Idézetgyűjtemény

Idézetek száma: 15
  • Pávai István a hangszeres jajnóták énekes csonkulásáról

    „[...] az eredeti funkciójukban énekes-hangszeres előadásmódban élő dallamok funkción kívüli pusztán vokális gyűjtése alkalmával csonka dallamstrófák is rögzítésre kerülhetnek, amelyek felismerését nehezíti, ha az eredeti hangszeres dallam bővült soros jajnóta, s a csonka vokális változat négysoros. Más kérdés, hogy ezek a csonka négysoros formák az énekes gyakorlatban állandósulhatnak, s ekkor külön típusként vagy altípusként kell nyilvántartanunk őket. A dallamtipológiai rendszereknek viszont ilyen esetben számolniuk kellene ezek eredetével, hiszen valamilyen szerkezeti sajátosság alapján való gépies besorolás hamis eredményhez vezet.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 89. oldal

  • Lajtha László a néptánckutatásról

    „Aki [...] az európai táncok ősi alakjainak sűrű ága-bogára világot derít, az nemcsak nemzeti munkát végez, hanem valamennyi európai nép közös kultúrkincsét fogja a napfényre hozni.”

  • Sárosi Bálint a népzene zenetörténeti jelentőségéről

    „A népzenekutatót nem ritkán éri az a kellemes meglepetés, hogy megelevenedik előtte a sok évszázados múlt: a nép élő emlékezetéből rég elfeledettnek hitt zenei emlékek kerülnek elő, gyakran éppen hiányzó láncszemei a zenetörténeti múlt láncolatának. Nemcsak »paraszti« zene-emlékek, hanem még a hajdani legműveltebbek zenéjének szájhagyományban megőrzött hagyományai is.”

    Sárosi Bálint: Zenei anyanyelvünk. Gondolat Kiadó. Budapest, 1973. 317. oldal

  • Lajtha László a komplex kutatás szükségességéről

    „A népzene nemcsak egy lepréselt virág, hanem élet is. Ez életnek a törvényét is meg kellene vizsgálni. Hiszen ha az összehasonlító folklór segítségével meg is állapítom valamely nép zenéjének jellegzetességét s egyes népek zenéjének egymásra való hatásának fokát, a zene életéről, a zene használatáról nem szóltam semmit.”

    Lajtha László: Gondolatok a népzene gyűjtésének, lejegyzésének és rendszerezésének módszeréről. Előadás kézirata. Elhangzott Párizsban 1962-ben. In: Berlász Melinda (szerk.): Lajtha László összegyűjtött írásai I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 163. oldal

  • Lajtha László mondta

    „Az adatgyűjtés a tudományos kutatás kezdeti állapota. Megfelel a természettudományi kísérleteknek. Ott és azt az anyagot kell gyűjteni, amely a legsürgősebb, amelyik immár felejtésben, veszendőben van.”

    Lajtha László: Gondolatok a népzene gyűjtésének, lejegyzésének és rendszerezésének módszeréről. Előadás kézirata. Elhangzott Párizsban 1962-ben. In: Berlász Melinda (szerk.): Lajtha László összegyűjtött írásai I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 157. oldal

  • Járdányi Pál írta 1943-ban

    „Csoma egy régebbi híres bandának volt fiatal korában a kontrása; az öreg kidőlte után vette át a vezetést. Valószínű tehát, hogy egy hagyományos stílus átadásáról és folytonosságáról van itt szó, amely a zenei anyag változása, modernizálódása közben is feltétlenül sokat megőrzött jellegéből. (Ennek a jellegnek szabatosabb meghatározása majd csak fonográf-, sőt inkább: gramofon-felvételek útján lesz lehetséges.)”

    Járdányi Pál: A kidei magyarság világi zenéje. Kolozsvár, 1943. 8–9. oldal

  • Bartók Béla írta

    „[...] ha tánczenéről van szó, fontos a tánc nevének, a táncmozdulatoknak lehetőleg pontos lejegyzése, mikor és kik szokták táncolni, ki szolgáltatja a muzsikát, tánc közben a muzsikával együtt éneklik-e a dallamokat és kik? Csak a táncolók, vagy csak a nézők, vagy valamennyien?”

    Bartók Béla: Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? 1936.

  • Martin György írta

    „A történeti mítoszok továbbápolása helyett a tudománynak az igazságot kell feltárnia a helyes nemzeti önismeret érdekében.”

    Martin György: Népi tánchagyomány és nemzeti tánctípusok Kelet-Közép-Európában a XVI-XIX. században. Ethnographia XCV. 3.

  • Martin György írta

    „A néptáncok tudományos vizsgálata csupán a tánc alkotóelemeinek együttes figyelembevételével történhet. A tánckutatást máig bizonyos eklekticizmus jellemzi, vagyis a néptánc összetett jelenségének többnyire csak egyik vagy másik tényezőjét szokták gyűjteni, kutatni, s kiragadva összehasonlítani, noha komplexitását általában mindig hangsúlyozzák.”

    Martin György: A magyar körtánc és európai rokonsága. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 21. oldal

  • Kaposi Edit írta 1947-ben

    „Ha a néptáncainkat is pontos néprajzi, tudományos vizsgálat alá akarjuk vetni s megadni az összehasonlítás lehetőségét, minden egyes lejegyzett táncnak a szociográfiáját is közölnünk kell, hogy a tánchagyomány életképességét, a közösségben való jelentőségét is fölmérhessük.”

    Kaposi Edit: A néptánckutatás újabb feladatai. Ethnographia. 1947. LVIII.évf. 3-4.sz. 243. oldal