Folkrádió

Jaj, édes méhemnek

gyűjtés

előadó:
Szász Mártonné Kajcsa Berta
előadásmód:
ének
műfaj:
nagyböjti ének
etnikum:
magyar
település:
Pürkerec
vármegye:
Brassó
gyűjtő:
Kallós Zoltán
felvétel időpontja:
1966.05.
szerkesztő:
Sárosi Bálint, Németh István
kiadó:
MTA Zenetudományi Intézet
kiadás éve:
1995
gyártási szám:
ZTI MK 005-007

Szöveg

Jaj, édes méhemnek
Drága édes gyümölcse,
Én szegény árva fejemnek,
Csak egy reménysége.

Jaj, jaj, ki ne szánná,
Látván íly esetedet?
Könnyes szemmel ki nem sírna,
Látván szent testedet?

Jaj, mind elhagyának,
Szolgáid elfutának.
Mind mezőben egy virágszál,
Szintén úgy hagyának.

Ó, drága szülöttem,
Ártatlan drága Jézus,
Mi bűnt tettél, hogy fán függesz,
Szelíd, kegyes Krisztus?

Most édes italod
Méreg-ecettel terhes,
Minden tagod nagy kínokkal
Látom igen terhes.

Koronád most tövis,
Szent kezeidben klávis,
Szent nyakadon ütés, csapás
Nagyon, de nem klávis(?).

A bűnös Ádámnak
És Éva bűnéért
Hurcoltatál, csapdostatál,
Végre áldoztatál.

Kálvária hegyre
Mezítelen vitetél,
S a kegyetlen hóhéroktól
Ott megfeszíttettél.

Te szent oldaladból
Bőven csorog piros vér,
E világon szerteszéjjel
Futott szomorú hír.

Siratnak barlangba
Levő mérges sárkányok,
Siránkoznak az erdőben
Levő vadállatok.

Gyászban öltözének
Mindenféle állatok.
Sirat a nap, óhajt a föld,
Sírnak a csillagok.

Siratlak szüntelen
Én is keserves szívvel.
Reád nézvén, téged látván
Könnyes szemeimmel.

Szánjatok meg engem
Erdők szép violái,
Keserüljön a hegyeknek
Zúgó csatornái!

Vége legyen immár
Keserves panaszimnak,
Mert látom, nincs, ki szánója
Az én siralmimnak.

Album: Magyar Népzenei Antológia VI. Kelet 2. Székelyföld

A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének gyűjteményéből szerkesztette Sárosi Bálint és Németh István.
Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál
Lektor: Paksa Katalin

Részlet a bevezetőből:
A Magyar Népzenei Antológia VI. egysége, a Kelet 2 a Székelyföld magyar népzenéjéből készült. A kazettákon a székely megyék (a történelmi Maros-Torda, Udvarhely, Csík, Háromszék - jelenlegi Maros, Hargita, Kovászna) szigorú értelemben vett határain kívülről, de azok közeléből származó egy-két adattal csupán jelezni kívánjuk, hogy zenei szájhagyomány tekintetében a Nagyküküllő ill. Brassó környéki szórványmagyarság is a Székelyföldhöz sorolható.