Folkrádió

Fesztiváldíjas Borsika
Interjú Antall Rozália Borsika-koreográfussal

Évente 10-14 fellépés, svájci, németországi és magyarországi turnék, valamint egy július végi második hely a sulinai Delta Ünnepe fesztiválon– ez jellemezi a hatéves Borsika gyermek néptáncegyüttest. A csíkszeredai Gyermekek Házához tartozó együttes koreográfusával, Antall Rozália pedagógussal beszélgettünk.

► Mi a sikerük titka?

– Jellemző az oktatási stílusunkra – és általában a magyar néptáncoktatásra is–, hogy a koreográfusok nem törekszenek az úgynevezett szinkronkoreográfiára, hanem igyekeznek a gyerekeknek megtanítani minél több tájegység táncát, hogy ebből később a maguk módján építkezhessenek. Ez azért nagyon fontos, mert különben az egész megmarad pusztán színpadi táncnak. Ha például egy táborban vagy táncházban nem tudnak csak úgy felállni, és táncolni, akkor az egész csak félig-meddig hasznosítható tudás marad. De persze – akárcsak a nyelvtanulásnál – először azon tájegység táncait igyekszünk megtanítani nekik, amelyben élnek, tehát a csíkit, pontosabban a felcsíkit.

► Miért nehéz a lányoknak partnert találniuk?

– A férfiaknak nehezebb a magyar népi táncot elsajátítani, ugyanis a férfitánc sokkal nagyobb virtuózitást igényel, mint a női, ehhez pedig fizikum is kell. Ez érvényesül a magyar páros táncokban is, mert azonkívül, hogy a fiúnak kell irányítania a lányt, fel kell építenie a saját lépéseit is, de oly módon, hogy a lány követni tudja. Nem beszélve a legényesről, ami rengeteg ügyességet kíván.

► Fontosak Önök számára a versenyeken elért helyezések?

– Bár sok fesztiválon voltunk, ahol szakmai zsűri bírálta el a teljesítményeket, mégsem az a célunk, hogy versenyeket nyerjünk, hiszen nem erről szól a néptánc. Persze részt veszünk fesztiválokon – mert a minket támogató intézményeknek nem mindegy, hogy a csoport milyen eredményekre képes –, de nem minden meghívást fogadunk el. Főleg olyanokat nem, ahol a gyermekeknek még egy kis kikapcsolódásra sem marad idejük.

► Miért számít amatőr csapatnak a Borsika?

– Nem tudom, hogy a néptáncban, ennél a korosztálynál létezik-e profi kategória. Mi gyermek csapat vagyunk és azok is maradunk. A nagykorúak, akik elvégezték a líceumot, felnőtt csoportokban folytatják, sokan hivatásos táncegyüttesekben, mint a Hargita Székely Nemzeti Együttes, vagy különféle egyetemi néptánccsoportokban, de az utánpótlással sincs gondunk.

Horváth István

Új Magyar Szó, 2007. augusztus 22.