Folkrádió

Gyöngyszemek a koszorúban

Tudomány, vallás, filozófia az élet terhein kíván könnyíteni, írta Hamvas Béla. A hagyomány az embernek visszaadja önmagát. Talán ez a felismerés mozgatja az Európa-szerte feléledő hagyományőrző, -felmutató, értékmentő mozgalmakat, kulturális programokat. Hogy az a sajátosság, melynek révén bármily árnyalattal gazdagítható a kontinens kultúrpalettája, a helyére kerüljön. Hogy minden hang megtalálja helyét a népek kórusának harmóniájában. Az erdőcsinádi találkozó előrehozott tisztelgés a tánc világnapja (április 29.) előtt, egyébként az első olyan Gyöngykoszorú, melyet a térség népe EU-polgárként él meg. (Ehhez képest kissé kócosnak látszik a falu és környéke, csakúgy, mint maga az ország, nyugati társaihoz képest –, ráférne a korszerűsítés, csinosítás, különösen a kultúra hajlékára.)

Húsz település huszonhárom csoportja lépett színpadra szombaton. A népviseleti parádét ezúttal is a marossárpataki huszárok és a mezőcsávási fúvósok vezették. Nem maradt el az ökumenikus istentisztelet, melyen Nt. Kántor Attila marosvásárhelyi lelkész, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese éppen a hagyományőrzésről, a dalos-táncos találkozók fontosságát hangsúlyozta, a szászrégeni Ft. Pakó Benedek címzetes kanonok pedig a megmaradásról szólt. Nemcsak a templomot s az iskolát -, művelődési hajlékainkat sem szabad ebek harmincadjára hagynunk, hiszen a megélhetési lehetőség mellett ez is nagy itthontartó erő. Anyanyelvünkön imádkozhatunk, tanulhatunk – és zenei anyanyelvünket is ápolhatjuk, fejleszthetjük, szabadon dalolhatunk, táncolhatunk: itthon, Erdélyben. Horváth Arany közíró meghatottan hasonlította a takaros kis falusi házakat a székely-magyar asszonyok fejkendős fejéhez, amelyen ugyanúgy a helyén van minden, mint egy sóváradi, magyarózdi vagy csinádi házon és annak portáján. Incze Jenő gernyeszegi polgármester köszöntőjében lírai húrokat pengetve bontogatta a gyöngykoszorú metaforáját. Minden kis szemnek helye van a nagy koszorúban, mondotta – ettől a sokszínűségtől teljes az Kárpát- medencében élő magyarság világa. Az EMKE képviseletében Fazakas Emese a Gyöngykoszorú- találkozók tizennégy évének áldásos hatásáról és további feladatainkról beszélt. A világban zajló globalizációs jelenségek miatt nem elég csak nyelvünkben magyarnak lenni, hanem szükség van mindazokra az identitásképző hagyományokra is, melyekben otthon érzi magát az anyanyelv. Ha mi magunk nem törődünk ezzel, helyettünk senki más nem fog. Fontos ismerni gyökereinket, magyarságunk alapjait. Magyarnak lenni egyre nehezebb lesz, megnő a kulturális tevékenység jelentősége is. Lukácsy Szilamér helybeli lelkész, főszervező kiemelte: szegények vagyunk, de tálentumainkat nem herdáljuk el, értékeinket nemcsak őrizzük, föl is mutatjuk. Ezt példázza egyébként a csinádi képzőművészeti tábor alkotásait bemutató kiállítás, melyet hangulatos néprajzi környezetbe ágyaztak (faragott és festett bútorok, dísz- és használati tárgyak, kerámia).

Fazakas János műsorvezető szólította színpadra a helybeliek, majd Koronka, Marosvásárhely, Marosmagyaró, Magyar-sáros, Vajdaszentivány, Szászrégen, Görgényüvegcsűr, Nyárádszentbenedek, Csittszentiván, Magyardécse, Mezőpanit, Dicsőszentmárton, Marosfelfalu, Marosludas, Szentháromság, Lőrincfalva, Kibéd táncosait. Első ízben jártak itt a décseiek és a szászrégeni Német Fórum táncosai. A Maros Művészegyüttes zenekara most is szívesen muzsikált a színpadra porzóknak, táncosai, szakemberei a zsendülő határ vetésében gyönyörködő gazda szemével követték a műsort. Amely színvonalában is változatos, hiszen a két-három csoportot is színre vivő együttesektől a harmatosan induló szerveződésekig, kicsiktől nagyobbakig, iskolásoktól ifjúsági kategóriáig, kezdőktől a profizmust ostromló együttesekig képviseltették magukat korosztályok és tehetségek. (Az idősebbek el-elmaradoznak, érthető, hiszen nemzedékváltás történt, a régi táncosok unokái már ott bokáznak a színpad előterében...) Kevés szólista jelentkezett, közülük jó volt látni a Duna Televízió Magyar csillagok vetélkedőjén föltűnt Demeter Pankát, aki gardonnal kísért csángó dalokat adott elő. (Szorítsunk neki: szombaton, 21-én este dől el a sorsa. Segítsük őt szavazatainkkal!)

A legsűrűbb tapsot, úgy láttam, a Füzesi- házaspár vezette Napsugár ifjúsági csoportja kapta, tüzes szászcsávási cigánytáncával. Szívesen láttam volna a mezőbándi Komlód együttes és a vámosgálfalvi Frisskarézó táncosait is.

No, majd legközelebb.

Bölöni Domokos

Népújság, 2007. április 16.