Folkrádió

Szerencsés emberek ugyan, de kemény megdolgoznak azért, hogy a hobbijuknak élhessenek
Szenvedélyük a munkájuk
Részlet a 3 interjút tartalmazó cikkből

Lépes Anikó az Ifjú Szivek fiatal táncosa, a pozsonyi magyar gimnáziumban folyó néprajzi képzés egyik tanára. Tehetséges. Szerény. Bármibe kezd, mindenből kihozza a maximumot, mert önmagával szemben magasak az elvárásai. „Mindenért, amit kiengedek a kezemből, amit mondok vagy cselekszem, felelőséggel tartozom. Magamnak és másoknak.”

Gyermek- és serdülőkorában rokonai, barátai, ismerősei révén folyamatosan érték olyan hatások, amelyek következtében végül a főiskolai tanulmányai megkezdésével párhuzamosan komolyabban kezdett foglalkozni a táncolással. Pályafutása a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttesben kezdődött.

„1999-ben kezdett bele Hégli Dusán az Ifjú Szivek igazgatójaként a szlovákiai magyar hivatásos néptáncegyüttes létrehozásába. A folyamat mind a mai napig nem befejezett, ám lehetőséget ad a folklór, a néptánc mellett elkötelezett emberek számára, hogy azzal ne csak hobbi szinten, hanem intézményes keretek közt, szakmájukként, munkájukként foglalkozhassanak. Az együttes olyan tevékenységeket is vállalni tud, amelyekre amatőr csoportként idő, pénz s egyéb feltételek híján nem kerülhetett volna sor. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy 2000-től én is részese lehetek ennek a folyamatnak” – mondta Lépes Anikó.

A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkarán végzett magyar–német szakon. Az utolsó években párhuzamosan tanult és táncolt. Hat éve azonban még álmában sem gondolt arra, hogy pedagógusi végzettsége találkozhat a táncos szakmával, s íme: jelenleg a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakának harmadéves hallgatója. „Ami kezdetben ösztönszerűen ragadott meg a néptáncban, az később tudatosult bennem. Meggyőződésem, hogy a hagyományos népi kultúra nem egy elavult, zárt örökség – mint ahogyan gyakran megbélyegzik –, hanem annak tárgyi, szellemi értékei, társadalmi vonatkozásai ma is képesek az értékteremtésre. A néptánc színpadi használatában a táncművészet része, a színvonalas előadások nem csak a szakmabelieknek nyújtanak esztétikai élményt. A szellemi kultúra, amelynek csak egy része a néptánc, oktató-nevelő lehetőségeket is rejt magában. A pozsonyi Duna utcai gimnázium néprajz szakos osztályában az ismeretátadás és képességfejlesztés egységét próbáljuk a gyakorlatban is megvalósítani. Az országszerte színvonalasan működő gyermektánccsoportok és egyéb foglalkozások a mai virtuális, tévés világunkban valódi közösségeket teremtenek. A foglalkozások rendszeressége a gyerekek szociális felelősségtudatát erősíti, ugyanakkor átélik az alkotás élményét is, ami például a táncban adott mozgások elsajátítása után a rögtönzésben nyilvánul meg.”

Anikó nagyon sokat gyakorol. „A munkaidőnkben napi 6 óra szerepel, ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy egyénileg is megfelelő szinten tudjunk teljesíteni. Szükséges az individuális felkészülés a műsorokra, anyagtanításokra, a tánckar technikai képzésére, amit az adott munkamenet határoz meg. Nem ritkaság, hogy még a kora estét is a próbateremben töltöm.”

Táncos karrierje lehetővé teszi számára, hogy sokat utazzon. „Egyénileg, valamint az együttessel több helyen megfordultam már: Szlovákia magyarok lakta települései, Magyarország, USA, Kanada, Ausztrália, Svájc, hogy csak a hoszszabb turnékat említsem. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a külföldi utak nem pótolják azt az érzést, amit hazai fellépéseink álmos reggelein a nevelő-előadásainkon ülő gyermekektől, iskolásoktól és óvodásoktól kapok s kapunk.”

Ha az Ifjú Szivek továbbra is hivatásos táncegyüttesként fog működni, s az adott színvonalon tudja folytatni tevékenységét, Lépes Anikó szeretne az együttesben maradni. „Az aktív, színpadi táncolásom ugyan lassan a végéhez közelít, a hivatásos tánckarral, valamint az ifjúsági csoporttal továbbra is szeretnék dolgozni.” (czk, he)

Új Szó, 2007. április 28.