Folkrádió

Elhúzták a nótánkat

A nagybőgő hangjára egyszerre lépő tömegből árad valami olyan őserő, amit semmihez sem lehet hasonlítani.

Darutollas süveg, hímzett rakott szoknya, rózsás kötény, és persze a magyar nótaszó, ez nem hiányozhat egy jó hangulatú, hagyományőrző néptáncrendezvényről. A tavaly jubileumát ünneplő, Országos Gyermek és Ifjúsági Néptáncfesztivált, röviden csak Szomszédolás-t idén XXI. alkalommal rendezték meg Debrecenben. A rendezvény június 10-én kezdődött és június 12-e estéjével zárult. Erre a közös nyárköszöntő mulatságra elsősorban szomszédaink, a hajdú–bihari tánccsoportok voltak hivatalosak, de természetesen az ország minden régiójából, sőt a határon túlról is érkeztek táncegyüttesek, hogy megmutassák a hagyományőrzés fontosságát. A Kossuth térre, az eddigi évekhez hasonlóan, több száz fiatal jött el, hogy a különleges tájjellegű táncaikkal és népviseletükkel mutassák be a magyar táncok szépségét és elsősorban a hajdúsági táncok hangulatát.

Az érdeklődök nem csak nézői lehettek az eseménynek. A debreceni Hajdú Táncegyüttes és a Hétmérföldes Kulturális Egyesület szervezésének köszönhetően részt is vehettek a dupla csárdásban, az úgynevezett hétmérföldes szabad bálon. A táncház, egy kis táncoktatással egybe kötve, szombat este 20 órától kifulladásig várta a táncolni vágyókat a Hatvan utcai Hajdúban, ahol a Bürkös és a Sugalló zenekar adta a talpalávalót.


A hétmérföldes bálba 22 óra magasságában érkezem többedmagammal. A táncoktatás és körtánc ekkor már javában tart, rozé fröccsel koccintunk a szerelemre, majd helyet foglalunk, kicsit hangolódunk, próbáljuk ellesni a lépéseket. Gyönyörködünk az előttünk táncoló kicsikben és nagyokban, kiknek táncán nemcsak a sok éves rutin, de a tánc és a népművészet iránti szeretet is megmutatkozik.

Ahogy telik az idő, egyre többen vannak a tánctéren, a Bürkös zenekar után már a Sugalló húzza. A legények legényest táncolnak, korhatár nincs, egymást követik a kisiskolás és az őszülő halántékú férfiak. Asztalunknál egyre jobb a hangulat, sok a kedves ismerős, és mire új nótába kezd a zenekar, én is a tánctéren találom magam, körtáncból párosba forgat egy kedvenc táncpartnerem, és persze a most, a tánc szeretetének apropóján talált új barátok.

A cselló hangjára egyszerre lépő tömegből árad valami olyan őserő, amit semmihez sem lehet hasonlítani. A táncház végéhez és a napfelkeltéhez közeledve kopni kezd a tömeg, de még szól a nóta, nehezen ugyan, de búcsút veszek én is. Reggel van.

Aki ott volt, az azért, aki nem, pedig azért ne hagyja ki a következőt. A szomszédolás hagyománya egyre nagyobb tömegeket mozgat meg. Az élő zenés magyar néptánc adta szabadság számomra ezt (is) jelenti a magyar identitás.

Bécsi Éva

Eredeti cikk képekkel videóval:
http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/11876_elhuztak_a_notankat

Vagy.hu, 2016. június 12.