Folkrádió

Néptánccal elmesélt forradalom

Néptánccal elmesélt rendhagyó történelemóra – lényegében erről szól az a hatalmas, mintegy háromszáz előadóval megvalósuló produkció, amely a XX. század meghatározó évtizedeinek történelmi –, és kulturális fordulópontjait idézi meg a zene és a tánc nyelvén, elsősorban a néptáncra hagyatkozva, szombat este nyolc órakor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon ugyanis tíz amatőr és hivatásos néptáncegyüttes áll a közönség elé. A Duna Művészegyüttes, a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Táncművészeti Főiskola táncosai, a székesfehérvári Alba Regia Táncegyüttes, a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület, a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes, a Tököli Délszláv Hagyományőrző Táncegyüttes, a fővárosból pedig a Bihari János, a Bem és a Csepel Táncegyüttes Mucsi János Harangozó Gyula díjas rendező-koreográfus vezetésével mutatja be az ­56 Egy nép kiáltott... című előadásukat, amelyről megtudtuk: a későbbiekben több helyszín is várja a darabot.

Mucsi János lapunknak elmondta, hogy Győr, Pécs, Debrecen, Kazincbarcika, Kecskemét, Százhalombatta, Nyíregyháza, a mátyásföldi Erzsébetligeti Színház adott befogadó szándéknyilatkozatot, de ez a néhány állomáshely is csak a kezdet, mert valószínűleg további településekre is eljut az előadás. – Természetesen vannak olyan helyszínek, mint Győr vagy a debreceni Főnix-csarnok, ahol megoldható, hogy háromszáz emberrel lépjünk fel, Kazincbarcikán még az is lehet, hogy mi avatunk fel egy hatalmas új csarnokot ezzel a darabbal, ahol pedig erre nincs lehetőség, ott a színpadhoz mérten igazítjuk kisebbre az előadók létszámát – fogalmazott. Mucsi Jánostól azt is megtudtuk: az 1956 előtt fejet hajtó művet egy magyar táncünnep előzi meg, ezen a darabban fellépő amatőr együttesek mutatkoznak be antológia-szerűen.

Mucsi János hangsúlyozta: nem törekedtek tökéletes tudományos és történelmi hitelességre, inkább az volt a céljuk az ünnepi táncjátékkal, hogy megjelenítse a forradalom és a XX. századi magyar történelem szempontjából fontos korszakokat. A darab zenei szerkesztője Pál István „Szalonna prímás, ő állította össze a nyitóképet is, amelyben 1848 emléke is megjelenik, hiszen ebből merített erőt a forradalmi ifjúság. A táncházmozgalom és a magyar nép identitás szempontjából egyaránt jelentős volt a Gyöngyösbokréta mozgalom, amely a hagyományőrzést foglalta rendszerbe, ez vezet át egy fülledt Karády-tangón a válságba, amelynek közel hetven férfi táncának puskaropogásra emlékeztető pergése vet véget.

Érdekesség, hogy a tömegjeleneteket szólótáncok kontrasztja akasztja meg, ilyen például az egy szál szovjet katona, aki harmonikaszóra szállja meg az országot, a személyi kultuszt megidéző szóló férfitánc, vagy az 1956-os áldozatokat megjelenítő, szintén egy szál férfi a fehér ruhás gyászoló lányok gyűrűjében. Utóbbi alatt nem zene, hanem Márai Sándor krónikás verse, a Mennyből az angyal szól majd prózában, hiszen ennek természetes ritmusa is meghatározza a mozdulatok sorát. Megidézik a magyarok háromszori kivándorlását, a harmadszori az ­56 utáni menekültek sorsát mutatja be, Pál Eszter énekli a Fordulj, kedves lovam... kezdetű népdalt.

A rock and roll-t Ferenczi György és a Rackajam képviseli, ez azért is különleges, mert a csárdások csingerálásai kiválóan alkalmasak arra, hogy ennek a műfajnak a ritmusára táncolják. Ezt Cseh Tamás szarkasztikus száma, a „Minket a tánczeneszó, valami ájlavjuszó hozott össze...” követ, utalva arra, hogy sokszor nem is értették a fiatalok, mennyire blőd szövegekre készültek az angol nyelvű slágerek. A táncházmozgalom is elindul, láthatjuk a széki bált, és különböző népviseletes autentikus táncokat, a zárókép azonban már a mában hangzik el, zsoltárral imádkozik a magyarságért a Jóistenhez.

Mihályi Gábor Harangozó Gyula-díjas, érdemes művész, aki szerkesztő koreográfusként vesz részt a munkában, elmondta: az előadás nagyon jól egyensúlyoz a szükségszerű dramatizált jelenetek és a tradicionális népzenei megszólalások között. – Egy ilyen műfajú előadásban nagyon fontos, hogy mindkettő megjelenjen: egyrészt legyünk egyértelműek a cselekmény megfogalmazásában, másrészt legyünk asszociatívak, amiben a tradicionális néptánc nagy segítségünkre van – tette hozzá. A Magyar Állami Népi Együttes vezetője azt is elmondta: nagyon sokszínű és heterogén az előadók köre, hiszen az amatőr együttesektől a hivatásosokig, a népzenei együttestől Ferencziékig, a verstől és Cseh Tamásig sok műfaj van jelen, ezek mégis egységes gondolattá állnak össze.


Kiss Eszter Veronika

Eredeti cikk:
http://mno.hu/grund/neptanccal-elmeselt-forradalom-1347579

Magyar Nemzet Online, 2016. június 17.