Idézet

Lajtha László mondta

„A népdal felé maga a melódia vonzott. Tanulhattam a konzervatóriumban harmóniát, kontrapunktot, hangszerelést, mindent, csak azt nem, hogyan kell egy melódiát írni, hogyan születik egy melódia. [...] A sok, tudatosan megcsinált, sokszor túlkromatizált melódiákkal szemben a népdalban találtam meg a spontenaitást, a tiszta és ösztönös éneket.”

Lajtha László: A népzene alkotói megközelítésének különbözőségei Bartóknál, Kodálynál és saját zenémben. Előadás kézirata. Elhangzott Londonban 1948-ban. In: Berlász Melinda (szerk.): Lajtha László összegyűjtött írásai I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 134. oldal

Kapcsolódó idézetek

Lajtha László a népzenekutatásról

„Annyi bizonyos, hogy a legideálisabb munka az, melyet a gyűjtő, a lejegyző és a rendszerező egyén egymaga tud elvégezni. Hiába vannak gépi adatok, az emberi megfigyeléstől és percepciótól független dokumentációk, semmi sem teszi feleslegessé az emberi agy inspirált munkáját. Ennek az inspirációnak leggazdagabb és legbiztosabb forrása az anyag helyszínen való megismerése. Az etnomuzikológia tehát a természettudományokhoz hasonlóan »team-work«-öt követel, azaz olyan együtt dolgozó csoport munkáját, melynek keretében minden leghalványabb részlet megkapja a maga kivizsgálóját. Egy-egy ilyen csoportot természetesen mindig a kitűzött célnak megfelelően kell összeállítani.”

Lajtha László: Gondolatok a népzene gyűjtésének, lejegyzésének és rendszerezésének módszeréről. Előadás kézirata. Elhangzott Párizsban 1962-ben. In: Berlász Melinda (szerk.): Lajtha László összegyűjtött írásai I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 156–157. oldal

Most szól: