Folkrádió

Interjú Takács Évával

Takács Éva Szegeden látta meg a napvilágot egy család hetedik gyerekeként. Még csak tizennyolc éves, de az életét meghatározó tehetsége – az ének tudása – ismertté tette őt. Fellépései száma, van, akinek még csak álom, mivel meghaladja az 150-et. Honlapja azt is elárulja Éváról, hogy Magyarország után már bejárta a Székelyföldet, a Gyimes völgyét és a távoli Moldvát is felkereste. Minden helyszínről lenyűgöző szépségű fotókat készített, történeteket jegyzett le, de amit még eddig sehol sem láttam, a település jobb megközelíthetőségéhez használatos térképeket és fotókat mellékelt, melyek egyértelműen eligazítják a tájon még ismeretlen utazót. Ugyanitt hallhatunk néhány dalt is a kedvencei közül, melyek megmagyarázzák azt a nagyfokú érdeklődést, amit iránta tanúsítanak a rendezvényszervezők.

Amikor először végignéztem a honlapját, nem tehettem mást, minthogy ismeretlenül bár, de levélben keressem fel őt és gratuláljak ahhoz a művészeti tevékenységhez és lelkesedéshez, ami átsugárzik az olvasóra is. Második lépésben sikerült találkoznom vele és édesapjával is, aki nagy hozzáértéssel és támogató szeretettel egyengeti lánya útját.

Éva már a megjelenésével is elbűvöli az embert. A bájos külső szép lelket és csiszolt elmét takar.

Éva, mikor kezdődött pályafutásod és ki fedezte fel először, hogy tehetséged van az énekléshez?

Igazából már 3- 4 éves korom óta énekelek. Tizenkét éves koromban, amikor Szegeden jártam a Főfasori Általános Iskolába, akkor az énektanárnőm észrevette, hogy jó hangom van. Ő irányított a Csíkszeredából származó Borbély Melinda tanárnőhöz, aki sokat foglalkozott velem. Melinda nem csak egyszerűen népdalokat tanított, hanem nagy figyelmet szentelt a helyes előadásmódnak is. Az iskolában sokszor osztályról osztályra vitt, hogy gyakorlatot szerezzek a közönség előtti éneklésben. Ez tartott egy évig, utána sajnos el kellett utaznia külföldre. Ezek után elkezdtem gyakorolni azt, amit tőle tanultam, felvételeket hallgattam és elolvastam sok szakkönyvet.

Mi volt a specialitásod, mit szerettél énekelni leginkább?

Inkább moldvai csángó énekeket és székely népdalokat, mivel Borbély Melinda székelyföldi, de énekeltem mezőségi és kalotaszegi énekeket is. Igaz, ezekből jóval kevesebbet.

Az általános iskola után 14 évesen bekerültem a Tömörkény István Művészeti Gimnázium ének-zenei tagozatára. Itt csak komolyzene, és kóruséneklés van, nincs népi ének-oktatás. Zongorát a Zeneiskolában tanulok, és a szegedi Mestertanoda Művészeti Iskolában tanultam népi éneket, ahol tanáraim Polgár Lilla és Ivánovics Tünde volt. Miután bevezették azt a rendszert, hogy az állam csak egy művészeti ág tanulásához ad támogatást, az alaphangszernek számító zongora tanulásának folytatása mellett kellett döntenem. A népdallal természetesen továbbra is foglalkozom, és ebben neves szakemberek segítenek. Nagy lendületet adott az, hogy 2005. májusában megkaptam Szeged város pályakezdői támogatását: ezzel sikerült megszereznem a négy lemezt tartalmazó Moldva és Bukovina népzenéje kiadványt is, amiről számtalan moldvai népdalt tanulhattam.


Ahogy elnéztem a honlapodat, úgy érzem, hogy van mögötted egy egész apparátus, aki veled foglalkozik. A látvány azt sugallja, hogy van egy menedzsered, van valaki, aki a hangképzéseddel foglalkozik, van, aki az időpontjaidat figyeli, aki a honlapodat készíti… Áruld el, hogyan működik nálad ez, kik azok, akik egyengetik karrieredet?

