Folkrádió

A népzene a popzene múltja

Az énekelt versek legújabb kori művésze, a táncház mozgalom egyik alapítója egykorú a beat nemzedékkel, amellyel így utólag sokkal inkább összetartozni látszik, mint ahogy azt az indulásnál gondolta. 60 éves Sebő Ferenc.

Kicsit egymással szemben voltak ők akkor a ­60-as évek közepén, végén, a beatzenészek és a népzenészek. Jogosan is, hiszen míg az egyik hagyományokat, szokásokat és elvárásokat rúgott fel, a másik épp a hagyományokban kereste, ha nem is a jövőt, de a jelent mindenképpen. De persze a népzenét, az énekelt verseket játszók, a táncház mozgalmat elindítók is az újítók hevületével vívhatták harcaikat. A rendszer ugyanis egyiket sem szerette jobban, mint a másikat. Felhasználni őket időnként, azt persze szerette. Egymás ellen kijátszani, azt meg leginkább. A most 60 éves Sebő Ferenc is úgy emlékszik, épp az Illés együttes nótái vitték el őt a József Attila versekhez, meg a népzenei alapokhoz. Aztán természetesen elváltak az utak, ami egy normális társadalomban ennél többet nem is jelentene, de hát a nagy hasadás, a népi urbánus ellentét ezekre a dolgokra is rátelepedett.

Mi másról beszélt volna a Gondolat-jelben, mint a nép- és popzene múltbéli szerepéről és jelenéről? – A népzene, amit ma ilyen gyűjtőfogalomként így nevezünk, ez nem más, mint a mindenkori szórakoztató, illetve popzenéknek a múltja. A népzene azért maradt fenn, mert a mindenkori új divat a régit valamilyen módon magukba tudta szívni és használni tudta. Ha egy ilyen modern kanásztánc ritmus fel tudta venni a régi dallamok menetét, akkor az a régi dallammenet megmaradt. Bármelyik magyar népdalt, ha tanulmányozzuk, legalább három-négyféle stílus ötvöződik, néha 400 évek választják el őket egymástól.

Igaz, tette hozzá, hogy ma, amikor megszűnt a közösségek kontinuitása, nyitott társadalmak alakultak ki, úgy tűnik, hogy a szájhagyományok útján terjedő művészet valóban erősen visszaszorulóban van.

Sebő Ferenc ma a 2002-ben született Hagyományok Háza szakmai igazgatója.

Kossuth Rádió / Gondolat-jel
Elhangzott: 2007. március 4.
Gócza Anita beszélgetése nyomán

Magyar Rádió Online, 2007. március 6.