Folkrádió

Egy csűrben hozza össze a világot az erdélyi fesztivál

Az esti koncertek után együtt jammel a dél-amerikai és a kalotaszegi zenész, és ingyen mehet a fesztiválra az, aki népviseletben van. Ez csak néhány különlegessége az apró finomságokban is utazó Méra Világzenei Csűrfesztiválnak. Idén lesz a harmadik rendezvény, és már más kontinensről sikerült előadókat hívni. Az apróságokról, a szándékosan kicsinek maradásról pedig az egyik főszervező mesélt nekünk.

Idén augusztus 2. és 5. között rendezik meg a Méra Világzenei Csűrfesztivált. A Kolozsvártól 13 kilométerre levő, kalotaszegi falu, Méra ad otthont a fesztiválnak, és az idei lesz sorban a harmadik, és annak ellenére, hogy már Dél-Amerikából érkeznek előadók, nem arról van szó, hogy pár éven belül már a fél világ Mérába költözik néhány napra. A fesztivál vállaltan akkora, amekkora, és szeretne is akkora maradni.

Mivel a nevében is benne van, nem meglepő, hogy a fesztivál alapvetően zenei jellegű, de a zene mellett legalább olyan fontos szerepet kap a tánc is, de valójában itt az egész kalotaszegi kultúráról és a hozzá megálmodott tervek megvalósításáról van szó. Az sem véletlen, hogy a két főszervező annak a Kalotaszeg Legényegyüttesnek a tagja, amelyik 2017-ben nyert a Fölszállott a páva néptáncegyüttes kategóriájában. A saját, kalotaszegi kultúrájukért, a régióért erősen elkötelezett fiatalok szervezik

a fesztivált, akik az idei rendezvényen meg is alapítják a Kalotaszeg Kulturális Alapot. Első céljuk az, hogy a fesztiválon próbálnak adományokat gyűjteni arra, hogy a Kalotaszegen táncolni akaró gyerekek anyagi okok miatt ne maradjanak ki tánccsoportból, ne maradjanak le tánctáborokról vagy az együttesük fellépéseiről.

A fesztivál központja a falu egyik portáján lévő csűr, de idén némileg bővül a helyszínek listája, többek között a falu temploma is szerepet kap majd. A sokszínű nemzetközi kínálat mellett idén a szervezők ráerősítenek a magyar és román nép- és világzenei vonalra is olyan fellépőkkel, mint a Besh o Drom, a Fonó zenekar, Ferenczi György és Rackajam, a Nightlosers, az Oláh Gipsy Beats, Dresch Mihály és az Eztán. Idén fesztiválbuszt is indítanak Budapestről, ami csütörtökön indul Mérába, majd hétfőn reggel vissza Budapestre.

A fesztivál sajátosságairól, az indulásról, az apró finomságokról és a helyi kultúra fontosságáról az egyik főszervezővel, Bethlendi Andrással beszélgettünk telefonon.

Találkoztam azzal a fesztiválnak azzal az önmeghatározásával, hogy abban nagy, hogy mer kicsi lenni. A növekedés ilyenfajta kizárása már a fesztivál indulásakor egyértelmű volt?

Ezt a fesztivált valamelyest a helyszín hívta életre. Van egy gyönyörű szép falusi porta Méra központjában, ami a fesztivál fő helyszíne, és ennek a portának megvannak a saját korlátai. Ezt mi úgy napi 1000 főre becsültük. Körülbelül ennyi ember tud oda beférni úgy, hogy még kellemes maradjon a tér, ne legyen kellemetlen a tömeg. És abban a pillanatban, hogy mi azt mondjuk, hogy ennek a helynek a szelleme meghatározza ezt a fesztivált, valójában mi saját magunkat limitáljuk a napi 1000 fesztiválozóra. Amit mi nem találunk feltétlenül korlátnak, inkább úgy mondanám, hogy ebben gondolkodunk.

Szóval igen, ez első perctől így volt kigondolva, nem is tervezünk innen kiköltözni, esetleg valami nagyobb szabadtérre kivinni ezt a fesztivált. Úgy gondoljuk, hogy ez a fesztivál egyrészt addig jó, ameddig olyan, hogy a falubeliek is elfogadnak, szeretnek minket. Másrészt pedig így, hogy csak ekkorák vagyunk, talán több időnk jut az apró finomságokra. Amik egy nagyon nagy fesztiválnál csak nagyon nagy csapattal és költségvetéssel adatnak meg.

