Húsvéti Hateha

Palermóban jártam,
táncházra találtam,
a padló szólt, nem volt kegyelem,
csizmás lábak közt járt a szerelem.

Koccant a pohár, csattant a kéz,
valaki dalolt, más csak néz –
de mikor a bőgő belerúgott a csendbe,
mindenki táncolt, ment a hegynek!

Böjt tova lett, sonkakóma,
szállt a füst, mint húsvéti nóta,
de itt a szív nem totyog, nem vár,
itt minden ritmus élni kíván.

Palermó a menedék,
hol a hang is léptékre kél,
ha elfáradtál, épp ezért jó,
mert feltölt egy táncos szó.

Nem akart bezárni,
kezdett hajnal válni,
szoknya libben, bor is csordul,
minden sóhaj táncba fordul,
pulzus lüktet, padló dobban –
szabad-e mulatni? Mostan!


Hegedű: Kónya Előd
Brácsa: Szabó Marci
Brácsa: Könczei Bálint
Bőgő: Tejfel Zsolt