Folkrádió

CLIP - DVD a népzene és a műzene találkozásáról

Sebestyén Márta, a Muzsikás Együttes, valamint a Danubia Szimfonikus Zenekar közös (2004. október 11-én a Liszt Ferenc Zeneakadémia Nagytermében rendezett) koncertjét örökíti meg a CLIP címet viselő DVD. Szellemes a borítója: gemkapocs fogja össze a szereplőkről készült fényképeket. A korong hangjukat, hangjaikat fogja össze. Pontosabban, a népzenészek és Héja Domonkos vezényletével a zenekar élményszerű zeneirodalmi ismeretekhez juttatja a hallgatókat. A gondolat nem új, CD-n korábban is hallhattunk összeállításokat, amelyekben egymás tőszomszédságában szerepelt népzenei példa és olyan műzenei idézet, amellyel való kapcsolata első hallásra nyilvánvaló (lett légyen szó feldolgozásról, vagy pedig inspirált zeneszerzői továbbgondolásról). A koncert-hangképek azonban, a látvánnyal együtt, még erőteljesebben hatnak.

A páva-dallamot világszerte népszerűsítő Kodály-mű kezdő és befejező részlete között a dallamcsalád különböző népzenei elágazásait ismerhetjük meg, hallunk népdalt (Fújnak a fellegek), cseremisz páva-dallamot, majd hangszeres darabok következnek, dunántúli ugrósok (némelyikük hallgatásakor énekelt variánsuk is eszünkbe jut). A Marosszéki táncok bevezető szakaszát népi hangszereken követik marosszéki táncdallamok. Aztán Bartók Magyar parasztdalok című ciklusának három tétele közé ékelődnek népi dallamok; a második epizód, Sebestyén Márta duda-utánzása különleges, egészen egyedülálló teljesítmény. Dohnányi Ernő Ruralia Hungaricájának talán legismertebb (II.) tételét gyimesi lassú magyaros és kettős követi - itt áttételesebb a megfelelés, a zenei rokonság. Bartók Táncszvitjének két tétele után igazi finálét jelenetek a Román népi táncok, oly módon, hogy a Bartók-mű tételeinek sorrendjében hol a népi előképet hallhatjuk, hol a műzenei feldolgozás csendül fel, végül pedig együtt játszanak a népzenészek a zenekarral.

Akinek ennyi jó kevés, interjúkat is hallhat, pontosabban, hangképeket Héja Domonkostól, Sípos Mihálytól és Sebestyén Mártától. Szavaikból ugyanaz a zene-szeretet, elkötelezettség árad, mint ami áthatja az előadást.

A DVD-készítésnek, mint olyannak, van még hova fejlődnie. Tény, koncerten korántsem ideálisak a kép- és hangrögzítés feltételei (ugyanakkor, bármennyire igyekeznek tapintatosan végezni munkájukat a kisebb-nagyobb kamerákkal dolgozók, mégis többnyire zavaró, vagy legalábbis bosszantó a jelenlétük).

Tény, az előadók sem tudják magukat függetleníteni e körülménytől. Nem irigylésre méltó a helyzetük, hiszen állandóan számolniuk kell a filmezéssel. Annál tanulságosabb viszont a végeredmény: a többé-kevésbé jól eltalált látnivalók felvételein gyakran szerepel háttérként a zenekar egy része. Az így látható hangszereseken észrevehetjük: kedvvel és érdeklődéssel hallgatják a Muzsikás Együttest. Nyilvánvalóan hat rájuk a népzenészek előadási stílusa - és annak következtében, hogy megtapasztalhatják élő mivoltában a népzenét, valamiféle zenei kapcsolatrendszert próbálnak kialakítani. Korántsem tekinthető megtervezettnek a zenekar tagjainak viselkedése a népdalok és táncdallamok hallgatása során: a tetszés jeleként felragyogó elragadtatott mosoly őszinteségében nincs okunk kételkedni. Ahogyan Héja Domonkos és a Danubia Szimfonikus Zenekar Sebestyén Mártát és a Muzsikás együttest hallgatja, azzal illusztrálni lehet, hogy a zenei élmény befogadása aktivitást igényel. Látszik, ahogyan vevők az interpretáció megannyi nüanszára, együtt élnek a folyamatokkal. Ha az a folyamatos jelenlét, amit épp a pódiumon történő zenehallgatási lehetőség hív életre, rendszeresen beépül (emlékezve a zenekar első koncertjeire: visszaépül) mindennapi zenélési magatartásukba, ellenállhatatlanul fogják törzsközönségükké vonzani mindazokat, akik akár csak egyszer is hallották játékukat.

Hasonlóképp, gyakran látni elégedett mosolyt a hallgatók arcán is - azt sem a kamerák hívták életre, hanem a többrétű élmény. Mert örömforrás, ha a különböző zenei közegben ráismerünk ugyanarra a dallamra, s az is, ha bármi apróságot felfedezünk pusztán hallás alapján (akár csak az érzet szintjén, anélkül, hogy szavakba tudnánk önteni a tapasztalatot). Ilyenkor a közönség úgy érzi, kapott valamit, gazdagodott - s e személyes megszólítottság által sajátjának vallja az élményt kiváltó zenéket (melyek holdudvara kiterjed az illető szerzők más műveire). Lelkesedésében vélhetően keresi a hasonló zenehallgatási alkalmakat, lehetőségeket illetve, él a felvétel csodálatos tulajdonságával, a korlátlan reprodukálhatósággal.

Az előadókat illetően: találkozásuk lehetővé teszi, hogy ki-ki bővítse a saját zenei világát; a népzene kedvelői ilyen közös muzsikálás után aligha viszonyulnak távolságtartóan a 20. századi klasszikusok más műveihez - akinek életéből pedig kimaradt volna a népzene tiszta forrása, bizonyára keresi a hasonló kvalitású zenei élményszerzési lehetőségeket.

A CLIP kiválóan használható a zeneoktatás valamennyi szintjén, sőt, akár különböző közismereti tantárgyak óráin is. Ráirányítja a figyelmet az értékekre, miközben gyönyörködve tanít.

Fittler Katalin

Parlando, 2007. március 25.