Folkrádió

Most erre tart
Enyedi Ágnes és a Bandárium a Zeneakadémián

Az embert az alkotásra rengeteg hatás - véletlen, a környezet, az önkifejezés vágya, a tehetség, a kreativitás és még ezer ok - inspirálhatja. Nincsenek erre kész válaszok. Az viszont biztosnak látszik, hogy Enyedi Ági esetében nem lehet véletlenről beszélni, pályája determinált.

A kolozsvári születésű énekesnő szülei aktív részesei voltak a táncház mozgalomnak, tehát már az otthoni inditatás is erős volt. Bonchidai nagyszülei révén közvetlenül is kapcsolatba került a népi hagyomány eltűnő emlékeivel. Bonchida szomszédságában, Válaszúton élő Kallós Zoltán fedezte fel tehetségét, mentoraként mindvégig segítette pályáját és a fiatal patronált évről, évre részt vett Kallós válaszúti nyári táboraiban és az ő hatására kezdett el maga is népdalokat gyűjteni az erdélyi falvakban. Miután a család áttelepült Székesfehérvárra, a zeneiskolában Vakler Anna növendéke lett, majd következett az ELTE-n a néprajz szak. Mindeközben maga is tudatosan kereste a lehetőségét, hogy az élete a népdaléneklésről szóljon. Innen jön, a kérdés az, hogy merre tart?

Népi ének tanárként dolgozó Enyedi Ági énekel duó és trió formációkban, a Tázló és a Magos együttesek állandó énekese, rutint a Magyar Állami Népi Együttesben és a Duna Művészegyüttesben szerzett, Népművészet Ifjú Mestere és a Junior Prima Díjakat egyaránt megkapta, tehetségére a szűk szakmán kívül is felfigyeltek, hisz a La femme magazin beválogatta az 50 tehetséges magyar fiatal programjába, 2009-ben elkészítette első önálló lemezét. Mégis…

Mégis, mikor az elmúlt években láttam néhány koncertjét, mindig volt valami hiányérzetem. Nem volt meggyőző, kissé merev, néha színtelen és bátortalan volt, kereste a helyét és szerepét a színpadon, az előadásoknak sokszor nem volt iránya. Talán a gyűjtőútjain megismert idős énekesek iránti tisztelet és alázat miatt, a saját történetei helyett inkább ezeket az „énekeseket énekelte el” nekünk. Miközben…

Miközben minden adott volt, hogy kiváló előadó legyen.

Enyedi Ági a Zeneakadémián tartott koncertjén új együttesével, a Bandáriummal mutatkozott be. (Salamon Soma - furulya, kaval, tilinka, harmonika, Maruzsenszki Andor - hegedű, Mihó Attila - hegedű, Éri Márton - brácsa, Enyedi Tamás - cimbalom, Tóth Máté - bőgő, András Orsolya m.v. – ütőgardon). Ezen a koncerten szinte minden rendben volt. Íve és karaktere volt az előadásnak, minden természetesen és magától értetődően működött.

Mindig csak annyi zenész tartózkodott a színpadon, amennyit egy-egy zenei blokk megszólaltatása kívánt, kiiktatták a népzenei koncertek egyik – számomra – leghervasztóbb velejáróját, mikor a produkcióban éppen nem szereplő zenészek ülnek, állnak a színpadon és - tisztelet a kivételnek - feltűnően unatkoznak. Rövid, érdekes és a laikusnak is követhető konferálások hangzottak el műsorrészek között, Bartók és Kodály neve sem kötelező hivatkozásként vagy túldíszített tapétaként szolgált. A táncból (Enyedi Tamás) és a viseletből pont annyit mutattak, amennyi kellett, nem vitték túlzásba a „virgát” és a „matyót”.

A zenekar dinamikusan és sodróan játszott, végig lekötötték a figyelmet. Egy-egy tájegység zenéjét megidéző szakaszok nem voltak túlnyújtva - jól választott, dalokból épültek fel - de mégsem maradt hiányérzet. Figyelemre méltó volt az a tartás, ahogy Enyedi Ági bevezette a februárban elhunyt Kallós Zoltánra emlékező mezőségi összeállítást. Pátosz nélkül, személyes szavakkal érzékeltette, hogy az előadás egyik fontos részéhez érkeztünk.

Enyedi Ági nemcsak szólistaként, hanem érett zenekarvezetőként is megmutatta magát, laza volt, de mindenre és mindenkire figyelt és nagyon jól működött a kémia a hangszeresek között is. Hagyott teret, hogy zenészek is bemutathassák tudásukat. Felépített produkciót láthattunk, egy összeszokott zenei közösséget és Enyedi Ági nem azért lépett a színpadra, hogy elénekeljen néhány „szép népdalt”.

Hanem azért, hogy elmesélje, hogy elég klassz dolog nőnek, anyának, szerelmesnek lenni és mitől melankolikus vagy mitől vidám és milyen is az áhítat mentes élő tradíció. Önazonos volt és nyitott. Most erre tart.

______________________________

Akusztikus, autentikus: Enyedi Ágnes és a Bandárium - Útravaló népzene

Üdvözlet Dunántúlról (mezőföldi (ének-hosszú furulya), somogyi (hegedűduó), dudanóták, dudautánzás (ének-hegedűk), Aranyosszéki körút, Csík vármegyéből (gyergyói, felcsíki és gyimesi zene), Mezőségi kirándulás Ördöngösfüzestől Magyarszovátig (füzesi, magyarszováti, feketelaki, buzai (Kallós Zoltán emlékére) , Tavasz Moldvában (Tilinkás havajgatás, kavalos dallamok), Barangolás Kalotaszegen, „Pázsintos udvaron lakik a szegénység” - Bartók Béla és Jagamas János útjait járva (Táncdallamok az északi Felső-Nyárád mentéről, Furulyás és vonós népzene a Görgény-völgyéből, Magyarói dallamok Jagamas János gyűjtéséből).

(Zeneakadémia, 2018.03.23.)

Ritmus és Hang blog, 2018. április 5.