És a növekedés úgy sem képzelhető el, hogy esetleg elviszik ezt a modellt más településekre, régiókba? Van ilyen terv, vagy esetleg jelentkeztek már máshonnan segítségért?

Az az igazság, hogy pont egy Mérától körülbelül 100 kilométerre lévő településről jött egy megkeresés, ami még nincs lezárva. Igaz, ők nem zenei fesztivált akarnának, ott egy helyi specifikum köré építenének egy rendezvényt, és tetszik nekik, ahogy mi ezt csináljuk.

Hogyan esett a választás éppen Mérára?

Az egész fesztivál egy kalotaszegi fiatal csapatból nőtte ki magát. Mi alapítottunk egy táncegyüttest ezelőtt kilenc évvel, aztán az együttes elkezdett vándorló jelleggel néptánctáborokat szervezni a kalotaszegi gyerekeknek. A harmadik és negyedik tábor pedig éppen Mérában volt, és mi a táborok idejére meghirdettünk egy-egy világzenei koncertet. Az elsőre a Buda Folk Bandet hívtuk meg, a másodikra pedig Herczku Ágnest és Nikola Parovot. És anélkül, hogy különösebben hirdettük volna, nagyon nagy sikere volt a koncerteknek.

És innen jött az ötlet, hogy ha ez ilyen jól működik Mérában, akkor miért ne. Ehhez hozzátartozik az, hogy a főszervező kollégám, Varga Zoltán László mérai. Többek között ott is oktat néptáncot, tehát eléggé adott volt a helyszín. Illetve az egyesületünk másfél éve adományként megkapta az említett átjáró telket. Így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy mi a saját telkünkön szervezzük a fesztivált, bár több helyszín is van, de a központ a saját telkünkön van.

Hogyan látják, milyen hatása van a fesztiválnak a régió fejlődésére?

Mi eléggé egyértelműen a régióért elkötelezett fiatalok vagyunk, mindannyian kalotaszegiek vagyunk, és a fesztivál a mi éves tevékenységünknek egy szelete. Szóval mi nem fesztiválszervezők vagyunk, hanem egyszerűen Kalotaszegen belül igyekezünk kulturális életet szervezni népzenén és néptáncon keresztül. A fesztivál persze egy fontos része ennek a tevékenységnek. Ami szerintünk a Kalotaszegre nézve hatása lehet a fesztiválnak, az főleg az, hogy láthatóvá tesszük a kalotaszegi kultúrát Kolozsvár számára.

Kolozsvár a legdinamikusabban fejlődő városa Romániának, a legnagyobb egyetemi központ. És annak ellenére, hogy csak 16 százalékban lakják magyarok, itt él Erdély második legnagyobb magyar közössége. Majdnem 50 ezer magyar lakja Kolozsvárt, az egyetemistákkal együtt több mint 60 ezer. Több itt a magyar, mint Csíkszeredában vagy Udvarhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön. Szóval ha valami történik Kolozsváron, az valamelyest kiáramlik egész Erdélyben, mert itt szocializálódik egy csomó egyetemista. És mert Méra ennyire közel van Kolozsvárhoz, úgy gondoljuk, hogy be lehet emelni a kolozsvári kulturális életbe, amit mi nagyon fontosnak tartunk. Méra egyrészt egy magyar falu, másrészt pedig egy hagyományőrző falu. Mi úgy gondoljuk, hogy ha sikerül beemelni a kalotaszegi kultúrát a kolozsváriba, az csak jó lehet. Szerintünk ahhoz, hogy a kalotaszegiek büszkén vállalják a kultúrájukat, ahhoz kell egy elismerés a külvilágtól.

És miért kell ehhez világzene, miért nem elég a népzene?

Fontos az, hogy a fesztivál olyan, mint egy Möbius-szalag. Azt, aki nagyon messziről érkezik, például Dél-Amerikából, azt leginkább a helyi kultúra érdekli. Leginkább arra kíváncsiak, hogy mit zenél a mérai cigány zenészdinasztiából származó zenész. Közben pedig itt van a helyi, aki a mexikóira kíváncsi. Igazából a helyieket a kicsit idegen kultúrából érkező fellépő vonzza be, és amikor ők ott vannak, azon kapják magukat, hogy legalább akkora kíváncsisággal fogadják mások az ő helyi kultúrájukat.

