Idézetek száma: 17

Pávai István írta a kultúrák keveredéséről

A történelem folyamán történt népességmozgások, teljes falucsoportok etnikumváltása, több etnikum közös népéleti keretekben való együttléte olyan mértékű szervesült kultúrakeveredést hozott létre Erdélyben, amelyben az egyik etnikum kulturális elemeinek előzményeit, összefüggéseit gyakran kell egy másik etnikum hagyományaiban keresnünk.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 380. oldal

Pávai István az interetnikus kapcsolatokról

A zenészek nemzetiségtől függetlenül általában többféle etnikum zenei kiszolgálását látják el, ezért összekötő szerepet töltenek be. Az etnikumok közötti kapcsolatoknak kedveztek a kisebb vegyeslakosságú települések közösen rendezett táncalkalmai, amelyek nyomán lokálisan etnikailag kevert táncrendek is létrejöttek [...].

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 379. oldal

Pávai István írta az adatközlő hitelességéről

Szociáletikai okokra vezethető vissza az, hogy a hivatásos falusi zenészek zöme cigány nemzetiségű, így természetes, hogy a jó hallásúak többsége is közülük kerül ki. Félreértésre az adhat okot, ha a hivatásos cigányzenészeket a kedvtelésből muzsikálgató parasztemberekkel hasonlítjuk össze, akiket esetleg senki sem tanított muzsikálni, maguktól próbálták megkeresni az akkordokat a brácsán. A hivatásos falusi kontrások mindig képzettebbek – akár cigányok, akár magyarok vagy románok –, természetesen a helyi hagyomány és harmonizálási stílus vonatkozásában.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 337. oldal

Pávai István írta az etnikumokhoz kapcsolódó sztereotípiákról

Az egyik megfigyelhető sztereotípia az, hogy egy-egy népcsoport tagjai (beleértve az abból kinőtt, vagy kizárólag azt kutató, elsősorban csak ott tájékozódó értelmiségieket is), az adott táji vagy lokális kultúrát tartják a nemzetre jellemzőnek, »a nép ősi kultúrájának«, míg a szomszédos vidékek rendszerint felületesen ismert, részben eltérő hagyományait elkorcsosultaknak, idegen hatások által befolyásoltaknak gondolják. Ezt az attitűdöt a magyarok és a románok körében egyaránt tapasztaltam Erdélyben.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 116. oldal

Pávai István az interetnikus zenei kapcsolatokról

Régen a közös zenészeken kívül a közös táncalkalmak is kedveztek az etnikumközi zenei kapcsolatoknak. Ilyenekre mindig sor került az eléggé gyakori vegyes házasságok alkalmával rendezett lakodalmi mulatságokon, de gyakran azért is, mert kisebb vegyes lakosságú falvakban az egy-egy etnikumhoz tartozó fiatalok kevesen voltak ahhoz – s ennélfogva anyagilag sem volt rá lehetőségük – hogy külön-külön tartsák a hagyományos hétvégi táncmulatságokat. A nagyobb helységekben külön rendezték a táncot, de gyakran meghívták a más nemzetiségűeket is.Ilyenkor ismét alkalom nyílt egymás táncainak eltanulására.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 108. oldal

Kodály Zoltán más kultúrák hatásáról

Mi a magunk lábán akarunk állni, és az egész világ kultúrájából azt akarjuk felszívni, ami nekünk használ, ami minket táplál, erősít. Amiből megtanuljuk a magunk lényegét minél teljesebben kifejezni.

Kodály Zoltán: A zene mindenkié. Zeneműkiadó, 1975. 31. oldal

Lajtha László a néptánckutatásról

Aki [...] az európai táncok ősi alakjainak sűrű ága-bogára világot derít, az nemcsak nemzeti munkát végez, hanem valamennyi európai nép közös kultúrkincsét fogja a napfényre hozni.

Sárosi Bálint a zenei szomszédságról

Mondhatnók így is: jó szomszédság, de népzenében nem tudunk példát rossz szomszédságra, tehát fölösleges a jelző. A nép nem törekszik »eredetiségre«, előítélet nélkül vesz át más népektől is dallamot, ritmust, hangszert, ha ízlésének az megfelel; nem csinál ügyet abból, ha a maga dallamait idegen ajkúaktól hallja.

Sárosi Bálint: Zenei anyanyelvünk. Gondolat Kiadó. Budapest, 1973. 292. oldal

Járdányi Pál írta 1943-ban

Akárcsak középosztályunk, lassan már a kideiek is románnak bélyegzik régi népzenénket. Egy 53-éves asszony a nyáron azzal fogadott: »Na tanár úr, tanították itt a tavaszon a Kodály Zoltán nótáit. (Magyar Kórus népdal-kiadványai) Ojan oláosak!«

Járdányi Pál: A kidei magyarság világi zenéje. Kolozsvár, 1943. 48. oldal

Járdányi Pálnak mondta 1943-ban Török József idős kidei parasztember

A bálba mos még meghíjják a románokat, de régebben nem. Ha mégis elmentek a román fiuk a táncba, csak az ajtónál marattak; s ha a magyar fiuk jóindulattal vótak, attak nekik egy-két táncot, de addig ők nem táncoltak.

Járdányi Pál: A kidei magyarság világi zenéje. Kolozsvár, 1943. 14. oldal