1975-en vettem föl kobozjátékot. A Securitate meghurcolta, megverték, elhervasztották a kedvét. Amikor 1996-ban alapítványunk anyagilag segélyezni kezdte azokat, akiket a diktatúra azért üldözött, mert énekeltek, zenéltek külföldieknek, már nem találtam őt életben. Emlékét örökre szívemben őrzőm. Az ő emlékére adjuk közre ezt a kazettát.

Hálás köszönet illeti az össze moldvai csángó adatközlőt, akik közül többen a diktatúra éveiben jelentős kockázatot vállalva is muzsikáltak nekem. Hálával tartozom Dr. Domokos Pál Péternek, Dr. Keszi Kovács Lászlónak, dr. Martin Györgynek és Kallós Zoltánnak, akik a hetvenes években gyűjtőutaimhoz jó tanácsokkal szolgáltak. Köszönet Pénzes Gézaának és Kerényi Róbertnek, akik a kazetta elkészítésében nagy segítségemre voltak.

Dr. Stuber György
(idézet a borítóról)