Folkrádió

Groza: a románok is tanulhatnak a magyar fiatalok lelkesedéséből
Fennállásának 15. évfordulóját ünnepelte a Szarkaláb Néptáncegyüttes

Pirospozsgás leányok és legények táncától, jókedvtől és az elmaradhatatlan muzsikaszótól volt hangos szombaton este a kolozsvári Diákművelődési Ház nagyterme: a fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Szarkaláb Néptáncegyüttes ünnepi gálaműsorában a Zurboló és a Bogáncs is fellépett, koncerttel készült a Harmadik zenekar, és a közönség a Szarkaláb észak-mezőségi, magyar és román táncokat elegyítő új produkcióját is megtekinthette. Tiberiu Groza, a Népi Alkotások Házának igazgatója elismerően értékelte a Kolozs megyében működő magyar táncegyüttesek munkáját, amelyek rendületlen elhivatottsággal tevékenykednek a népi kultúra fennmaradásáért. Az intézményvezető úgy vélte, a lelkesedés és a hagyományőrzés terén a románok is sokat tanulhatnak tőlünk. További sikereket kívánt a Szarkaláb tagjainak és kiválósági oklevelet nyújtott át Pillich Balázsnak, az együttes vezetőjének. A gálaműsort a Heltai Alapítványnál tartott táncház követte.

Rövid számolás után megállapíthatjuk: Pillich Balázs életének második tizenöt éve szorosan összekapcsolódott a tánccal és a Szarkaláb Néptáncegyüttes történetével. A ’90-es évek elején, brassais diákként ő is besegített nővérének, Pillich Gyöngyvérnek az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban zajló táncoktatásba, 1995 novemberében pedig létrehozták Kolozsvár második magyar néptáncegyüttesét, a Szarkalábat – emlékezett vissza az ünnepi gálaműsor előtt néhány órával, a szervezéssel járó rohangálás közepette az együttes vezetője.

Sok minden történt 15 év alatt

– Tizenöt év alatt sok minden történik egy ember és egy együttes életében is, kellemes és kevésbé szívmelengető eseményekről egyaránt beszélhetünk. A Szarkaláb történetének egyik fontos mozzanata volt, amikor 1999-ben, az addig többnyire apáczais és báthorys diákokból álló csapatunk felbomlott, és megalakult a harmadik kolozsvári néptáncegyüttes, az Ördögtérgye. Az elsőéves egyetemisták körében kezdtük ekkor népszerűsíteni a kezdő- és haladó szintű táncoktatást, és mivel volt rá igény, újraszerveződött a Szarkaláb. Ekkortájt lettünk az Erdély különböző vidékeiről érkező egyetemisták együttesévé – magyarázta. Gazdagította a táncegyüttes tevékenységét, hogy a fiatalok közül többen is ismerték annak a tájegységnek a táncát, ahonnan származtak, így volt lehetőségük egymást tanítani. Nagyon fontos volt a csapat számára, hogy mindenki otthon érezze magát.

Ezzel párhuzamosan megalakították a Szarkaláb Egyesületet, amely a működéshez szükséges pénzforrásokat igyekszik folyamatosan előteremteni. Az alapító Apáczai-líceum falai közül kikerülve a táncegyüttest mind a mai napig támogató Heltai Alapítvány rendelkezésükre bocsátotta saját infrastruktúráját, mára pedig már szorosan összekapcsolódik a két intézmény tevékenysége, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a Heltai tetőterében kialakított teremben zajlanak a próbák, és a táncegyüttes irodája is itt található.

Balázs büszkén ecsetelte, hogy a tizenöt év alatt számos hazai és külföldi rendezvénynek, fesztiváloknak és néptánctalálkozóknak volt állandó résztvevője a Szarkaláb, 1999 óta pedig társszervezője a Szent István-napi Néptánctalálkozónak. A kolozsvári és erdélyi programok mellett többek között Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Litvániában, Portugáliában és Görögországban is felléptek. S hogy melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? – A ’90-es években minden határátkelőhelyen táncolnunk kellett: vagy, mert nem hitték el, hogy táncosok vagyunk, vagy csak egyszerűen unatkoztak a határőrök, de ilyenkor mindenkinek le kellett szállnia a buszról, és hatalmas mulatság kerekedett. Nekem mostanában néha hiányoznak is ezek az „akciók”, hiszen jó mulatság volt ott táncolni – mondta, majd hozzátette: valamennyi turnénak és kiszállásnak megvan a maga varázsa.

