Folkrádió

Elhunyt Vargyas Lajos

Amikor Vargyas Lajosra gondolok, mint minden egykori zeneakadémistának, nekem is elsőként a Kodály–Vargyasként emlegetett híres tankönyv jut az eszembe. A magyar népzene Vargyas Lajos által szerkesztett, hatalmas és kimeríthetetlennek tűnő példatárával, amely időről időre megjelent a vizsgák anyagai között, az akadémiai felvételitől egészen az államvizsgáig. Én azonban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem a kötelező órák és a vizsgák hangulatával kapcsoltam össze ezt az igazán alapos és vaskos kötetet, hiszen nekem már egész kicsi koromban a kezembe került, akkor, amikor éppen csak megtanultam kottát olvasni. Így aztán nálam a népzene szeretetével forrott egybe a tanulmányozása.

Persze Vargyas Lajos nemcsak ezt a könyvet tette le az asztalra, hanem többek között Áj falu zenei élete címmel a község zenei monográfiáját készítette el az 1940-es visszacsatolás idején, amelyben helyet kaptak nemcsak a népdalok, hanem minden, aminek dallama volt: a magyar nóták, a szlovákok muzsikája, a táncdallamok, a rádióból tanult slágerek is. Ez egy olyan komplex gyűjtés volt, amelynek kevés párja akad azóta is, s amellyel Vargyas Lajos kiérdemelte a felvidéki Áj falu díszpolgárságát. A magyarság népzenéje című összefoglaló könyvéhez kuriózumnak számító mennyiségű eredeti felvétel jelent meg tízlemeznyi melléklettel, de ugyanilyen különleges kötet a népballadával foglalkozó kutatásainak eredményeként napvilágot látott alapmű, A magyar népballada és Európa. Ennek még a nemzetközi szakkönyvek között sincs párja, ugyanis a népballada műfaját egész Európa vonatkozásában vizsgálja.

Kilencvenedik születésnapján egykori tanítványa, Andrásfalvy Bertalan köszöntötte őt. Azzal a gondolattal jellemezte, hogy bár a szakma kiváló alakja volt, Vargyas Lajos nem zenetudósnak készült, hanem mesteréhez, Kodályhoz hasonlóan a magyar népművészet szépségétől megbabonázva ennek a népnek a szolgálatában akart élni és alkotni, teljes emberként, teljes életével, tudásával, tehetségével. Így aztán Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan számára a népzene, a néprajz nem munka volt, hanem hivatás és életforma, s ez a népzene iránti végtelen alázat és elköteleződés itatja át minden tudományos írását, gyűjtését, kötetét. Ezért is maradtak és maradnak alapművek könyvei annyi idő után is.

Így aztán mindenki, aki ismeri munkásságát, fejet hajt és néhány percre magába néz most, amikor az életének 94. esztendejében október 11-én elhunyt Vargyas Lajosnak, az MTA Népzenekutató Csoportja igazgatójának, a Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadójának, a Széchenyi-, Erkel-, Magyar Örökség- és Prima Primissima díjas néprajztudósnak, népzenekutatónak búcsút kell intenünk. Bár Vargyas Lajos eltávozott közülünk, szelleme örökké megmarad, hiszen művei a magyar népzenekutatás alappillérei.

Kiss Eszter Veronika

Magyar Nemzet, 2007. október 15.