Idézetgyűjtemény

Idézetek száma: 22
  • Dincsér Oszkár a népi hegedűjáték dinamikájáról

    „A természetes vonóbeosztás következménye, hogy a paraszti muzsikusok dinamikája is végig egyenletes. A lassú dallamok, a keservesek előadásában érezni bizonyos dinamikai árnyalást, de itt a hegedűs szinte beszél a hangszerén, elmondja a dallamot, amelynek amúgy is mindig van szövege. Dinamikája is csak annyira változik, mint a rendes beszéd dinamikája.”

  • Dincsér Oszkár a népi tánczene tempóiról

    „Az elkezdett tempót nem változtatják meg a tánc folyamán, s legfeljebb a táncszakasz befejezése előtt figyelhetünk meg egészen kevés, árnyalatnyi gyorsítást. [...] Egészen ismeretlen a táncban az a befejező, eszeveszetten gyors tempójú muzsika, ami a városi cigánymuzsikusok talpalávalójában használatos.”

  • Dincsér Oszkár a népi hegedűsök dallamdíszítéséről

    „Igen jó lehetőség nyílna ugyan vibrátóra a lassú dallamok, a keservesek, a hallgatók kitartott hangjaiban, de a népi hegedűsök inkább figurákkal, trillákkal írják körül a dallam vonalát s nem a kitartott hangok vibrátójával emelik a játék külsejének pompáját, hanem a sok cifrázattal, futammal.”

  • Dincsér Oszkár az improvizációról

    „A sebes táncdallamok néha annyira cifrázottak, hogy aki először hallja, alig tudja őket egymástól megkülönböztetni. Aki pedig nem ismeri az efféle dallamokat, azt hiszi, hogy a hegedűs figurációkat, futamokat játszik egymásután, ahogy éppen kedve tartja: mintha az egész muzsikálás csupán improvizált előadásban pergő ujjak játéka lenne. [...] A figurációk azonban kötöttek s minden muzsikus csupán válogat a technikai tudásához tartozó s az ujjainak mozgásrendjébe már beidegződött cifrázatok között.”

  • Dincsér Oszkár a hegedülésről

    „Mivel a legtöbb muzsikusnál a második fekvés az alapfekvés, az első ujjat csúsztatják ide-oda az első és második ujj használata helyett [...]. Játszanak esetleg első fekvésben is, de ekkor sem engedik el a hegedű nyakát, hanem egyszerre csúsztatják az egész tenyerüket a kívánt helyzetbe, s a csuklójuk változatlanul érinti a hangszer testét. [...] A csúsztatások éppen úgy beidegződtek, mint a szűkebb értelemben vett ujjrend, mondhatnók: a csúsztatás is az ujjrendhez tartozik, s ugyanazt a dallamot rendszerint ugyanazzal az ujjrenddel, ugyanazokkal a csúsztatásokkal, ugyanazzal az applikatúrával játszák végig akárhányszor egymás után.”

  • Dincsér Oszkár a hegedülésről

    „A nóta megtanulása a hangszeren lényegében egy bizonyos ujjrend rögzítése. Nem sokat gondolkozik a muzsikus, ha valami nóta jut az eszébe, hogyan fogja játszani, hanem már játssza is azzal az ujjazattal, ami éppen önként adódik; s ha véletlenül úgy érzi, hogy az ujjrend nem fekszik eléggé, kezdi elülről, amíg csak az ujjrend magától ki nem alakul, meg nem állapodik.”

  • Sebő Ferenc írta

    „[...] a mai műzenében a zenész alapvető feladata, hogy a vonóhúzással nyert ún. »nyers« hangot szinte a kezével formálja művészivé s úgy bocsássa útjára. A régi zenedivatok emlékét őrző népzenében viszont a vonóval felszabadított »nyersen« zengő (sőt tovább zengetett) hang a zenélés kívánatos alapanyaga, melyet felületi díszítéssel látnak el.”

    Sebő Ferenc: Lőrincréve muzsikája. Hagyományok Háza, Budapest, 2012. 14. oldal

  • Sebő Ferenc a hagyományos hegedűjáték technikájáról

    „Az ideális hangszín eléréséhez minél jobban megzengetett hangokra van szükség, melyet könnyed, csuklóból történő vonózás segítségével érnek el, sokszor az üres húrok rezonancia-hatását is hozzákapcsolva. Igen lényeges, hogy a már rezgésben levő húrt az újabb impulzusok megfelelő időpontban érjék, különben lefullad a zengés ahelyett, hogy fokozódna. [...] Gyakorlott zenész kezében úgy mozog a vonó, hogy a húr minden újabb érintésétől tovább gerjed a már működő rezgés, a hang szárnyakat kapva áthatóvá, messzehangzóvá válik.”

    Sebő Ferenc: Lőrincréve muzsikája. Hagyományok Háza, Budapest, 2012. 13-14. oldal

  • Sebő Ferenc a hagyományos hegedűjáték technikájáról

    „A könnyed, és csuklóból (tehát nem karból) történő vonózás ennek a stílusnak alapfeltétele. Fontos, hogy a kar laza maradhasson, tehát minden felesleges izommegfeszítés nélkül, természetes helyzetben lógva működhessen. »Hosszútávú« muzsikálásról lévén szó, nem kaphat görcsöt a zenész! Ebből az következik, hogy a húrokat nem a vonó választja ki, hanem a hangszertest, melyet a tengelye körül forgatva a játékos illeszti a megfelelő húrt a szinte »belőtt« pályán mozgó vonóhoz.”

    Sebő Ferenc: Lőrincréve muzsikája. Hagyományok Háza, Budapest, 2012. 13. oldal

  • Pál István tereskei dudás mondta Agócs Gergelynek

    „Nagyon kell kísérni a dallamot meg a szöveget, hogy mikor van vége, hány versszak. Nálam az agyamba´ megy a szöveg, és a fülembe´ megy a dallam. Hiába, hogy a dallam egy. Mer´ ha az ember nem kíséri a szöveget, nem tudja, mikor van vége.”

    Agócs Gergely: „Egy szürke, meg egy hamuszín galamb”. A hagyományos szellemi kultúra egy nógrádi magyar pásztor életében. Szakdolgozat, ELTE BTK Folklore Tanszék, 1997. Példatár, 63. példa