Focizunk és turnézunk is együtt

– Jó érzés szarkalábasnak lenni, hiszen az évek során igazi baráti társaság alakult ki, focizunk, kirándulunk, turnézunk, mulatunk és dolgozunk is együtt. A baráti viszonyokon túl pedig már házasság is köttetett a táncegyüttes tagjai között, egyre több a párkapcsolat, és éppen ma tartják a második eljegyzést. Büszkék vagyunk mindezekre, ugyanakkor az is örömmel tölt el, hogy sok helyre meghívnak bennünket, hogy bemutassuk a kultúránk ezen szeletét. Szeretnek minket, ez az érzés pedig kölcsönös – vélekedett Pillich Balázs.

Boldogan nyugtázta, hogy a Zurboló után jelenleg a Szarkalábnak van a legerősebb állandó magja, amelynek tagjai mintegy 4–5 éve táncolnak együtt. Emellett természetesen folyamatosan érkeznek hozzájuk érdeklődők, s idén már 35 főt számlál a csapat. A környékbeli táncházak és együttesek műsoraiban közreműködő Harmadik zenekarral már negyedik éve dolgoznak együtt, ugyanakkor hosszabb ideig muzsikált náluk a csíkszeredai Palló zenekar (2001-től a Háromszék Táncegyüttes kísérőzenekara), a sepsiszentgyörgyi Pirászló zenekar (amelynek prímása és brácsása a Háromszék zenésze), valamint kolozsvári zenészek és adatközlők is húzták a talpalávalót az évek során. Az elmúlt 15 esztendőben mintegy százötven személy táncolt az együttesben, 2005 óta pedig a fiatalabbakat is megszólítják a Szarkalábacskák Gyerek-néptáncegyüttes révén, amelyben jelenleg 4 csoportban közel 75 gyerekkel foglalkoznak.

Az egészséges konkurencián túl baráti viszonyok alakulnak ki a kincses városban működő táncegyüttesek között, véli Balázs. – Egymás nélkül egyszerűen nem is tudnánk létezni: Bogáncs nélkül nem lett volna Szarkaláb, Szarkaláb nélkül pedig nem lett volna Ördögtérgye – mondta.

Román részről elimerés, kitörő taps a nézőtérről

Az esti gálaműsor első mozzanataként Tiberiu Groza, a Népi Alkotások Házának igazgatója lépett a kolozsvári Diákművelődési Ház színpadára. Örömét fejezte ki, amiért sikeresen együttműködött a korábban általa vezetett Dor Transilvan néptáncegyüttes és a Szarkaláb. Kitért ugyanakkor arra, hogy a Népi Alkotások Házának vezetőjeként lehetősége volt támogatni a táncegyüttest és a Szent István-napi Néptánctalálkozók lebonyolítását. – Huszonegynéhány hagyományőrző együttes működik jelenleg Kolozs megyében, amelyek elhivatottan dolgoznak a magyar népi kultúra ápolásáért és fennmaradásáért, tevékenységüket jelentős sikerek övezik. Büszkeséggel tölt el, hogy időnként támogathatjuk a tevékenységüket – mondta Groza. Megköszönte a Kolozs megyei magyaroknak, hogy színvonalasan őrzik a népi kultúrát, és igyekeznek megismertetni értékeiket a fiatalabb generációk tagjaival is. – Követendő példa ez a román közösség számára is, amelyből inspirálódhatunk, hiszen ezen a téren a magyarok jóval lelkesebben és mélyrehatóbban tevékenykednek, mint mi – tette hozzá az igazgató. Elismerésének jeleként kiválósági oklevelet adott át Pillich Balázsnak a Szarkaláb 15 éves tevékenységéért.

Nagyapám nótájacímmel a folytatásban a Zurboló táncegyüttes adott elő kidei táncokat, emléket állítva az esztényi Csoma Ferenc prímás munkájának és tehetségének, a Bogáncs pedig bodonkúti táncokkal örvendeztette meg a közönséget. S ha a teremben ülőknek ez még nem volt elég, következett a Harmadik zenekar koncertje: muzsikájukkal az együtt átmulatott rendezvényeket köszönték meg a Szarkalábnak, Pillich Balázsnak pedig a keddi „görbeestékért”, a Heltai Alapítványnál hetente sorra kerülő Heltai Folk-kocsmákért mondtak köszönetet, Hubán Ágnes közreműködésével. A hab a tortán pedig a Szarkaláb új műsora volt, amelyben az együttes tagjai észak-mezőségi magyar és román táncokat adtak elő, mindezt hatalmas sikerrel: a jelenlévők vastapssal jutalmazták produkciójukat.

S aki még bírta szusszal, a Heltai Alapítvány székhelyén szervezett táncházban is részt vehetett este 9 órától, ahol a Harmadik zenekar mellett azok a zenészek muzsikáltak, akikkel a Szarkaláb fellépett az elmúlt 15 évben.

FERENCZ ZSOLT

Szabadság, 2011. január 10.