Folkrádió

Csárdás és verbunk Manhattan szívében

A vastag falakon át nem hallatszik be a Fifth Avenue-n az egymást követő ír szervezetek, együttesek Szent Patrick-napi felvonulása, az azt kísérő dudaszó és dobpergés. New York kellős közepén, Manhattan szívében, a Metropolitan Múzeum Grace Rogers Auditóriumában előadásra készül a Magyar Állami Népi Együttes. A január elején kezdődött észak-amerikai turné negyvenedik előadásán is túl vannak már. Felléptek az Egyesült Államok és Kanada számos, jelentős színpadán Kaliforniától az Ontario-tó partjáig, Las Vegastól Torontóig. Olyan színházak közönsége ünnepelte állva és négyszer-ötször is ráadásra biztatva őket, mint a Las Vegas-i Artemus Ham Concert Hall, az atlantai Fox Theater, a daytoni Masonic Center.

Egyiptomi múmiák, hatalmas, hireoglifákkal televésett kövek, kutyafejű és madártestű szörnyek hallgatják a szomszéd kiállítótermekben, amint felcsendül a csárdás pattogó ritmusa, ahol Mihályi Gábor koreográfus, művészeti vezető ismét beállítja a Magyar Concerto című műsor egyik betétszámát.

A színpad mögött már vakon is megtalálják a táncosok, muzsikusok, amire szükségük van. A G. Molnár Ágnes és Bajari Miklósné, Zsuzsa előkészítette jelmezek már ott várnak. A hatalmas ládák kihúzott fogasain frissen vasalt ingek, blúzok, szoknyák, megtisztított, fényes csizmák és kikefélt menték sorakoznak. A sminkelés már félhomályban is tökéletes. Közben, kint a színpadon bemérik a fényeket, beállítják a díszletet, a hangokat. Mindig, minden előadás előtt újra és újra. Hiába, nincs két egyforma színház, két egyforma méretű színpad, az előadás soha nem lehet gyengébb, kevesebb.

Az amerikai impresszárió folyamatos profizmust követel.

A számok között gyakran csupán néhány perc jut az átöltözésre, a következő betét elején úgy kell perdülni a színpadra, mintha egy olimpiai döntő előtt állnának.

Világszám! – szorongatja a kezemet az egyik néző az előadás végén, mintha én lennék maga a menedzser, aki idehozta őket, az óceán túlfelére. A valódi amerikai főszervező, Andrew Grossman most éppen nincs köztünk, de korábban titokban megnézte az előadást, s levelet is küldött róla. Ferencz Mari, az együttes menedzser igazgatója olvassa a társaságnak a lelkesítő sorokat. A turnét irányító Columbia Artist első embere félreérthetetlenül kimondja, az együttes műsora a világ legnagyobb társulatainak mércéjével mérhető, és szívesen látja őket ismét vendégül egy újabb körutazásra, ha elkészül az új program. Hogy erre mikor kerülhet sor, Diane Daubert, az együttest kísérő amerikai menedzser még nem tud pontos választ adni. Annyit elárul, hogy valóban rendkívül elégedettek a magyarokkal, talán csak annyi a baj, hogy időnként sokat és rossz helyen cigarettáznak. De ettől még nem kell újabb másfél évtizedet várni a következő turnéra.

Kell is a biztatás, mert bár szinte napról napra hagyták maguk mögött a nevezetes városokat, fantasztikus színházakat, egyetemi színpadokat, gyűjtötték be mindenhol az elismerést, amikor fölszállnak az autóbuszra, a többség elzuhan az üléseken, vagy csak fáradtan igyekszik követni az elsuhanó tájat, melynek színei, formái hamarosan összemosódnak.

Egy idő után előkerül a ki tudja melyik bevásárlóközpontban összekapkodott sült csirke, egyenízű saláta, édeskés paprika, vizes gyümölcs. Kondicionálni jó, ízleteset enni kevés. Meg is indul a főzés, amint egy szállodát fognak. A néma, süppedő szőnyeges folyosókat betölti a paprikás krumpli, a sült kolbász és a fagyásból kiengedett mirelit szeletek illata. Egy kicsit hazarepülnek ilyenkor. Utána következhet a távkapcsolatok ápolása. Nincs az a technikai akadály, amit ne győznének le. A telefonálásra kapott ingyenkártyát a többség már réges-rég lebeszélte. Marad az internetes csevely. Ügyes vadászat a világhálón, ördögi praktikákkal szörföznek, mire találnak egy-két szabad oldalt, rákattannak és megy a duma. Mert mindenről tudni kell, mindenről be kell számolni. Mit főzött a mama? Hányast kapott a gyerek az iskolában? Beszedett egy egyest? Na, add csak ide, majd jól megszidom! És amúgy sikerült megfelelő méretű blúzt venni a testvérnek. Így indulnak át a világ egyik feléről a másikra a hitvesi, szerelmi üdvözletek is.

