Folkrádió

Marcaliból a Hősök teréig, majd Trianonig jutott a fiatal táncos Kiss Kálmán

2017 nyarán a makói Forgatós Táncegyüttes művészeti vezetője kérte fel, hogy szerepeljen az ,,Itt élned, halnod kell” című történelmi rockoperában. E nagysikerű produkcióban olyan hírességekkel együtt lépett föl, mint Vikidál Gyula, Varga Miklós, Kalapács József, vagy Vadkerti Imre. Az idén pedig a Hősök terén a „Trianon” című rockmusical ősbemutatóján is szerepelt.

– Honnan jött a néptánc iránti szeretete?
– A szüleim mindig is szerették volna, hogy táncoljak. Hat éves voltam, amikor néptáncosok jöttek az óvodába. Anyukám ott dolgozott, így nem véletlen, hogy engem is bevitt a tornaterembe. Engem azonban akkoriban jobban érdekelt a foci, így kirohantam a többi gyermekhez az udvarra, és se otthon, se máshol nem szerettem, ha anyuék időnként szóba hozták a táncot. Aztán szeptemberben az első néptánc órámra se igen akartam elmenni, de amikor megszólalt a zene és elkezdtük a táncokat, valahogy megéreztem, hogy ez nagyon sokat fog jelenti számomra. Három évvel később már szatmári csapás sorozattal vonultam ki a szobámból a konyhába és somogyi ugróssal mentem vissza. A nagymamám ekkor már egyre többet mesélt dédapámról, aki nagy táncos volt a maga idejében.

– Hogyan és mikor sikerült a Baglas Néptánc Együttesbe bekerülni?
– Hatodik osztályos koromban, egy internetről tanult tánccal. Immár ötödik éve szólistaként is szerepelek, és folyamatosan egyengetik az utamat! Most 17 éves vagyok, Marcaliban élek anyukámmal, és már 10 éve néptáncolok. Összességében a tánc a létem sarokköve.

– Iskolai tanulmányok?
– Marcaliban, a Noszlopy Gáspár Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában végeztem. Jelenleg a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium nyelvi előkészítőjének harmadik évét taposom.

– A néptáncnak köszönhetően eddig hova sikerült eljutnia, milyen elismeréseket kapott?
– A táncnak hála Európa több országában is jártam már, többek között Olaszországban (Verona), Németországban (Hamburg), vagy Lengyelországban (Krotoszyn). Sikereimet tekintve: 2013-ban volt az első elismerés, amikor a XIV. Dunántúli Amatőr Művészeti Fesztiválon szólista kategóriában arany minősítést kaptam. Majd 2015 márciusában a Gergely Napi Művészeti Fesztiválon szintén arany minősítéssel jutalmazott a zsűri. Aztán 2016 tavaszán a Keszthelyi Helikoni Ünnepségek néptánc szólista kategóriájában indultam, ahol 40 indulóból 8 versenyzőt jutalmazott a zsűri. Nagy örömömre én is a díjazottak között voltam, bronz minősítést tudhattam magaménak. A legnagyobb elismerés 2017 nyarán ért, amikor Doktor László, a makói Forgatós Táncegyüttes művészeti vezetője váratlanul megkeresett és megkérdezte, volna-e kedvem részt venni az ,,Itt élned, halnod kell” című történelmi rockoperában táncosként. A darabot amúgy ő koreografálta és Koltay Gábor rendezte. A felkérést természetesen elfogadtam. Az idén pedig az a megtiszteltetés ért, hogy ismét táncosként szerepelhettem június 22–23-án, Budapesten a Hősök Terén bemutatott „Trianon” című rockopera ősbemutatóján, melyet Koltay Gábor rendezett és Doktor László koreografált.


– Ismert énekesekkel szerepelt együtt az ,,Itt élned, halnod kell” című előadásban, és sok helyen léptek fel. Hogy bírta a tempót?
– Felléptünk már Vésztő-Mágoron, Mohácson, Szigligeten, Délegyházán, Komáromban és Szegeden is. Nagy megterhelés és nagy élmény. A főszereplő Vikidál Gyula volt, emellett Laklóth Aladár, Makrai Pál, Bodnár Vivien, Szentgyörgyváry Laura és Varga Miklós két gyermeke: Varga Vivien és Varga Szabolcs is szerepelt a darabban. A produkciót utoljára a Papp László Sportarénában mutattuk be: Deák Bill Gyulával, Varga Miklóssal, Kalapács Józseffel és Vadkerti Imrével kiegészülve.

– A marcaliak közül kinek tartozik még hálával?
– Mindez a sok-sok siker, nem jöhetett volna létre Takács Gáborné és Takács Gábor nélkül, akik felkaroltak engem és folyamatosan egyengetik a néptáncos utamat. Nincsenek szavak, melyekkel meg tudnám ezt nekik köszönni és hálálni. Rajtuk kívül meg kell még említenem Kiss Katalint, aki megszeretette velem a táncot; Sinkovics Zoltánt, akitől szintén sokat tanulhattam; s természetesen édesanyám sem maradhat ki a sorból, aki egyedül mindent megtett és sokat áldozott arra, hogy így alakuljon az életem.

Akkor boldog, ha táncolhat

A néptánc számára több mint hobbi, boldoggá teszi. – Olyan érzés, mintha életet adnék valakinek – mondta Tóth Gábor. – A hobbi számomra más, például a német nyelv. Amint van egy kis szabad időm, akkor német könyveket olvasok, nyelvtant tanulok vagy filmeket nézek. Véleményem szerint – a közvélekedéssel ellentétben – könnyebb nyelv az angolnál. A német mellett a Wing Chun kung-fu is a nagy kedvencem. Immár három éve folyamatosan tanulom. Megnyugvást ad számomra, segít a kikapcsolódásban.

Saját csapat
– A Gimnázium elvégzése után mindenképpen szeretnék Budapestre menni és táncossá, vagy koreográfussá válni – mondta el a fiatal marcali táncos. – Az egyik nagy álmom, hogy saját együttest hozzak létre. Persze ez még a távoli jövő „zenéje”.

Sonline, 2018. július 10.