Folkrádió

Hallgassunk jó zenét!
Interjú Lakatos Róberttel

A 2005-ben alakult RÉV zenekar egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon és a világban is, szülőföldjükön mégis kevesebben ismerik őket. Első lemezük 2005-ben jelent meg Hajnalodik címmel, tavaly az albumot az év hazai world music albuma katergóriában Fonogram - Magyar Zenei Díjra jelölték.

Lakatos Róberttel, a zenekar vezetőjével beszélgettünk népzenéről, az együttesről és Kaszás Attila búcsúztatásáról.

Úgy tudom, hogy nemcsak felvidéki tagjai vannak a RÉV zenekarnak?
Kezdetben elsősorban felvidéki zenészek voltak, egy tag volt Magyarországról, az Ökrös együttesből a brácsás, Mester Laci. Aztán jött egy kis emberi összetűzés a tagok között, ami érthető ennyi embernél, most már többségben felvidéki tagokból áll, de most is van köztünk magyarországi, például a cimbalmosunk, sokat játszunk magyarországi vendégzenészekkel.

Három éve mindez úgy indult, hogy együtt muzsikáltunk a Szőttesben és az Ifjú Szívekben. Kipróbáltuk, hogy mindenki bedob valamit a zenébe, a népzene mellé. Elkezdtünk próbálni, jöttek sorba a számok, amelyek eleinte még világzenei beütéssel születtek. Nagyon tetszett nekünk, de aztán mivel én népzenész és komolyzenész is vagyok, próbáltam olyan számokat hozni, amelyek a népzene és a komolyzene közötti kapcsolódópontokat keresik: hogy lehet átmenni komolyzenéből népzenébe úgy, hogy az ember észre sem veszi. Rájöttünk, hogy ez az a zene, amivel foglalkozni kellene.

Említetted, hogy a népzene és a komolyzene közötti pontokat keresitek. Most már maradtok is ennél az iránynál?
Nehéz, mert ez nem egy konzumzene, amellyel nagy tömegeket lehet megfogni, de ez az, amit szeretünk csinálni. Optimista vagyok és bízom benne, hogy egyszer eljön az az idő, amikor az emberek befogadóképessége sokkal szélesebb lesz, és kaphatóbbak lesznek az ilyen zenére is. Ez nem olyan zene, amit „csak” hallgatni lehet – az a fajta zene is nagyon fontos – de ez elgondolkodtató is. Hosszú út áll előttünk.


Kelet és Nyugat találkozása


Az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít a világzene külföldön és Magyarországon is, ez talán arra ösztönzi az embereket, hogy visszakanyarodjanak a gyökereikhez. Látsz esetleg különbséget az előző évekhez viszonyítva a közönség népzenéhez való viszonyulásában? Hogyan érzékeled, jobban érdeklődnek a saját népzenéjük, kultúrájuk iránt?

Pontosan így van, ahogy mondod. A `90-es években a magyar népzene abszolút kuriózum volt külföldön, akárhová mentél, befogadtak, örültek, mert ilyet korábban nem hallottak. A magyar népzene sajátossága, hogy ott találkozik a nyugati hangszeres, komolyzene és a keleti dallamvilág – ezek valahogy Magyarországon kapcsolódnak és sehol a világon nincs olyan, hogy két falu, amely 3 kilométerre van egymástól, teljesen más hangzásvilággal, teljesen más hagszerekkel, stílussal rendelkezik. Erdélyben is és Magyarországon is több helyen van ilyen.
Mára azonban ez már nem annyira kuriózum. Azt is mondhatnám, hogy ez a világzenei bumm, amiről te is beszéltél, kétélű dolog, mert mi a világzene? Ami a szívemen és a lelkemen, azt megcsinálom. Ez nagyon nagy találmány, a komolyzenében megvannak a határok, mit lehet csinálni, ugyanúgy a népzenében is. A világzene egy alibista dolog, kétélű fegyver, de közben nagyszerű is, mert végülis nincsenek határok, azt csinálsz, amit akarsz. Az önkifejezésnek egy határtalan formája. Ezért szólítja meg sok mindenkinek a lelkét, és a zenében az a legfontosabb, hogy érzelmet váltson ki. Lehet az sírás, nevetés, mindegy, csak érzelem legyen. Ez a legnagyobb dolog a világon.

A világzenén keresztül nagyon sok ember megtudja, hogy mi is a magyar népzene. Nem tudom, hogy kinek a hibája, de sokan nincsenek tisztában saját népzenéjükkel. Ez szomorú. Azt gondolják, hogy a népzene az a cigányzenével egyenlő. Pedig ez nem így van. Amikor én elkezdtem foglalkozni a népzenével, még nem művelte ennyi ember. Mára rengetegen vannak és már a fiatal zenészek is olyan képzettséggel rendelkeznek, ami akkor (1984-ben) elképzelhetetlen volt.

Lesz örököse a családban a népzenének, néptáncnak?
A gyerekeim komolyzenén és népzenén – néha jó jazz-zenén és rockzenén – nevelkedtek, nevelkednek és járnak néptáncolni is. Ami jó zene, azt meg kell hallgatni. Remélem, hogy minél több embert fog majd meg a népzene, ez csak jót tesz a magyarságnak.

Elsősorban Magyarországon léptek fel?
Igen, az a jellemzőbb. Tavaly voltunk a zselízi és a gombaszögi fesztiválon. Az előző évben elég sok felvidéki fellépésünk volt, de ismerve a szlovákiai kulturális pénzviszonyokat, nem mindenki engedheti meg magának a nagyobb létszámmal rendelkező zenekarok fellépését. Mi is elég sokan vagyunk, de optimista vagyok, és remélem, hogy a jövőben több alkalmunk lesz itthon bemutatni ezt a fajta zenét.