Igazából az apukám az, aki velem foglalkozik. Ő késztette a honlapomat, ő figyeli az időpontokat és még a képeket is ő készíti.

Milyen díjaid vannak?

Már az általános iskolában is értem el első helyezéseket városi és megyei népdaléneklési versenyeken. A legnagyobb nyilvános elismerést az Arany Páva Díj jelenti, amelyet másfél évvel ezelőtt, az Apátfalván megrendezett országos minősítésen kaptam.


Van valamilyen álmod a karriereddel kapcsolatosan? Milyen díjat szeretnél megnyerni még, vagy mi az, amire vágysz? Hol helyezkedik el az Arany Páva Díj?

Nem szeretnék több díjra pályázni. Épp elég az, ami van. Mikor felnőtt leszek akkor népi ének tanár szeretnék lenni. Ez az, amire vágyom.

A népzenei előadók szakmai minősítését a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége végzi. Az Országos Népzenei Minősítőn bronz, ezüst és arany fokozat érhető el, az Arany Páva Díj a legnagyobb elismerés.



Mondd el, kérlek, hogyan keresnek meg téged? Mesélj nekünk egy kicsit bővebben arról, hogy hogyan történik egy ilyen felkérés?

Időben kicsit vissza kell mennünk. Jó öt évvel ezelőtt a szomszédunk, aki színész, elvitt egy szegedi közéleti személyiség, Szilágyi Árpád születésnapi ünnepségére, és így konferált be: Virág helyett egy olyan virágszálat hoztam, aki énekkel fog köszönteni Ez a fellépésem nagyon jól sikerült, az ünnepeltnek tetszett, ahogyan énekeltem neki, és azóta rendszeresen meghív a Szegedi Közéleti Kávéház rendezvényeire. Így sokan megismertek, és egyik felkérés a másikat követte. Az évek során több történelmi megemlékezésen, koszorúzási ünnepségen, emlékmű-avatáson, kiállítási megnyitón, könyvbemutatón, városi rendezvényen, egyházi alkalmon mutathattam be a népdal értékeit. A moldvai népdal nagyon közel van hozzám.

Tavaly március 15-én, a Nemzeti Ünnepen felléptem Szegeden, a városi ünnepségen, ahol a „Hol vagy magyarok tündöklő csillaga” kezdetű csángó népdalt énekeltem. A baptista imaházban is énekeltem csángó énekeket, amelyeket az m1 és az m2 tv is közvetített. A „Lehullott a Jézus vére” a hívek által leggyakrabban kért szentes ének.


Ezek mind Szegeden történtek, de azért máshol is felléptél. Hol?

Máshol is énekeltem, többek közt Budapesten, Gyulán, Békéscsabán, a Vásárhelyi Népzenei Fesztiválon, és két alkalommal a Vasvári Nemzetközi Népdalos Találkozón.

Magyarországon kívül Romániában léptem fel a Székelyvarsági Málnaszüreti Fesztiválon, valamint a Szeged Táncegyüttes romániai turnéin, többek között a Nagyváradon, Nagyszalontán, Margittán, Temesváron és Logoson. A Táncegyüttesbe Nagy Albert, az Együttes vezetője hívott, és eddig sokszor szerepeltem a műsorukban. Van, amikor zenekarral, van, amikor egyedül énekelek. Nagy élmény volt számomra, amikor a 2006-os Bihar megyei turnén, a zsúfolásig telt nézőtér előtt moldvai csángó népviseletben adhattam elő moldvai népdalokat a Nagyváradi Színház hatalmas színpadán.


Kaptál már felkérést, vagy lehetőséget, hogy jelentess meg CD-t?

„A táncház népzene - 2006” című CD-n énekelek egy gyimesi éneket. Pályázat útján kerültem a nyertesek közé, a felvétel a Hagyományok Házában készült. Nem rég felkérést kaptam Romániából, a Dancs Records Kiadótól. A hangfelvételek már elkészültek, és még tavasszal megjelenik a Székelyföldi Hangos Útitárs sorozat 3. albuma, valamint a Gyimesi Vadvirág album, amelyekben én is éneklek gyimesi népdalokat.

