Folkrádió

Honkongtól Kalotaszegig

Kis nemzetünk nagyvilágra gyakorolt kulturális hatását mindig megalapozza valami: népek közti rokonság, szövetség, diplomáciai kapcsolatok, külpolitikai mozgások, idegenbe szakadt magyar közösségek identitásőrző működése. Meg vagyunk győződve különlegességünkről (a magyar nyelv az egyik legnehezebb a világon), tehetségünkről (a magyar a jég hátán is megél), történelmi balsorsunkról (turáni átok), kurucságunkról, ettől aztán dacosak leszünk, mint a csitrik és a sihederek: mit nekünk a nagyvilág, úgysem ért meg minket senki! Aztán találkozunk egy kalotaszegi népviseletben feszítő délceg hongkongi úrral és lelkes csapatával, akik hosszú évek óta magyar táncot járnak, és kicsit magunkba nézünk.

Kenneth Tsét nem fűzte hazánkhoz semmilyen kapcsolat – egyszerűen megismerte a magyar néptáncot és népzenét az international dancing, e táncházmozgalomhoz hasonló szerveződés segítségével. Itt rengeteg nép táncába bele lehet kóstolni, egy este akár több nációéba is.

Kenneth Tsét elbűvölte a magyar tánc, így egy tanára tanácsára 1997-ben Magyarországra látogatott, ahol rabul ejtette a tánchoz tartozó hangulat is: „Csodálatos volt megtapasztalni a táncházat, a kapcsolatot, ami zenész és táncos között létrejön. Sok táncban a zene csak úgy van, és táncolnak rá. De itt együtt teremtik a táncot! És azok is aktív részei a táncháznak, akik csak iszogatnak, beszélgetnek és nézik. Ez egy társadalmi esemény.”

Kenneth Tse ezután tanárokat hívott Hongkongba: Tímár Sándort (a Kossuth-díjas koreográfus azóta is megnézi tanítványa táncfelvételeit, és szól, ha mondjuk külső láb helyett belső lábbal fordulnak ki a kalotaszegiben), az azóta elhunyt Nagy Zoltán József „Púdert” és Fazakas „Fazi” Jánost. Öt-hat évig tanult mestereitől, majd saját koreográfiák színrevitelébe kezdett, társulata a megalapításának 20. évfordulóját ünneplő Knack Cordial Folk Group.

Összeállításaik 60-70 százaléka erdélyi, a többi kismagyarországi és néhány más nemzet tánca. Kenneth Tse rajong a viseletekért, és a minden csoportban nagyobb létszámú leány miatt is fontosnak tartja, hogy a sárközi, a somogyi, a kalotaszegi vagy a kalocsai koreográfiákban szép ruhákba öltözhessenek.

„A szép ruha is vonzerő, ami a magyar táncok tanulására ösztönöz. Ha Erdélyben vagy Magyarországon járok, mindig keresem a családi hagyatékot eladásra kínáló néniket. Kalotaszegi női viseletből már több mint húszat össze tudunk állítani. Ázsiában nehéz lenne a varratásukhoz kellő cérna, díszítésminta föllelése, így inkább beszerezzük az eredetit. Mindig így csináltam, nemcsak a viseletben, hanem a táncban és a zenében is. Ahogy a táncosaim­nak is mondtam: ha egyszer eljöhetünk Magyarországra, lássák, hogy nem pusztítjuk a kultúrát, hanem tartjuk a színvonalat!” – magyarázza lelkesen a koreográfus.


A kínai koreográfus csak eredeti népviseletben lép fel
Fotó: Éberling András

Kenneth Tse és társulata két éve működik együtt az autentikus magyar népzenét elsősorban külföldön képviselő Hungarian FolkEmbassyval és vezetőjével, Rosonczy-Kovács Mihály népzenehegedűssel, akit szintén mentorának tekint, amiért értékelte azt a magyar kultúrát képviselő munkát, amelyet húsz éve Hongkongban végeznek.

Megismerkedésük egyszer a magyar néptánc XXI. század eleji reneszánszának legendás történetei közé fog tartozni: a 2016 februárjában a tajpeji könyvvásáron vendégeskedő magyar küldöttség egy zenés-táncos műsor alkalmával észrevette, hogy egy hongkongi férfi feltűnően jól tudja a lépéseket. Színpadra hívták, táncolt is nyomban Berecz Istvánnal egy méhkerékit (az erről készült felvétel akkor bejárta az internetet).

Másnapra is invitálták a férfit, aki meg is jelent tizenhat táncossal, viseletben. Még nagyobb lett a csodálkozás, amikor Kenneth Tse elmesélte, hogy van egy ekkora csoportja Hongkongban is. Rosonczy-Kovács Mihály azonnal bele is fogott az együttműködés megszervezésébe, ennek eredményeképpen lehet Kenneth Tse most is hazánkban.

Rosonczy-Kovács szerint tanulságos, hogy Kenneth Tse gyakran beszél a táncház magával ragadó légköréről, mert ez is Tímár Sándorék hetvenes évekbeli kezdeményezését igazolja: szedjük le a táncot a színpadról, és tegyük saját szórakozásunk tartalmas részévé, akár városi környezetben.

Kenneth Tsével és a Knack Cordial Folk Grouppal július 28-án a Művészetek Völgyében, augusztus 1-jén pedig a kalotaszentkirályi tánctáborban találkozhatnak a táncház szerelmesei.

Juhász Kristóf

Magyar Idők, 2018. július 27.