Folkrádió

Táncháztalálkozó kicsiknek és nagyoknak
A mozgalom három és fél évtizedes munkájának eredménye vonult fel a hét végén tartott seregszemlén

Közel harmincezren fordultak meg a hét végén a huszonhatodik alkalommal megrendezett táncháztalálkozón a Papp László-sportarénában. A nagyszabású fesztivállal egyben a táncházmozgalom elindításának harmincötödik évfordulóját is ünnepeltük.
Harmincöt évvel ezelőttre datáljuk a táncházmozgalom indulását, s ez a három és fél évtized jól lemérhető a népművészetek legnagyobb ünnepén, a táncháztalálkozón megjelenő közönségen. A mozgalmat életre hívók már nagyszülők, gyermekeik többsége pedig már családos. Ebből is következik, hogy a találkozón egyre nagyobb számban vesznek részt kisgyermekes családok is, akik számára évről évre bővül a programkínálat. Természetesen ez részben annak eredménye, hogy egyre több és egyre színvonalasabb gyermektáncház működik, amelyek növekvő népszerűségnek örvendenek. Évről évre új arcok is megjelennek, olyanok, akik maguk nem sokat tudnak a népzenéről, néptáncról, viszont az ilyen alkalmak hangulatát vonzónak és építőnek találják gyermekeik számára. Egy problémával is szembe kell néznünk azonban, és erre a szombat esti műsor hívta fel a figyelmet, és ez nem más, mint a hagyományőrzők elöregedése. A mezőségi műsor táncos szólistái hetvenöt-nyolcvanöt évesek voltak. Minden elismerésünk, kevés pesti idős hölgy és úr csinálná utánuk a virtuóz figurákat, de az elkeserítő, hogy nincs utánpótlásuk otthon, a faluban. Az mindenesetre lelkesítő, hogy évről évre növekszik a táncháztalálkozó látogatottsága, a két nap alatt minden eddiginél többen, közel harmincezren fordultak meg a sportarénában, annyira sokan, hogy lassan kinövi a rendezvény ezt a hatalmas épületkomplexumot is.
A kínálat rendkívül sokszínű volt, itt mindenki megtalálta a neki szóló programot. Kipróbálhattuk a különböző kézműves technikákat, láthattunk szakmai szemmel is érdekes kiállításokat Bartókról, Kodályról, megnézhettünk egy viseletbemutatót, megismerhettük, meghallgathattuk a legújabb népzenei kiadványokat, könyveket, lemezeket, a népzeneiskolák tanulóit, az ország népzenészeinek, táncosainak színe-javát, megtanulhattuk az ismert és a kevésbé ismert tájegységek táncait, s nem utolsósorban vásárfiát is vehettünk félezer mester portékáiból. Ritka, különleges programok is voltak: reneszánsz táncház, hangszerkiállítás, ölbeli játékok a legapróbbaknak, etnomozi, és természetesen az elmaradhatatlan folkkocsma, ahol az utolsó percig pezseg a hangulat, minden sarokban más banda húzza a nótákat.

Minden évben ilyenkor köszönthetjük a jubiláló zenekarokat, szerencsére egyre többen ünnepelnek húsz fölötti kerek esztendőt, mint ahogy idén a Martenica Táncegyüttes, akik vasárnap esti műsorukkal emlékeztek az elmúlt negyedszáz évre. A Kodály-évforduló is belekerült a programba, a szombat esti előadások néhány kórusművével kezdődtek, de emlékezetes volt mindkét hagyományőrző műsor: szombaton a mezőségiek, vasárnap pedig az anyaországiak vásári hangulatot idéző bemutatója.

Kiss Eszter Veronika


Ötéves a Folkrádió. A Kárpát-medencei és moldvai népzenét – főként magyar folkot – szünet nélkül sugárzó, interneten „fogható” Folkrádió óriási előnye, hogy az egész világon elérhető, így sokan hallgatják például az Egyesült Államokban élő hazánkfiai is – hangzott el szombaton, a Folkrádió létrejöttének ötödik évfordulójára a táncháztalálkozó keretében rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Akadt olyan vélemény is, hogy jobb lenne, ha a rádióban tematikus összeállítások is lennének egy-egy tájegység népzenéjéből, de a rádió képviselői elmondták, hogy ennek megvalósítása is szerepel a terveik között. Mint ahogy az is, hogy szívesen átadnák az általuk kialakított rendszert a környező országokban egy-egy eziránt érdeklődő társaságnak azzal a feltétellel, hogy egy adott százalékban magyar népzenét is műsorba vennének, mint ahogy a Folkrádióban is hallható például szlovák vagy román népzene. (K. T. L.)

Magyar Nemzet, 2007. április 2.