Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok

Vonulások

„A felnőttek világának határán” emlegetik a vonulásokat. Ezek sokfélesége bámulatos. Sajnos a mi változatainkban elég kevés a játékokra vonatkozó leírás, így a gyakorlati lehetőségek gazdagságára legtöbbször csak következtethetünk. A különböző térformák gazdagsága elkápráztat.

Főként nagylányok játékai tartoznak ide, bár arra is van adat, hogy fiúk, illetve legények is részt vettek bennük. Hajdanán, tavaszidőben ünnep- és vasárnapokon végigmentek a falun, a legkülönfélébb térformákban vonultak vagy szaladtak. A láncszerűen haladó kígyózó vonulásokat labirintus-tánc néven emlegeti a kutatás, és a szertartásos táncok legjellemzőbb típusainak tartja, melyekben az ősi hitvilág elemei élnek tovább.

A vonulások közé sorolhatók a kanyargós járás három gyermek körül (szövegtípusa: Kökényfa),

     4110g.mp3

a kezeken-sétáltatás (szövegtípusa: Most viszik, most viszik),

  Most viszik, most Buborkáné lányát (Gombos)

a sövényfonás,

     ZK175B08.mp3

a lánckészítés (szövegtípusa: Sírjunk-ríjjunk)

     Dat139B29_41.mp3

és rétestekerés (szövegtípusa: Haj gica, galagica),

     ZK311A18.mp3

továbbá a bújó-vonuló- és kapus-hidas játékok.

A vonulások járulékos játéka: Ipitlika pántlika

     ZK274B17.mp3

A vonulások dallamaira a nagyobb hangterjedelem jellemző hexachordtól felfelé.

Bújó-vonuló játékok

A bújó-vonuló játék a vonulások kötöttebb formája. Kézfogással hosszú sort alakítanak, a sor két vége között folyik a párbeszéd, azaz engedélyt kérnek az átvonulásra a kapu alatt. Az átvonulás után kapucsere történik: azokból lesznek kaputartók, akik eddig a bújást vezették. A kapu ilymódon előre halad, akár az egész falut is megkerülhetik. A „faluhossza” elnevezés is innen ered. A játék a szertartásos pogány tavaszi falukerülés emlékét őrzi, mellyel a növények megújulását igyekeznek biztosítani, a jégverést, fagykárt és más rontást elhárítani. Az énekelt „Bújj, bújj, zöld ág” szöveg is termékenységvarázsoló szerepre utal. A ritus a kereszténységben húsvéti határjárásként maradt fenn.

A kapus-hidas játék a bújó-vonuló játékok egy fajtája, csak itt nincs folyamatos haladás, hanem a dal végén lecsukják a kaput. A játékok dalai és az előforduló párbeszédek is jobbára ugyanazok. Akiket elfognak, cserélnek a hídtartókkal, félreállnak, vagy maguk is a hidasok mellé (után) állnak. Ez esetben a híd szaporodik, a bújók száma fogy. Az eltérő játékmód mellett még járulékos (befejező) játékaik révén is különböznek a bújó-vonuló változatoktól.

Régebben valószínűleg sokkal gazdagabb, sokszínűbb változatkörben fordultak elő ezek a játékok. A vonulással kialakított térformák és a kapu viszonya igen sokféle. A kapu állhat külön, vagy kapcsolódhat a sor végéhez. A sor lehet kígyózó lánc, félkör alakú, de teljes kör is. A vonulás történhet egyes sorban (többnyire) vagy párosan. Az átvonulók a kaput hol egyik, hol másik oldalról, olykor nyolcas alakban kerülik meg. A páros vonulás történhet kapucserével, de látványosabb fajtája a kapuk sorából kialakított lugas. Ez hidas játék esetén a játék folyamán alakul ki növekvő kapusorban, a bújó-vonuló játékokban előrehaladó lugas formájában nyilvánul meg. A páros vonulás egyik formája a kezeken sétáltatás. Itt két szembenálló sor kézfogással utat képez, amelyen egy kisebb lány két oldalt segítő lány vezetésével végigmegy. Az oszlop végén állók állandóan előreszaladnak, és újra összefogják a kezüket, hogy az út hosszának folyamatosságát biztosítsák.