Mit jelent neked ilyen fiatalon népdalokat énekelni?

Kiskorom óta szeretem a népdalokat. Sokan, mondják, hogy nekem ehhez van érzékem és ez áll nekem jól. Örülök, ha ezt gondolják, hiszen én is így érzem, és nagyon szeretem is csinálni.

Erdély és Csángóföld nem idegen számodra már. Hogyan kerültél ki, és milyen gyakran jársz oda?

Három éves korom óta évente Háromkútra járunk családostól. Ez Gyimesközéploktól a hegyeken át, a Békás szorostól délre fekvő kis település, ide költözött fel egy pár család Középlokról és ők a „legcsángóbb” csángóknak nevezik magukat. Úton csak a Békás-szoros felől lehet megközelíteni, Középlokra gyalog vagy lóháton juthatnak el. Most már Neamti megyéhez csatolták a települést, így Moldva tartományához tartozik.

Hogyan kerültél Pusztinára?

Sok moldvai éneket éneklek, és már régóta vágytam arra, hogy elmehessek Moldvába.

2006 nyarán lehetőség is nyílt erre. Mivel a szállásunk Gyimesközéplokon volt, viszonylag rövid idő alatt átértünk Moldvába. Pusztináról már itthon is hallottam a népdalok kapcsán, de most fel is kerestük ezt a gyönyörű falut. Nyisztor Ilona sajnos nem volt otthon. Sikerült viszont találkoznunk Tinkával, és ez különös élmény volt, mert addig csak a televízióból ismertem. Megnéztük a templomot, és találkoztunk Erőss Józseffel, akinek a kertje mellett van a Szent István szobor. Tőle hallottuk, hogy lakik egy néni Kelgyesten (Pildesti), akit érdemes megkeresni, ugyanis ő még énekel magyarul. Kelgyest Románvásártól északra van, vagyis elég messze Pusztinától, de megérte elmenni! Agháta néni számunkra nagyon érdekes, több évszázaddal ezelőtti magyar nyelvet beszél. A vele eltöltött néhány óra kitörölhetetlen, különleges élményekkel gazdagított.

Visszavágysz Csángóföldre?

Persze. Nagyon… Szeretem az ottani tájat, a légkört, az állatokat, a természetet… Szeretném közelebbről megismerni azokat az embereket, akiktől olyan sok-sok szép éneket tanulhattam. Remélem, lesz alkalmam egyházi alkalmakon is jelen lenni.

Megtudtam hogy baptista felekezetű vagy. Hogyan függ össze a baptista vallás és csángó népi keresztény énekek éneklése?

A keresztény vallások között lehetnek teológiai viták, a szokások lehetnek különbözőek, de valamennyi keresztény hit alapja ugyanaz: Jézus halála és feltámadása. Ha Erdélyből a Gyimes völgyén át jövünk Moldvába, az első csángó település Gyimesfelsőlok. Itt van az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium, amelynek egyik gyönyörű épületét így szokták nevezni: a kősziklára épített ház. Ez a kifejezés az Úr Jézus szavaiból származik, aki kijelenti: földi életét csak az helyezi szilárd alapra, kősziklára, aki Őt, vagyis Jézust követi. Senki sem vethet más alapot. Jézus követése a keresztény hit alapja, és akik ezen az alapon állnak, megértik egymás énekeit, együtt örvendenek. A moldvai magyarok a valamikor magukkal vitt egyházi dalaikat szájhagyomány útján őrizték, formálták. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök magyar zsoltároknak nevezi a csángó vallásos népénekeket. Ezek csodálatos gyöngyszemei a magyar népdalkincsnek, és a modern korban egyre nagyobb szükség van rájuk!


Az interjút készítette Csángó Bogdán Tibor
Az interjú elkészítésében segítettek Bogdán Andrea és Baritz Erika

Csángó Tükör, 2007. március 14.