Az időeltolódás miatt már nem nehezek a hajnalok. Olyan frissen vágnak neki minden napnak, mintha a turné elején járnának. Köszönhető ez annak, hogy folyamatosan karbantartják magukat. Ahol lehet, megszállják a konditermeket. Pörög a bicikli, a taposógép, a futópad. Feszül, regenerálódik a has- és karizom, a comb. Az edzés kihagyhatatlan. Egy-egy előadás nagyobb megterhelés, mint egy válogatott focimeccs. Még ezzel együtt is előfordul sérülés, húzódás, ficam. Ilyenkor valaki beugrik a beteg társ helyére, hiszen mind- annyian több szerepet tanultak be.

Szabadnap. Kiváltságos idő. Neki lehet vágni a városnak, föl lehet fedezni az áruházakat, el lehet kalandozni egy nemzeti parkba, vagy csupán beülni egy pohár sörre az estére élő zenével csalogató kocsmába. Nem is hagyják ki. Rátarti farmerlegények tátják el a szájukat a Bar-bac-you kocsmában, amikor a csárdáshoz, verbunkhoz szokott lábak fergeteges rock n’ rollt járnak. Hol tanultatok meg ennyire ügyesen táncolni? – kérdezgetik Indiánföld ismerkedésre sorakozó fiataljai. Aztán elhangzik az ígéret: ott leszünk az előadáson. És ott vannak.

A szünetben folytatódik az ismerkedés. A közönség válogat a könyvek, kiadványok, CD- és DVD-lemezek között. Jönnek az egyetemisták, fizikusok, történészek, művészeti karok hallgatói. Akad köztük szobrász, informatikus, teológus. És rendre befutnak a magyarok is. Bronxban, a Lehman Centerben felbukkan Szabóné Kovács Ella, aki több mint fél évszázaddal ezelőtt volt az együttes alapító tagja. A táncos Bohus Gyurival beszélget, és kérdezi, hogyan ápolják Rábai Miklós örökségét. Az Ontario-tó partján épült Rochesterben, a Nazareth College Arts Center halljában egy magyar népviseletbe öltözött színtiszta amerikai üdvözli a társaságot. Steven Spinder régi ismerőse sokaknak. A műsor előtt a szomszédos előadóteremben egy órán keresztül száz embernek mesél a magyar táncokról, a népviseletről a verbunk és a csárdás kialakulásáról, a néphagyományainkról, Bartókról, Kodályról. Sokan videóra veszik a vetítéssel, demonstrációval egybekötött ismertetést. Kiderül róla, hogy évtizedek óta jár Magyarországra és Erdélybe. Több fotóalbumot adott ki a magyar néprajzi emlékekről Amerikában és Kanadában. New Yorkban fölbukkan Kaáli professzor, a Lombikbébi Klinikák Világszövetségének magyar elnöke.

A tömeges” diplomáciai sikert koronázza meg a washingtoni magyar nagykövetségen tartott előadás. A március 15-i nemzeti ünnephez kötve így ünnepeltek együtt magyar és külföldi diplomaták, üzletemberek és meghívott amerikai művészek. A társaságban feltűnik Cyrus Katzen milliárdos, a Mozler Development Co. elnöke, aki már eddig is számos magyar vendégszereplést, kiállítást, rendezvényt szponzorált. Simonyi András nagykövet az előadás után arról beszél, hogy az együttes nem csupán a művészi teljesítményével hívja föl a figyelmet – miként az az amerikai sajtóban megjelent több tucat cikkből, beszámolóból, kritikából is olvasható –, hanem nagy lökést ad a gazdasági, üzleti kapcsolatok fejlesztéséhez is. Akik ilyen fergetegesen tudnak táncolni, másban is vérprofik” – idézi vissza az egyébként maga is gyakran gitárt fogó nagykövet az egyik amerikai nagykövet véleményét a magyarokról. Beszámol még arról is, hogy 2009-ben szeretnének New Yorkban a londonihoz hasonló kulturális évet szervezni (itt mutat be az előbb említett Mr. Katzennek), aminek érdekében a legutóbbi útján a kultuszminiszterünk is tárgyalt Washingtonban. Van rá esély, hogy az együttes tagjai már akkor ismét amerikai nézők előtt táncolhatnak.

A röpke diplomáciai fellépés után rohanás. Vár vissza New York, Philadelphia, majd újra New York. Ismét jöhet a négy-öt ráadás, örülhetnek a felállva ünneplő közönségnek, és irány a Central Park, ahol megtalálják John Lennon meggyilkolásának helyszínét, a Strawberry Fieldset. Egy pillanatnyi emlékezés, fotók, és már sietnek is, mert megy a busz, ami viszi őket délre, egészen Floridáig, ahonnan a három és fél hónapos turné után végre hazafelé indulnak.

Szendrei Lőrinc

Népszava, 2007. március 31.