A zenekar többi tagja népzenével keresi a kenyerét, én vagyok az egyedüli, aki komolyzenei pályán működök. De nagyon jól tudunk együttműködni, mindenki tudja, hogy hol a saját helye, csak sajnos a pénzhiány miatt most Magyarországon számos helyen maradnak el olyan rendezvények, amelyeken tavaly felléptünk.

Sokat jársz külföldre. Milyen gyakran tudtok próbálni?
Elég nehéz, de mivel profi zenészekről van szó, és mindenki tudja a saját dolgát, ezért egy-két próbával már elmehetünk fellépni. Összeállt egy műsor. Bár most elég kevés fellépésünk van, de nyáron megyünk a Szigetre, a Művészetek Völgyébe.

Tavaly voltunk Párizsban, a Zene Napján. Ez egy nagyon nagy rendezvény Franciaországban, június 21-én. Egész Párizsban, minden sarkon zene szól. A délutáni órákban hivatalos műsorok vannak, utána pedig aki akar, kivonul az utcára. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy Magyarországot Miczura Mónika és a mi zenekarunk képviselhette a Magyar Kulturális Intézet meghívásából.

Jó érzés lehet Magyarországot, a magyar kultúrát képviselni külföldön felvidékiként. Hajnalodik című albumotokat az év hazai world music albuma katergóriában jelölték 2006-ban a Fonogram Díjra. Ez is nagy elismerés.

Fejben a határok nem léteznek. Vannak szegényes gondolkodású emberek, akiknek a fejében vannak kisebb és nagyobb magyar emberek. Mi ugyanolyan magyarnak érezzük magunkat, mint amilyenek a magyarországiak. A zenénknek is az a lényege, hogy magyar zene, magyar komoly, ill. népzene. Főleg Bartókot játszunk, de most már Kodályt is próbálunk csepegtetni.

Jártok gyűjtőutakra is?
Már nem nagyon, de régebben igen. Minden népzenésznek a kezdete arról szól, hogy elmegy falura és gyűjt az emberektől, zenészekről. Otthon pedig elemezgeti a felvételeket, majd megtanulja. Ez csodálatos érzés, jártunk Erdélyben is és itthon is. Most már vannak olyan emberek, akik ezzel foglalkoznak, velük kapcsolatban vagyunk, és tőlük vesszük az új lehetőségeket, zenéket.


Komáromi Napok

A Komáromi Napokon is felléptek.
Hála Istennek, sikerül összehozni egy nagyon jó műsort. Végre itt, Komáromban is színes zenei palettának örvendhetünk. Olyan művészek vesznek részt a műsorban, mint Török Feri, Skuta Miki. Április 27-én, este hét órától a Tiszti pavilon dísztermében lépünk fel.

Az a célunk, hogy a hallgatónak fel se tűnjön a népzene és a komolyzene közötti különbség: egyszer egy Bartók szól majd, aztán meg a Felszállott a páva című népdal feldolgozása. Örülök, hogy sikerült egy ilyen műsort összehoznunk a Komáromi Napokra.

Április 30-án pedig egy nagyszerű folklór nap vár mindenkire. Ilyen szerintem eddig nem volt még a Komáromi Napokon. Örülök, hogy a városatyák is támogatják mindezt. Fellépnek a komáromi néptáncegyüttesek: a Dunaj, a Hajós és a Generációk. Sikerült összehozni a legjobb magyarországi népzenészeket: Balog Kálmánt, Mester Lászlót és Doór Róbertet, akik együtt fognak kísérőzenekarként muzsikálni, és a legnagyszerűbb magyar prímások is itt lesznek: Potta Géza (Abaújszina), Pál István (Budapest), Koncz Gergő (Pozsony), Vizeli Balázs (Budapest), én pedig házigazdaként muzsikálok. Ezt követően pedig az erdélyi MAGYARPALATKA-i zenekar játszik, később pedig táncház lesz a Révben, szintén az ő részvételükkel.

Vannak itt olyan emberek, akik Komáromból igazi magyar kulturális központot szeretnének csinálni, és ehhez megfelelő tapasztalattal és ismerősi körrel rendelkeznek. Ennek köszönhető , hogy ilyen és ehhez hasonló igényes rendezvények létrejöhetnek. Ha a jövőben is lesz rá alkalom - és remélem így lesz - csinálunk még hasonlókat.

Április 18-án Kaszás Attila búcsúztatóján is játszotok.
Sajnálatos dolog, hogy az ember csak utólag tudja meg, hogy ilyen emberek is, mint Kaszás Attila, szerették a zenénket. Nagy megtiszteltetés, hogy részt vehetünk a búcsúztatóján. A felesége kért fel bennünket.

Személyesen ismertétek egymást?
Igen, de közeli kapcsolatban nem voltunk. Én is Zsigárdról származom.
Június 17-én Zsigárdon este 8 órától Kaszás Attila emlékkoncertet szervezünk a szabadtéri színpadon (rossz idő esetén a katolikus templomban). Sikerült megnyernünk a koncerthez a Tükrös zenekart, Szarka Gyulát és Szarka Tamást a Ghymes együttesből, akik szólóban lépnek fel, Korpás Évát, Zsapka Attilát, Benkó Ákost és Török Ferencet is. Továbbá részt vesz a rendezvényen Stohl András és a zsigárdi Arcok együttes is. Szeretnénk, ha ott lenne Rudolf Péter és Ákos is. (bumm/ tt)

Bumm.sk, 2007. április 18.