Tehát az egyik történet a másik fonákjára fordul. Ez szerintem fontos, mert kölcsönösen erősítik egymást. Egyébként meg nem gondoljuk úgy, hogy csak a tiszta forrásból származó népzenének van ereje. Szerintünk pont annyira legitim a népzenét más műfajokkal vegyíteni. Mi magunk ismerjük a kalotaszegi tiszta népzenét, de úgy gondoljuk, hogy a vegyítésnek is helye van. Az idei fesztivál második napján csak népzene lesz, a másik hármon pedig csak világzenei fellépők vannak. A koncertek után pedig táncház van a csűrben autentikus népzenével, és a szomszédos tájház mellett pedig jam session folyik.

A fesztiválra ingyen mehet be az, aki népviseletben van. Ezt nagyjából milyen arányban használják ki?

Ez soha nem volt markánsan kommunikálva, inkább egy gyakorlat volt, amit szeretnénk szabályzattá alakítani. Egyébként ez úgy alakult ki, hogy a korábbi két évben többször is előfordult, hogy megjelentek öreg nénik, hogy ők bejönnének a fesztiválra. Azt tudni kell, hogy ez a telek egy átjáró telek volt az elmúlt 50-60 évben Mérában, mert a végében van a híres mérai csorgóvíz, ahová sokan járnak vízért. Így többször futottunk bele abba, hogy ott áll az egyébként nem mérai security és az önkéntes, és jön a néni körülbelül 20 liter vízre való műanyag palackkal. Az önkéntes pedig jön hozzánk, szervezőkhöz, hogy mit csináljon. Mi meg mondtuk, hogy persze, mindenkit engedjen be, aki vízért jön. Közben pedig arra is rájöttünk, hogy ezeknek a néniknek egyébként tetszik, ami történik a fesztiválon. [nevet] Amíg elviszik a vizet, meg-megállnak egy-egy szám erejéig.

És akkor azt mondtuk, hogy ha már ezek a nénik amúgy is viseletben járnak, ami egy nagyon szép dolog, hogy van ilyen Mérában, akkor miért ne engednénk be már csak a viselet kedvéért is ezeket az embereket. Ezzel is igyekszünk azt kifejezni, hogy alázattal viseltetünk a helyi kultúra iránt.

Hányan vesznek részt a szervezésben? Mekkora a csapat?

45-50 ember az önkéntesekkel együtt.

Kihagyhatatlan kérdés, hogy milyen az a kalotaszegi pizza, amit láttam hirdetni?

Egész Erdélynek és Kalotaszegnek is van egy furcsa, a külföldieket vonzó ereje. Kalotaszegre költözött ezelőtt 10-15 évvel egy skóciai házaspár, amelyik kicsit elmenekült a nyugat világából, és kalotaszegi falvakban vásároltak omladozó falusi házakat. Emellett elkezdtek felkarolni kalotaszegi termelőket.

És mi a fesztiválon egy helyi termelők udvarát hozunk össze, és ennek ők, Sarah és Douglas lesznek a házigazdái. Ők hívják el a kalotaszegi termelőket, és többek között pizzát is fognak készíteni a helyi termékekből.

Ha már nemzetköziség, akkor ha jól tudom, a BBC-vel is van némi kapcsolat a fesztiválnak.

Igen, eljön Simon Broughton, aki a BBC-nek is rendezett több filmet. 1990-ben forgatott dokumentumfilmet a régióról többek között Mérában. Ő is itt lesz a fesztiválon, beszélgetni is fogunk vele, de levetítjük egy 1995-ös filmjét, amit Londonban, egy börtön alagsorában forgatott, ahol kortárs táncdrámát adtak elő a Muzsikás együttes zenéjére. Ezt a filmet például soha nem vetítették le magyar tévécsatornán. Szóval sokféle oldalról igyekezünk megközelíteni ezt az egész erdélyi zenei kultúrát.


Csermely Gábor

Origo, 2018. július 28.