Egyes játékformákban a híd maga is sor. A sorban álló játékosok hidat formálnak kezeikből, ezek alatt kígyózik át sövényfonás-szerűen a vonulók serege. A hidas játék egyik további változata, amikor a kapu mozog. Körbenállók vagy guggolók fölött összefogott kézzel halad két kapus. Ahová a dal végén érnek, lecsapják a kezüket, és az ott állókkal cserélnek: a levágottak lesznek az új kapusok. A levágott játékosok vagy kaput cserélnek, vagy egyszerűen csak félreállnak, többnyire azonban maguk is a kapusokhoz csatlakoznak, esetleg a kapusok mellett maguk is további kapusort alkotnak. Ezeken is átbújik a sor, de foglyot csak az első kapu ejthet. A kapusok neveket választanak maguknak. Ezek általában titkosak, és csak a foglyulejtetteknek derül ki, amikor választanak, melyik kapus mellé állnak. A nem titkos nevek az angyal és ördög fedőnevei. Csak akkor árulják el a kapusok, hogy ki az angyal és ki az ördög, mikor már a bújók mind elfogytak. A titkos neveknél a játék végén a kapusok állapítják meg a játékosokról, „angyalok-e vagy ördögök”, olymódon, hogy egyenként próbát kell kiállniok. A hidas játékok zárójátékai a vesszőfutás, a húzás, a láncszakító és egyéb tűzpróbák. Ezek a játékok megerősítik a megelőző „angyal-ördög” ítéleteket. A vonulásokban előforduló párbeszédek igen közeli rokonait megtaláljuk a láncszakító játékokban is. „Lengyelország jó királyunk” a „Lengyel László király” torzulása. Emlegetése valószínűleg a lengyel-magyar történelmi kapcsolatokat idézi. A „Jordán vize” talán II. Endre szentföldi útja után került a szövegekbe.

A hidas játékok egész Európában elterjedtek. Már a középkorban is kedveltek. Sok bennük az archaikus elem, ezek Európán kívüli népeknél is felbukkannak. Ősi mitikus hagyományok pl. a lelkek mennyországba, ill. pokolba jutása. Samanisztikus varázslás emlékét őrzi a „Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda” szövegmotívum. (A változatokban előforduló „zab” vagy „bab” a „dob” helyett - torzulás.) A sámánkodás kellékei a dob és szita. Visszafelé sorolni (jelen esetben a napokat) varázslások alkalmával szokásos. Szerda és péntek a szerelem és a tűzhely körüli tennivalók napjai. „A hidasjátékok nagy részének összefüggését a középkori misztériumjátékokkal (az elhunytak lelkeinek felvonulása az itéletre, az ťangyalokŤ és ťördögökŤ szétválasztása) erősítik a hozzájuk kapcsolódó zárójátékok. Ezek részben egy másik itéletre (ťutolsó itéletŤ) utalnak, részben talán az istenitéletek gyermekjátékká vált emlékét őrzik.” (MNT I: 757. lap)

A magyar játékok lakodalmi szokáselemekben is bővelkednek. A „Ki népei vagytok?” akkor hangzik el, mielőtt a vőlegény násznépét a menyasszonyos házba beengedik. Szent Erzsébet a házasság elősegítője.

A bújó-vonuló és kapus-hidas játékok meglehetősen egységesek szövegben is, hangkészletben is. A feltűnő egységesség (részben egyformaság) kopásnak, elszegényedésnek is felfogható, melyet az óvodai – iskolai használat is elősegített. A szöveg lehet hosszabb vagy rövidebb, és jól elválasztható részekre oszlik. Kezdő rész (Bújj, bújj... Nyitva van...). Ugyanez a rész olykor felbukkan befejező motívumként is. Második rész (Rajta, rajta... Benn maradt...). Vannak változatok, melyek a második résszel be is fejeződnek, ezeket terjeszti az óvoda és iskola is. Néhány változatban azonban folytatódik az ének harmadik résszel.

     MD091A32_00.mp3

Ezek játékmódja két részre oszlik, mert két kapuzárás van bennük. Ez utóbbi esetben a Rajta, rajta részt csak akkor énekelték, mikor már néhányszor megkerülte a lánc a kapukat, és valakit le akartak fogni. Ez a rész a változatok többségéből ki is marad. Harmadik rész (Nyisd ki... Szita, szita...). Az esetek többségében jelen van, ráadásul a sámán-varázslás emlékét idéző jellemző Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda szövegrésszel. Ez a rész befejezésként is szolgálhat, esetleg rövid záró motívum követi, de jelentkezhet más szövegközegben is, pl. párválasztóban, mint befejezés.

     ZK155B13.mp3

     8805b.mp3

     Dat139A0_36.mp3

     ZK175B09.mp3

     MD073B17_30.mp3

Ritkán van példa arra is, hogy a harmadik szövegrész részben vagy egészben kimarad, és helyette új motívum jelentkezik.

     ZK202B02.mp3

A többi szövegrész már tetszőleges toldalék. Leggyakoribb a Sárga cukor, vörös bor,

  Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Topolya)

a Pécsivári rongyos zsidó,

     ZK177B05.mp3

Új a csizmám, most vették,

  Bujj, bujj, zöld ág, zöld levelecske! (Hertelendyfalva)

és talán a Sírjunk-ríjjunk.

     Dat139B29_41.mp3

Szinte valamennyit megtaláljuk önálló formában is, az énekesek „külön dal”-ként emlegetik, esetleg más közegben bukkannak fel.

A bújó-vonuló és kapus-hidas játékok szövegtípusai:

Bújj, bújj, zöld ág (Bújj, bújj, kecske)

     MD090B05_04.mp3

     MD091A32_00.mp3

     ZK155B13.mp3

     8805b.mp3

     MD073B17_30.mp3

     ZK177B05.mp3

     ZK202B02.mp3

Kié ez a szép híd

  – Kijjé ez a szép híd? (Törökkanizsa)

Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás