Folkrádió

A tikosi menyecske nem papírnyúl
Újtikos

Szeles, hideg idő, és egy szívélyes polgármester fogadott bennünket húsvéthétfőn reggel kilenckor az újtikosi művelődési ház előtt, ugyanis a falu első embere, Takács József hagyományőrző locsolásra invitálta meg a Naplót.

A vidék, mint névadó

A polgármesterrel együtt megérkezett a Borockás néptáncegyüttes öt ifjú táncosa, Imi, Sanyi, Gergő, Feri és Ádám, utóbbinak jutott az „áldozati bárány”, vagyis a sofőr szerepe. Mert a locsolás, mint az köztudott, együtt jár a kínálással, és a kis csapat, komoly locsolóhoz illően, nem veti meg a pálinkát, s a sörre sem mondanak nemet. Kínálásban pedig bőven volt részük, annak ellenére, hogy nem illatos kölnivel, hanem néhány fokos csapvízzel öntötték nyakon a leányokat, akik a hagyományhoz illő népviseletben tűrték az áztatást. Hiába, a néptáncos lányok edzettek, nem pedig papírnyulak!

1990-től létezik a Borockás – avatott be a részletekbe a néptáncegyüttes vezetője, Bartháné Csuhai Ilona tanárnő. – Már korábban is voltak hasonló kezdeményezések a faluban, de maga a Borockás most 28. éves. Korábban iskolai keretek között működött, ám később a gyerekek felnőttek, és maradtak a tánccsoportban. Ahogyan természetesen vannak kisebb táncosaink is, akik reményeink szerint majd tovább viszik a nevet. Mára már nem csak újtikosiak ropják nálunk, hiszen mindenkit másfelé visz el az élete, de a Borockásba visszajárnak a heti próbákra és a szép számú fellépésekre – fogalmazott a pedagógus, aki – lányával egyetemben – szintén megkapta később a nyakbavaló vizet a fiúktól.

Amíg a srácok megtöltötték a vödörjeiket és megbeszélték, kiben milyen nyomott hagyott az előző esti, egyeseknek reggelig elhúzódó stratégiai megbeszélés, azt is megtudjuk, hogy mindig is locsoltak a Borockás tagjai, de szervezett formában az ezredforduló után kezdtek el járni a házakhoz. Olykor lovaskocsival, máskor, mint most, pedig gyalog. De rendszeresen betlehemeznek és májusfát is állítanak a legények Újtikoson.

18-20-an táncolnak aktívan a felnőtt csoportban, és van egy nagyjából 20 fős utánpótlásunk is, emellett sok pártoló tagot is számlál a tánccsoport. S hogy honnan a nevünk? A megalakuláskor tartottunk egy ötletbörzét, s akkor jött a tipp: nevezzük el az itteni vidék egyik határrészéről Borockásnak – mondta a tanárnő.

Nem volt túl meleg tehát, amikor az első házból kihúzták Annát, és az udvaron, a metsző hideg szélben, vers kíséretében alaposan megöntözték. Ám a derék leányzónak nem volt egy jajszava sem, sőt finom pálinkával, sörrel, süteménnyel és palacsintával hálálta meg, hogy az idén biztosan nem fog elhervadni.

A legények jártak házról házra, és ahogyan nőtt a kilométerek száma a lábukban, az alkohol pedig a vérükben, egyre jókedvűbbek lettek, s dalra is fakadtak.

Ám becsületükre legyen mondva, nemhogy elfáradtak volna délutánra a néptáncosok, hanem bográcsos főzéssel zárték le az újtikosi húsvétot.

Tamás Nándor

Hajdú Online, 2018. április 3.