Folkrádió

Zsuráfszky Zoltán: „Adrenalinnal töltjük fel a nézőt”

Idén a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Csárdás, a Kelet tangója című előadása is bemutatkozik a Budavári palotakoncertek című rendezvényen, augusztus 5-én az Oroszlános udvarban. Operett és néptánc, színház és tánc együttéléséről is kérdeztük az együttesvezetőt, Zsuráfszky Zoltánt.

Ön szerint az, hogy az operettműfaj mellett idén a magyar néptánc is megjelenik a Budavári Palotakoncerteken, azt is jelzi, hogy közeledik egymáshoz az operett- és a néptánc kultúra?

Ez két külön program. Az Operettszínház szólistái és vendégművészei egy jellegzetes operett showműsort kínálnak az nézőknek, mi maradunk a saját stílusunknál, a néptáncnál. Nacsa Olivér és Vadász Dániel, a program szervezői tavaly hívtak meg minket először erre rendezvényre, ezáltal azt is üzenve, hogy a néptáncnak helye van ezen a reprezentatív helyszínen. Tavaly a Kiegyezés című darabunkat több mint ezer ember nézte meg itt. A mostani előadás évtizedekkel ezelőtt egy amerikai turnéra, kifejezetten külföldi közönség igényei szerint készült – akkor kétszer körbeutaztuk vele az északi kontinenst. Itt is számítunk a külföldi közönség jelenlétére, de abban bízunk, hogy a hazai nézők is szeretni fogják.

Ha jól tudom, az autentikusság itt történetmeséléssel párosul, tehát ebből a szempontból érzékelhető elmozdulás a hagyományos néptáncok bemutatásától.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes profilja a Kárpát-medencében fellelhető eredeti néptáncok bemutatása, de nem riadunk vissza attól, hogy ezeket a táncokat egy történetszálra fűzzük fel.

A Csárdás, a kelet tangója egy szerelmi háromszöget jelenít meg egy táncházi környezetben.

A fiatalok civil ruhában mulatnak a táncházak közkedvelt zenéjére, mezőségire. Később minden olyan tájegység megjelenik, ahol karakteres csárdáskultúra lelhető fel, legyen az magyarországi, erdélyi, vagy felvidéki páros tánc. Ezen kívül lesz benne üveges tánc, verekedés-jelenetbe szőtt virtuóz botostánc, verbunk, és persze szerelmi kettős is – mindez szép, színes viseletekben.

Ön szerint a hagyományőrzésen túl miben jelent élményt a néptánc a nézők számára?
A magyar csárdásokban olyan elementáris erővel táncolnak a férfiak, és olyan kedvesen, szépen táncolnak a lányok, ami egyedülálló módon ragadja magával a nézőket. Van egy nagyon intenzív és izgalmas ugrós, csárdás és legényes kultúránk, amiből egy olyan műsort lehet csinálni, ami adrenalinnal tölti fel az embert.

A néző ezek láttán nemcsak büszke lesz a magyar identitására, de feltöltődik a táncok dinamikájától, erejétől, lírájától.

Ugyanis nem csak gyors tempójú táncokat látunk majd, hanem szerelmi lírát is: a fiú és a lány találkozása például egy kalotaszegi esküvő vőlegény-menyasszony táncában teljesedik ki. Tehát az autentikus szokásanyagot egy mindenki számára élvezetes történetbe csomagoljuk.

A társulat már több ízben dolgozott együtt a Nemzeti Színházzal is.

Igen, a Körhinta, és a Csíksomlyói passió című darabok után nemrég mutattuk be a Nemzeti Színházzal közösen az Egri csillagokat. Örömömre szolgál, hogy a Körhintát sikerült kimozdítani a Nemzeti nagyszínpadáról, három előadást tartottunk országszerte,

a Csíksomlyói passiót pedig a csíksomlyói nyeregtetőn, a búcsú hatalmas helyszínén is előadjuk augusztus 18-án, több száz táncossal kiegészülve.

Mit tanultak az együttműködésből?

Az együttest építi ez a fajta színházi munka. A dramaturgia nagyon sokszor megkívánja a táncosaim részéről, hogy megszólaljanak, énekeljenek, vagy valamilyen szerepet játsszanak, és művészileg többet adjanak elő egy figura eltáncolásán túl. Ebből a szempontból sokat tanult a színészektől az együttesem, ahogy – azt gondolom – őket is áthatotta a táncosok ereje, dinamikája, mozgékonysága. Azt is jelentős lépésnek gondolom, hogy idén engem is beválasztottak a POSZT nyolctagú zsűrijébe. Ez nem csak az én személyemnek szól, de a táncművészet és színházművészet közeledését is jelzi.

Mik az együttes tervei a jövőre nézve?

Ősszel elindulunk egy amerikai turnéra. 2018-ban volt egy jelentős turnénk a keleti parton, ahol 56-os forradalmárokat köszöntöttük. Most szeretnénk ezt megismételni a nyugati parton. A legizgalmasabb folklórszámainkat vinnénk. Itthon pedig folytatjuk az együttműködést a Nemzeti Színházzal és az együttessel igyekszünk alaposan felkészülni és lebonyolítani az évi átlag 120-140 előadásunkat.

Szász Emese

Fidelio, 2018. augusztus 2.