Idézetgyűjtemény

Idézetek száma: 22
  • Pávai István a vonópárbajról

    „Sok helyen a vőlegény és a menyasszony részéről külön-külön zenekart fogadtak a lakodalmakban, amelyek a menyasszony kikérésekor egyesültek, majd az ifjú pár templomi esketése alatt az utcán várakozó zenészek között úgynevezett vonópárbaj alakulhatott ki. Ilyenkor felváltva játszottak nem gyakori hangnemekben olyan virtuóz darabokat, amelyekről úgy vélték, a másik nem tudja.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 35. oldal

  • Bálint Márton és Okos Anna kalotaszentkirályi házaspár az urakkal közös bálokról

    „Egy helyt táncoltak az urak, a másik helyt a parasztok. Két terem volt a kastélyban, bé volt osztva, egyik az uraké, a másik a parasztoké, közbül volt a zene. Itt mindig cigányzenészek voltak, de nagyon jók. Az urak pantallóban, a parasztok gatyában táncoltak, de külön. Ha egy leány bement az urak közé táncolni, kacagtak egyet, s visszajött a parasztokhoz. [...] Édesanyámék idejében volt egy vigalmi társaság [...] Annak a vigalmi társaságnak volt egy díszelnöke, urak és parasztok egyformán voltak benne, az szervezett minden mulatságot, fogadta meg a zenészeket.”

    Fekete Réka – Ferencz Csaba: Forrásvidéken. Beszélgetések erdélyi adatközlőkkel. Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy, 2013. 47. oldal

  • Csákány Erzsébet 69 éves magyarpalatkai asszony a tánctanulásról

    „Régebben tartottak a fiatalok táncot minden vasárnap, s amikor konfirmáltunk, a nagy fiúk húztak bé táncolni. S ha volt egy kicsi hallásunk, akkor megértettük, hogy hogy kell lépni. Mert másképpen nem menyen az ember a táncba, ha nem érti, ha nincs hallása. Nem csak láb kell, hanem fül is a tánchoz. Jobban a fül, s aztán a láb.”

    Fekete Réka – Ferencz Csaba: Forrásvidéken. Beszélgetések erdélyi adatközlőkkel. Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy, 2013. 117. oldal

  • Varga György 80 éves mezőkeszüi ember a kezességről

    „Három évig voltam kezes a zenészeknél [...]. Minél többen táncoltak, annál kevesebbet kellett egy embernek fizetni, a zenészeket abból fizettük. Én a legjobb táncosokat vettem, de amikor kezes voltam, akkor kötelességem volt venni a másikat is, ha egyszer fordítottam meg, akkor is, mert kellett a pénz. Aki befizetett, azt nem lehetett hagyni, hogy ne táncoljon. A másik kezes is elvett még egyet-kettőt, s ha csak három versen, versszakon keresztül megforgatta a leányt, akkor is jó volt. Akkor már el lehetett venni a másik leányt. Ha kevesebb táncos volt, akkor mindenki többet fizetett.”

    Fekete Réka – Ferencz Csaba: Forrásvidéken. Beszélgetések erdélyi adatközlőkkel. Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy, 2013. 114. oldal

  • Szabó István „Kicsi Józsi Pista” 72 éves széki ember a párcseréről

    „Régebb úgy volt, az első táncban táncolt az ember a feleségével, azután egy baráttal együtt ettek, ittak, és akkor párt cseréltek. Ha megláttam, hogy a feleségemet valaki felkérte táncolni, én abban a percben elmentem felkérni annak a férfinak a feleségét, aki az enyémmel táncolt. Ez így illett, ez volt a legtisztességesebb dolog. Ha az az asszony éppen akkor nem volt szabad, akkor is megtáncoltattam később, mert tudtam, hogy tartozom neki.”

    Fekete Réka – Ferencz Csaba: Forrásvidéken. Beszélgetések erdélyi adatközlőkkel. Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy, 2013. 76. oldal

  • Szabó István „Kicsi Józsi Pista” 72 éves széki ember a 3 falurész táncházáról

    „Régen mind a három utcának külön volt tánca, és mindenik utcának voltak zenészei. Sok volt akkoriban a fiatalság, s mindenki meghúzódott a saját utcájában. Át is lehetett menni egyik utcából a másikba táncba, de annak szigorú szabályai voltak. Ha az embernek voltak jó barátai, akkor könnyebben ment, de ha mondjuk valaki el akart csábítani egy lányt, és azt más is akarta, akkor összetűzések is adódtak. A lányok nem mehettek a másik utcába táncolni, de ha én elmentem a másik utcába, csak úgy magamtól nem hívhattam táncolni ott lányt, hanem engem kiszolgált egy barátom és megmondta kivel táncolhatok.”

    Fekete Réka – Ferencz Csaba: Forrásvidéken. Beszélgetések erdélyi adatközlőkkel. Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy, 2013. 75. oldal

  • Szabó István „Kicsi Józsi Pista” 72 éves széki ember a vasárnapi táncról

    „Hétköznap csak este volt tánc, de vasárnap már begyűlt a nép délben. Amikor kijöttek a templomból tizenkettőkor vagy egykor, jött a zenész le az utcán, és már húzta is. Persze a templom után hazamentek ebédelni, átöltöztek, ugyancsak viseletbe, de az egy kicsit más volt. Különösen az asszonyok nagyon szép ruhában mentek a templomba, de abban nem táncoltak. Este hazamentek vacsorázni, utána visszatértek, és éjfélkor volt vége a táncnak.”

    Fekete Réka – Ferencz Csaba: Forrásvidéken. Beszélgetések erdélyi adatközlőkkel. Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy, 2013. 75. oldal

  • Zerkula József, csíkszentmihályi hegedűs mondta Dincsér Oszkárnak

    „S mikor legény s leány hal meg, s jó módos, akkor mint egy lakodalom, mentek, s muzsikáltak rendes táncot, mikor a temetésrűl béjöttek. S monta a gazda, immár férjhez attam a leányom, s múlassatok; s akkor táncoltak is reja.”

  • Sinka István Kukli, gyimesi hegedűs mondta Dincsér Oszkárnak

    „Van korcsomai múlatság es, ez olyan, hogy mehet akárki, ez nem es olyan bál, inkáp csak tánc, a bál inkább a házasembereké. Itt a korcsomai múlaccságba a házasember csak ha bépityikázik táncol, s az asszonyok ritka aki táncol, mer gondolnak róla valamit, a legínyek pedig inkább a lejányokkal járják, elviszik az asszonyokat es. de az asszonyoknak akkor ég a bőrik.”

  • Dincsér Oszkár a népi tánczene tempóiról

    „Az elkezdett tempót nem változtatják meg a tánc folyamán, s legfeljebb a táncszakasz befejezése előtt figyelhetünk meg egészen kevés, árnyalatnyi gyorsítást. [...] Egészen ismeretlen a táncban az a befejező, eszeveszetten gyors tempójú muzsika, ami a városi cigánymuzsikusok talpalávalójában használatos.”