Folkrádió

Juhász Katalin: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban

Ha végigtekintünk a történeti tárgyú folklóralkotások (népköltészeti és tárgyalkotó népművészeti) összességén azt láthatjuk, hogy az annál gazdagabb, minél közelebb esik időben a benne megörökített történelmi esemény. Ez az oka, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc folklórja szinte kimeríthetetlenül gazdag. Ezután már csupán egy esemény, az első világháború az, amely még hatással lehetett a népköltészetre, népművészetre, hiszen ezt követően már a hagyományos paraszti kultúra globális hanyatlásának, szétesésének lehetünk tanúi. (Épp a folklorizmus az az irányzat, amelynek képviselői - köztük a táncházasok - az utolsó pillanatokban próbálnak valamit átmenteni ebből az utódok számára)

Érdekes és tanulságos, hogy bár a szabadságharc folklórja köztudottan folyamatosan elevenen élt, gyűjtésével (talán éppen ezért?) az 1948-49-es országos kiterjedésű központilag szervesett akcióig csak néhányan foglalkoztak. Közülük mindenképpen meg kell említenünk Kálmány Lajost, aki a Dél--Alföldön gyűjtött a múlt század végén és századunk elején, s akinek kéziratos gyűjtéséből csak a történeti énekek és katonadalok egy vaskos kötetet töltöttek meg. Talán érdemes itt néhány ezzel kapcsolatos ma is megszívlelendő gondolatát felidéznünk:

„A nép költésébe szövi mind azt, ami őt érdekli: dalol, mesél róla, de érintetlenül nem hagyja. Azt állítani, hogy a magyart hazája sorsa nem érdekli, nem lehet, sőt, ha a népköltésébe beletekintünk, azt látjuk, hogy nagyon is kizárólag érdekli: megénekli csatáit, dalában megsiratja elesett bajtársait s mi több: dalt zeng azoknak sorsáról, kik arra vannak híva, hogy védjék a hazát... Nem a népköltés itt az elítélendő, hanem mi, kik nyomtalanul hagytuk elenyészni az ily­ dalokat s amink van, azt sem tudjuk felhasználni.
(...)
Áld vagy átkoz, dicsér vagy gyaláz a nép, rettenthetetlenül teszi. Felmagasztalja az előtte kedves embereket, leteszi azt, kit megvet...Az ily szívből jövő dalok keletkezésük korára vallanak. A történetírónak tehát katona és hazafiúi dalainkat kell tekintenie, ha a népnek valamely korról szóló ítéletét akarja megismerni.”
A már említett országos gyűjtőakció eredményeképpen 430 faluból több mint 50 000 adat gyűlt össze: dalok, mesék, mondaszerű történetek, az emlékezés néhány mondatos töredékei. Ezt a hatalmas anyagot áttekintve megállapíthatjuk, hogy sok benne az állandó elem, hasonló a mintegy 100 éven át megőrzött eszmei mondanivaló.

„A 48-as folklór központi figurája Kossuth Lajos, akinek alakja nemsokára egészen mitikussá fog válni a nép költészetében, miként Rákóczi alakja; mert e bujdosó nagy fejedelmen kívül senkihez nem tanúsított népünk oly gyermekies, szeretetteljes ragaszkodást, mint Kossuthhoz - írja Haraszti Gyula. Talán nem véletlen, hogy a 48-as folklór legnépszerűbb darabjának a Kossuthnótának a dallama már a Rákóczi szabadságharc idején ismert volt és akkor is hazafias tartalmú szöveggel:

Szaladj kurutz, jön a német
Lásd, mely okos, tudós féreg.
Hidd el, ha elér, majd megcsap,
Félre bogozott hajadba kap, Nyalka kurutz!

Ugyanezt a dallamot 1810 táján a napóleoni háborúk idején verbunkos szöveggel, később a 18. századtól már ismert szövegformulákat tartalmazó lírai szerelmes szöveggel énekelték. Ebbő1 alakult ki a Kossuth-nóta egyik legnépszerűbb versszaka a következő-képpen:

Esik eső karikára
Barna legény kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi csókot kap szájára,
Szívem, galambom!

Esik eső karikára
Kossuth. Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája,
Éljen a haza!

A Bajza szerkesztette Hírlap 1848. december 17-én a Kossuth-nóta egy másik igen népszerű versszakának a következő változatát közölte (egyébként az országos gyűjtésben csak ennek az egy dalnak több mint 100 szövegváltozata került elő):

Kossuth Lajos azt izente,
Nincsen elég regimentje.
Ha még egyszer azt izeni,
Mindnyájunknak el kell menni.

Csefkó Gyula bizonyította, hogy a kiemelt sorok szintén jóval korábbi keletkezésű szövegformulák lehetnek, mert a hadba hívásnak a 16. században kialakult magyar módjára utalnak, amely Kossuth korában már nem volt szokásban. E régi hadi hagyomány szerint a nemesi hadak háborúba szólítása két üzenettel történt és a katonák csak a második hadba hívással voltak kötelesek megjelenni a gyülekezőtáborban. Egyébként régi magyar szokás szerint a vendégségbe híváskor is csak a kétszeri hívást szabad komolyan venni!

