Idézetgyűjtemény

Idézetek száma: 5
  • Lajtha László a népzene feldolgozásáról

    „A népi kultúrától minden művész annyit tanulhat, amennyire igazán belső élményévé válik e népi kultúrával való találkozása. A magyar muzsikában látni és hallani sokszor, kik azok a muzsikusok, akiknek élménye volt a népzene. Milyen mást teremtett Bartók és Kodály abból az anyagból, mint utánzóik. Mert az utánzók Bartók- és Kodály-kópiát csináltak azért, mert nem népművészeti kultúrát kaptak, hanem azt, hogy hogyan hatott a népdal Bartókra vagy Kodályra. Tehát a népművészettől ők maguk távol maradtak. Sem előírni, sem meghatározni nem lehet, ki, mit, és hogyan vehet és kaphat a magyar népművészettől. A közvetlen hatás lélek- és stílusformáló ihlet. Az utánzónak már nem az.”

  • Györffy István írta

    „A nagyközönség [...] élénken érdeklődik a népművészet iránt, mondhatnánk, hogy a népművészet divatban van, sőt sokszor maga az úri közönség is beáll népművésznek. Ebben azonban nincs sok köszönet. A népi lélek nem ismerése és a néprajzi iskolázatlanság miatt inkább árt vele magának is, az igazi népművészetnek is.”

    Györffy István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Egyetemi Néprajzi Intézet, Budapest, 1939. 25. oldal

  • Marosi Júlia népdalénekes írta

    „A népzene külön zenei stílus, külön kultúra, sajátos kultúra. Aki nem születik bele, annak komoly munkával meg kell szereznie ezt a műveltséget, s nemcsak népzenei, de általános zenei műveltséget, jártasságot, tájékozottságot. Továbbéltetni a tiszta stílust, újrateremteni, folytatni csak úgy lehet, ha a forrásig hatolunk vissza. A népdal stílusát el kell lesni, lemásolni. Eltanulni a lejegyezhetetlent, a leírhatatlant, felfedezni valódi színeit.”

    Marosi Júlia: A népdaléneklésről. Tiszatáj, 1974.

  • Marosi Júlia írta

    „Egy-egy néprajzi táj stílusát azok képviselték, ismerték, alakították, illetve, alakítják, őrzik, akik ott élnek. Egy mai énekesnek, aki kívülről közelíti meg, nemcsak elengedhetetlen szüksége, de kötelessége is megismerni nemcsak az egészet, de a részletet is. Mert úgy veszi át igazán, ha átereszti magán; ha nemcsak a dalokat ismeri meg, hanem az ott élők sorsát, szokásait. Még a tájat is ismerni kell. Megőrizni igazán úgy tudja, ha át is éli. Ekkor már biztosan nem utánzás, hanem folytatás.”

    Marosi Júlia: A népdaléneklésről. Tiszatáj, 1974.

  • Kodály Zoltán írta

    „Romlott élelmiszer terjesztőjét szigorúan büntetik. Kisebb bűn romlott népdalt terjeszteni? Nem. Talán nagyobb. Mert a romlott élelmiszert többnyire felismerik, s meg sem veszik. A romlott népdalt viszont csak kevesen ismerik föl.”

    Kodály Zoltán, Új Zenei Szemle, 1953.