1977–1980 között a Román Televízió Magyar Adásában sugározták a Kaláka című tévéműsort. Ennek hátteréről, a benne részt vevők tapasztalatairól, a Kaláka jelentőségéről tudhattunk meg többet szombat délután Csíkszeredában, ahol a táncházmozgalomra épült közel fél évszázados műsort elevenítették fel.
A táncházmozgalomra épült közel fél évszázados tévéműsor, a Kaláka felelevenítésére, közös emlékezésre gyűltek össze a Kalákák résztvevői és más, a népi kultúra iránt érdeklődők szombat délután Csíkszeredában.
A táncházmozgalomra épülő Kaláka című tévéműsort a Román Televízió Magyar Adásában sugározták először 1977-ben, nem sokkal ezután az adás egyik legjelentősebb műsora lett. Célul az autentikus népzene, néptánc bemutatását és a hagyományokhoz való tudatos viszonyulásra alapozó oktatást tűzte ki. A műsor lehetőséget nyitott a fiatalok számára az erdélyi magyar társadalom szellemi és tárgyi örökségének megismerésére.
A szombati beszélgetés központi témája a Kaláka volt. Az 1977–1980 között elkészült adások máig meghatározó jelentőséggel bírnak, ugyanis felkeltették a részt vevő több száz középiskolás diák érdeklődését az erdélyi, romániai magyarság szellemi és tárgyi öröksége iránt. A műsorok felvonultatták Erdély közel 30 nagy múltú középiskoláját és szinte minden jelentős néprajzi tájegységét, a felvételek helyszínei között volt Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Beszterce, Rugonfalva is. A műsor által több százezren megtapasztalták a gyökerekhez való lelki kötődés fontosságát, ugyanakkor a Kaláka, bár kimondatlanul, de szembefordult az 1970-es évek közepétől erősödő, elnemzetlenítő romániai kultúrforradalommal. A fiatalok annyira magukénak érezték a mozgalmat, hogy annak lendületét 1980 után is tovább vitték, mutatott rá több szerkesztő, alkotó is a csíkszeredai beszélgetésen.
A kalákás találkozón jelen volt Szabó Györgyi, Györfi Erzsébet, Szilágyi Gödri Ildikó, Zakariás Erzsébet, András Mihály, Gábos Rozál, videóhíváson keresztül becsatlakozott Pávai István, a beszélgetést Simonffy Katalin televíziós műsorszerkesztő és Csinta Samu újságíró moderálta.
Az eseményen az 1976-ban, Csíkszeredában megalakult Barozda együttesről több ízben is szó esett, ugyanis tagjai az erdélyi népzene és régizene népszerűsítése mellett kötelezték el magukat, csatlakoztak a táncházmozgalomhoz, és az együttes szervezésében indult el a Csíkszeredai Régizene Fesztivál is. A jelenlevőktől megtudtuk, ki hogyan került kapcsolatba a Kalákával, miként zajlottak a forgatások, milyen anyagokat termelt ki a részt vevő tanárok és diákok gyűjtőmunkája, kikkel, mely népi előadókkal sikerült ismeretséget kötniük a Kaláka által. Volt, aki kiemelte: számára a mozgalom életre szóló élményt adott és irányvonalat mutatott egész életében, mások a Kaláka hagyományátörökítő jelentőségét hangsúlyozták.
– A legfőbb érték, amit a Kaláka-sorozat létrehozott, az, hogy abban az időben a közönség kevésbé volt fogékony a népzenére, ezáltal viszont a fiatalság kezdte érteni, élvezni ezt, mert rájöttek, hogy mekkora és milyen ereje van. A Kaláka „táncházmagot” terjesztett Erdélyben – vélekedett Pávai István.
Az emlékidéző beszélgetésen a jelenlevők élményei mellett korabeli fényképeket, videófelvételeket is láthattak és hallhattak az érdeklődők. A beszélgetést a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tánckarának produkciója keretezte.