A szabadságharc ideje alatt és még utána is számtalan népi és félnépi Kossuth-dal született. Néhánynak a szerzőjét is ismerjük, azonban a hagyományozódás folyamatában ezek is gyorsan folklorizálódtak, változataik képződtek. Egy izgalmas pillanat tanúi lehetünk tehát e dalok tanulmányozása kapcsán: a folklóralkotások születése pillanatának. A költemények maguk mindig egyéni alkotások, azonban legtöbbször eleve olyan költői eszközöket, kifejezésmódot, régóta ismert formulákat, motívumokat tartalmaznak, amelyek a népköltészettel rokonságban állnak. Másrészt e költemények a nép számára egyfajta javaslatként léteztek. A sok éneklés folyamán az eredeti szövegből fokozatosan kimaradtak azok a részek, amelyek a ritmust döcögőssé, vagy nehézkessé tették, s a túl konkrét mondanivalót hordozó motívumok más népdalokból már ismerős, a valóságot általánosabban, sűrítettebben megfogalmazó motívumokra cserélődtek ki. Példaként először idézzünk fel egy olyan szöveget, amely épp csak elindult a folklorizálódás felé:

Kossuth, Klapka és Türr,
Mind be fognak jönni.
Sereg is jön velük
Husz-harmincz ezernyi.
Éljen Garibaldi!

Türr, Kossuth és Klapka,
Mért nem jöttök haza?
Hisz­ ugy vár a nemzet:
Számlál minden perezet,
Hozzátok el Perezelt!
(Kálmcíny Lajos dél-alföldi gyűjtéséből)

A következő példák már rengeteg változatban, az egész nyelvterületen elterjedtek, s jóval közelebb állnak a népköltéshez:

Szeged alatt elkészült a vasút,
Azon sétál Garibaldi, Kossuth.
Mellette viszik az akasztófát,
Kire felakasztják Ferenc Jóskát.

Megérett a meggy,
Két fán termett egy.
Elunja a magyar várni,
Még eljön a Galabárdi.

Megérett a meggy,
Két fán termeti egy.
Elszáradt a szőlő szára,
Fut a német nemsokára

Kossuth lova megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot.
Még harmadszor is megkerülte volna,
Őfölsége, Ferenc Jóska, ha huncut nem lett volna!
(Ormánság, Olsvai Imre gy.)

ennek egy dél-alföldi változata:

Kosút lova mögérdemli a zabot:
Háromszor futotta mög az országot.
Verje mög a három Isten Görltejit,
Mé­ rakatta lé a magyar fegyverit.
(Kálmány L. gy.)

A 48-as események illetve Kossuth alakja nemcsak a népdalokban, hanem a prózai műfajokban, mesékben, mondákban, közmondásokban, szólásokban is megjelenik. Gyakran a Rákócziról, de méginkább Mátyás királyról szóló történetekbe helyettesítik be előszeretettel az alakját. Akármelyik műfajról legyen is szó, Kossuth mindig felmagasztalt nemzeti hősként jelenik meg benne, aki a rabiga alól a magyar népet felszabadította, s aki nemzeti függetlenségünkért harcolt. Gyakori motívum az emigrációból való visszavárás, az igazságosztó hősként való ábrázolás. A Kossuth ábrázolások és egyéb hazafias szimbólumok a népművészetben is megjelentek: a legkülönbözőbb tárgyakon találkozhatunk velük: pásztorfaragásokon, kerámiákon, bútorokon, textíliákon.

Végezetül idézzünk fel egy nem szokványos Kossuth-történetet, amelyet egy amerikás gyomai mesélt:
„Kossuth, mint ügyvéd volt. Nagy ember. Nagyon tisztelte a nép Amerikában. Beszéltem olyan emberrel, aki még 1859-ben ment ki: Semsey István emigrczns. Kossuth tisztán beszélt a néphez, mikor átment Neuijorkba, vagy hol, beszélt a néphez. Ott még azelőtt rabszolgákat is tartottak. Akkor egy nagyobb amerikai úr jött hallgatni Kossuth beszédét és négy-öt rabszolga néger húzta a kocsiját. Kossuth persze ezt látta és azt mondta: Látjátok, miért csináltok ilyet, ha a bőrűk fekete is, csak olyan emberek, mint mi. Úgyhogy felszabadította a feketéket ottan. Minden feketének a lakásc`zban ott van Kossuth képe. Jobban tisztelik, mint mi.
Kálmány Lajos népköltési hagyatéka I. Történeti énekek és katonadalok. ( Szerk.: Dégh Linda, Katona Imre és Péter László) Budapest 1952.

Néprajzi Múzeum, 2008. március 15.