Folkrádió

Pál István Szalonna: A népzene a reneszánszát éli

Pál István Szalonna és zenekara a Fölszállott a páva című tévévetélkedőben való szereplésével vált országosan ismertté. A Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője a Figyelőnek adott interjújában világzenéről, a család fontosságáról, az ukrajnai magyarság helyzetéről beszélt.

Pál István Szalonna elmesélte, hogy egyetemistaként került az együtteshez, lassan két évtizede. Arra a sarkos kérdésre, hogy nem a múzeumban lenne-e a helye a mai világban a népi kultúrának, azt mondta: “Akkor az ember is múzeumba való. Mi nem ugyanazok a földművelők vagyunk, akik először mulattak erre a muzsikára. Hiába csűrik-csavarják a népzenét világzenévé, amiről ma sem tudjuk, mi is az pontosan. Amikor én bárhol leültem valakinek muzsikálni, akkor ott mindig megmozdult valami a hallgatóban. Maga sem tudta megmagyarázni, hogy mi, de valami őszintét érzett a muzsikában. Rengeteget utazom, tapasztalataim szerint a népzene a reneszánszát éli.”



Ennek ellenére ténykérdés, hogy Bartók és Kodály országában kezdtek el a legkésőbb népzenét tanítani egyetemi szinten a környező államok közül – tette hozzá. A népzene ismertségéhez nagyon komolyan hozzájárult a Fölszállott a páva televíziós műsorsorozat is, Pál István Szalonna azt mondta, rengeteg pozitív visszajelzést kapott ennek kapcsán. “… sokfelé utazunk, az óvodai gyerekjátszóktól a szatmárcsekei falunapon át a szamoskéri disznótorig, vagy a Müpától valamelyik nagy New York-i koncertteremig. Jó érzés, amikor bármerre járunk, megölelnek azért, amit csinálunk. Legutóbb a Szalonna és Bandájával Kalocsán táncházaztunk, ahol kiderült: mivel ismertek bennünket, nagyon sokan eljöttek, és attól kezdve járni is fognak, mert ráéreztek a bulira. “

Arról is beszélt a Figyelőnek, hogy mindig szégyenkezve felelt korábban arra a kérdésre, hogy van-e táncházmozgalom Kárpátalján, merthogy nemigen volt. Ez inspirálta arra, hogy összegyűjtsön kétszáz embert, és újraszervezzék a mozgalmat. Azóta, ötödik éve már hat-hét új zenekar alakult, amelyek Rahótól Ungvárig nyolc-kilenc táncházat tartanak – hangsúlyozta a művész. Arra a felvetésre. Hogy ez nem borzolja-e az ukránok kedélyét, azt válaszolta: mindenki, az ukrán, ruszin, román, magyar egyaránt belekapaszkodik a kultúrába, ha azt érzi, hogy valami értelmeset adhat tovább a gyermekének. A gyereken keresztül a nulláról fel lehet építeni mindent.

A munkát nem könnyíti, hogy nehézkes az átjárás Kárpátaljára, akár öt-hat órát is kell várakozni a határon. A magyar állampolgárságot nem vallja be senki, mert hivatalosan valaki vagy ukrán vagy magyar állampolgár. Pál István Szalonna ezer szállal kötődik a gyökereihez, azt mesélte, szülei a mai napig hazajárnak, tanítanak Péterfalván és a beregszászi főiskolán. Édesapja Kijevben végezte a zeneakadémiát, karnagyként dolgozott az ottani operában, majd onnan tért haza Kárpátaljára, mert úgy gondolta, a magyarságot kell nevelni, és “édesanyámmal mint szolfézstanárral belevágtak.” Pál István Szalonna úgy fogalmazott a Figyelőnek, ebbe nőtt bele. Noha civil szakmája is van, szüleit az teszi boldoggá, ha zenél.

Lokál, 2018. május 31.