Folkrádió

Nem kolontos a Kolompos

Talán már nem kell a népmesék izgalmas világát bizonygatni annak a gyermeknek, aki ott tapsolhatott és énekelhetett a budapesti Kolompos együttes valamelyik tegnapi előadásán. Ma már interaktív műfajként tartják számon a közönség bevonásával is zajló produkciókat, és erről minden szülő bonyolult műszerekre gondol, pedig csak a közös játék öröméről van szó - ez esetben kevés és szerény eszközzel (két festett lepedő, néhány színes kartonlap), ám annál több fantáziával, kedvvel, mesterségbeli tudással átadott értékekről. Furulyás Palkó meséje legfeljebb egy oldal, tíz percnyi felolvasás - a megkapóan bemutatott hangszerek és népdalok kíséretében viszont bő órányira dagad, és jóval többet nyújt az egyszerű történetnél vagy most tanult dalnál. Hiszen meséket a tévében is látni - de ilyen lelkes arcokat, kacagásra álló szájakat, egyszerre emelkedő kezeket a képernyő előtt nem. Éppen ezért kár, hogy az egyik osztály a búcsúszám alatt hirtelen felállva szedelőzködni kezdett, és hiába tapsoltak a többiek kétszeres erővel, a hangulat odalett. Pedig az előadók a közönség iránti tiszteletre seperc alatt megtanították a segédkezésre kiszólított fiúkat, lányokat...

Demeter J. Ildikó

Háromszék, 2007. április 24.