Idézetgyűjtemény

Idézetek száma: 177
  • Pávai István az interetnikus zenei kapcsolatokról

    „Régen a közös zenészeken kívül a közös táncalkalmak is kedveztek az etnikumközi zenei kapcsolatoknak. Ilyenekre mindig sor került az eléggé gyakori vegyes házasságok alkalmával rendezett lakodalmi mulatságokon, de gyakran azért is, mert kisebb vegyes lakosságú falvakban az egy-egy etnikumhoz tartozó fiatalok kevesen voltak ahhoz – s ennélfogva anyagilag sem volt rá lehetőségük – hogy külön-külön tartsák a hagyományos hétvégi táncmulatságokat. A nagyobb helységekben külön rendezték a táncot, de gyakran meghívták a más nemzetiségűeket is.Ilyenkor ismét alkalom nyílt egymás táncainak eltanulására.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 108. oldal

  • Pávai István írta a zenészek etnikumáról

    „A hivatásos falusi népzenészek között a nemzetiségi hovatartozás nem jelent egyszersmind hozzáértésbeli különbséget is. Ilyen téren tehát megtévesztő lehet az a statisztikai tény, amely szerint a népzenészek többségét cigány származásúak alkotják, hiszen ismerünk kiváló képességű magyar és román prímásokat is. Ugyanez a megállapítás a harmóniaérzék tekintetében is érvényes, mert a cigány kontrások és bőgősök között is találunk »botfülű«-eket, ugyanakkor a magyarok és a románok között is akadnak olyanok, akik a hagyománynak megfelelően játszanak.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 106. oldal

  • Pávai István írta zenész és táncos adatközlők kikérdezéséről

    „Fontos a zenészekkel való beszélgetések rögzítése is, ilyenkor lehet tisztázni számos olyan kérdést, amely a passzív megfigyeléskor nem válik érthetővé. Érdemes továbbá az így nyert információk megfelelő részét a hagyományt jól ismerő táncos egyéniségekkel is ellenőriztetni.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 98. oldal

  • Pávai István a funkciós tánczenei felvételek jelentőségéről

    „[...] ha nincsenek jelen táncosok a gyűjtésnél, a tempó rendszerint gyorsabb vagy lassabb, a dallamok sorrendje, s az előadásmód is részben más, mint tánc közben. Ezért a népi tánczene megismeréséhez [...] elengedhetetlenek a helyszíni, spontán táncalkalom közben készített, a zenész játékát nem befolyásoló, úgynevezett funkciós felvételek, még akkor is, ha ilyenkor nem nyílik lehetőség az adatközlő teljes dallamtudásának fölmérésére. Ez a munka kérdőívek segítségével később külön elvégezhető.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 98. oldal

  • Pávai István a tánc szó jelentéséről

    „Általánosan megfigyelhető, hogy különböző táncalkalmakkor a legtöbb vidéken »húzz egy csárdást«, »húzz egy verbunkot« kifejezéssel biztatják muzsikálásra a zenészeket, ők pedig gyakran mondják: »táncot muzsikáltunk«. A népi szóhasználatban tehát a tánc szó, illetve a különböző táncokat jelölő elnevezések egyszersmind azok zenéjét is jelentik.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 97. oldal

  • Pávai István a hangszeres jajnóták énekes csonkulásáról

    „[...] az eredeti funkciójukban énekes-hangszeres előadásmódban élő dallamok funkción kívüli pusztán vokális gyűjtése alkalmával csonka dallamstrófák is rögzítésre kerülhetnek, amelyek felismerését nehezíti, ha az eredeti hangszeres dallam bővült soros jajnóta, s a csonka vokális változat négysoros. Más kérdés, hogy ezek a csonka négysoros formák az énekes gyakorlatban állandósulhatnak, s ekkor külön típusként vagy altípusként kell nyilvántartanunk őket. A dallamtipológiai rendszereknek viszont ilyen esetben számolniuk kellene ezek eredetével, hiszen valamilyen szerkezeti sajátosság alapján való gépies besorolás hamis eredményhez vezet.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 89. oldal

  • Pávai István a tánc alá muzsikálásról

    „A táncos kiszolgálása a zenész által nemcsak abban áll, hogy a tánchoz tartozó dallamok sorozatát egyszerűen eljátssza, hanem folyamatos vizuális kommunikáció van közöttük. A szólisztikus férfitáncok esetében követnie kell a rendre előtte táncolók esetleges kisebb tempókülönbségeit, hiszen az öregek általában lassabban, a fiatalok gyorsabban táncolnak. Ugyanehhez a kiszolgálói feladatkörhöz tartozik a tánc hangzó elemeinek esetenként hangsúlyozottabb zenei alátámasztása.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 82. oldal

  • Pávai István a hagyományos népi tánczene eltűnésének időpontjáról

    „[...] a népi tánczene vizsgálata szempontjából nem célszerű olyan évben, évtizedben megadható felső határ megjelölése, amelyen túl már nem beszélhetünk hagyományos népi tánczenéről, hiszen a hagyomány pusztulása műfajilag és területileg is igen differenciáltan zajlik.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 36. oldal

  • Pávai István a folklórjelenségek eltérő mértékű megmaradásáról

    „[...] a hagyományos paraszti társadalom felbomlása igen differenciáltan ment végbe úgy területileg, mint a falu belső társadalmi rétegei, az egyes folklórkategóriák, műfajok, szokások, hagyományok, etnikumok tekintetében. Sok esetben a gazdaságilag, a viselet vagy az építkezés stb. szempontjából már nem „hagyományőrző” közösségek lehettek a tánc és a tánczene szempontjából tradicionálisak vagy részben azok.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 36. oldal

  • Pávai István a vonópárbajról

    „Sok helyen a vőlegény és a menyasszony részéről külön-külön zenekart fogadtak a lakodalmakban, amelyek a menyasszony kikérésekor egyesültek, majd az ifjú pár templomi esketése alatt az utcán várakozó zenészek között úgynevezett vonópárbaj alakulhatott ki. Ilyenkor felváltva játszottak nem gyakori hangnemekben olyan virtuóz darabokat, amelyekről úgy vélték, a másik nem tudja.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 35. oldal