Folkrádió

A hímest felváltja a csoki tojás
Kihalófélben lévő népszokások

Gyermekkorom egyik legszebb élménye volt a húsvét előtti tojásfestés. A Nagydobronyból falunkba került Böske néném - már két héttel húsvét előtt - megkezdte festeni a hímest. Micsoda élmény volt számunkra, a szomszédban lakó serdülő lányok számára, hogy segédkezhettünk, hogy alapozhattuk a tojásokat! Később, ha elég ügyesek voltunk, már mintákat is pingálhattunk! Nem zavart bennünket az sem, hogy húsvétra esetleg nem kopott le kezünkről a festék…

Bár némely intézményben - iskolában, múzeumban - megpróbálkoznak még e hagyomány tovább éltetésével, mindinkább azt tapasztaljuk, hogy a hímest felváltja a csoki tojás. Még a hímestojás-készítés őshazájában, Nagydobronyban is…

Napamasszony - aki az egyik Tisza-menti településről származott el Beregvidékre - sokszor mesélt arról, hogy az ő fiatalkorában nagydobronyi hímes készítő asszonyokat fogadtak fel, akik két héttel a feltámadás ünnepe előtt már festették falujukban a tojást. És alig tudtak eleget tenni a megrendelésnek!

Idén, 2007-ben, alig több mint egy héttel húsvét ünnepe előtt, elindultam, hogy felkeressem a nagydobronyi tojásfestőket. Sajnos, sehol sem hímeztek ez idő tájt. Misákéknál, Hetééknél, Hidiéknél - meg annyi más egykor híres tojásfestő családnál - már csak nagypénteken pingálnak néhány hímest a család számára. A 68 éves R. Benedek Mariska néni is csak a kedvünkért szedette elő unokájával a festékeket. De ő nagyhéten a szomszédoknak, rokonoknak még elkészíti a hímeseket…

- Korábban ilyenkor - két héttel húsvét előtt - bizony már javában festettük a tojásokat - meséli Mariska néni. - Volt, hogy majd tízezer tojást is meghímeztünk ez idő alatt. De átlagosan 5-6 ezret biztosan megfestettünk. És szinte a falu minden utcájában hímeztek… Idén legfeljebb 300 hímest festek majd. A család meg a szomszédok számára. Hogy legyen mutatóban igazi hímes is a csoki tojás mellett…

- Már itt is kiszorítja a csoki az igazi hímest?

- Ó, már évek óta ez a divat! - legyint Mariska néni.

- Mint ahogy az igazi locsolkodást is kiszorította a dezodor…

- Én a szomszédos Csongorra mentem férjhez - veszi át a szót az unoka, Erzsébet. - És örömmel tapasztaltam, hogy ott még a húsvétkeddi vízzel való locsolkodásnak igencsak nagy divatja van. Viszont sajnálom, hogy nem él a virágvasárnapi faállítás szokása.

- Merthogy Dobronyban a mai napig feldíszített zöld ágat tűznek a kapuba…

- Elsősorban a lányos apák tűztek felszalagozott zöld ágat a kapuba - mondja Mariska néni. - Ez amellett, hogy Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásának állít emléket, azt is jelzi a legények számára, hogy ebben a házban locsolkodásra váró leány lakik, tehát húsvétkor bátran bekopogtathatnak oda…

- Csongoron ennek nincs hagyománya. De a lányom megszületésekor elhatároztam, hogy én is fát állítok a kapuba - mondja Erzsébet. - Tavaly elmaradt, de idén nem feledkezünk meg róla…

És ne feledkezzen meg senki a szüleinktől, nagyszüleinktől ránk hagyott örökségről. Próbáljuk megőrizni és továbbörökíteni hagyományainkat. Korábban a férfiak azért kopogtattak be a házakhoz, hogy elvigyék a hírt: Krisztus feltámadt!. A legények azért mentek meglocsolni a lányokat, hogy azok el ne hervadjanak, s hogy jelezzék: gondolnak rájuk, tisztelik, szeretik őket. Ne engedjünk az újabb divatnak, hogy az egyre inkább elanyagiasodó világunkban pénzért jöjjenek meglocsolni lányainkat. S a csoki tojás helyett inkább hagymahéjban főtt, levéllel, virággal díszített igazi tojást - ami az újjászületés jelképe is - adjunk a legényeknek.

Legyen áldott a húsvétunk!

Kósa Eszter

Kárpátinfo, 2007. április 7.