Folkrádió

Reneszánsza van a táncházmozgalomnak

Kárpátaljáról, Felvidékről és Vajdaságról is jönnek részvevők, arról nem beszélve, hogy Magyarországról is nagyon sokan jelezték részvételi szándékukat.
Tavaly több ezren jártak csodájára az Erdélyi Táncháztalálkozónak: negyven évvel a világ első, akkor is Székelyudvarhelyen megrendezett táncháztalálkozója után az Udvarhely Néptáncműhely vállalta fel, hogy újraéleszti a rendezvényt. A második, kétnapos találkozót a hétvégén tartják.

Több mint száz zenész. Több mint ezer táncos. Több mint táncháztalálkozó – a Hagyományok Háza főigazgatója, Kelemen László még tavaly így fogalmazta meg az első Erdélyi Táncháztalálkozó mottóját. Az idei számokról, illetve a harmadik mondat igazságáról Orendi István szervezőt, az Udvarhely Néptáncműhely vezetőjét kérdezték.

A mottóban elhangzott számoknak mennyire sikerült megfelelni tavaly, illetve idén hány résztvevővel számolnak?

Tavaly megléptük ezeket a küszöböket, de idén is biztosan meghaladjuk: pénteken százharmincnál is több zenész lesz a rendezvényen, és mindkét estére több mint ezer főnek biztosítunk szállást, ennél viszont jóval többen érkeznek. A számok terén tehát nagyon jól állunk, de nem ez az elsődleges célunk.

Milyen lesz az idei találkozó programja?

Az idei programot sokkal könnyebb volt felépíteni, ugyanis nagy vonalakban a tavalyit követhettük. Fontolgattam a változtatást, de társaim szerint a tavalyi annyira jó volt, hogy a második évben nem kellene belenyúlni. Lesznek azonban apróbb változtatások. Elsősorban a két nagy előadásra gondolok, ezeknek tavalyhoz hasonlóan a városi sportcsarnok ad otthont, de mindkettő témájában lesz egy kicsit más. Idén hunyt el Kallós Zoltán, így a szombati előadást az ő emlékének szenteljük, ezen kevésbé ismert, de fontos és szép gyűjtései hangzanak majd el. A műsor rendezője Pávai István, a mai egyik legnagyobb népzenetudós. Az általa szerkesztett emlékműsorban mezőségi, szilágysági, gyimesi és moldvai fellépők is lesznek, Zoli bácsi még élő adatközlői, valamint számtalan néptáncos. Továbbá a csíkszeredai Győrfi Erzsike népdalénekes ötven gyereket készít fel erre az alkalomra.

Pénteken a nagy felvonulással kezdünk, majd a sportcsarnokban lesz az első előadás. Ez egy zeneileg szerkesztett produkció, amelyben a fellépők a különböző városok táncházasai, tehát kötött koreográfia nincs. Szombaton a program hasonló lesz a tavalyihoz, a gyerekeknek most is elhozunk egy előadást, a Maros Művészegyüttes fog fellépni a Szép Palkó című produkcióval. Szabadtéren pedig a számtalan amatőr néptáncegyüttes ropja majd.

Tavaly a rendezvény egybeesett az Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivállal, idén szintúgy. Tudatos az együtt szervezés?

Tavaly a véletlen hozta az egybeesést, aztán a gyakorlat igazolta, hogy két olyan rendezvényről van szó, amelyek egymást erősíteni tudják. Ezért idén tudatosan együtt dolgoztunk.

A gyümölcsfesztiválon mindig is kiemelt szerepet kapott a néptánc és a népzene, most mi hívunk meg minden fellépőt, mi tervezzük meg a programnak ezt a részét,

de ugyanazon a téren zajlanak majd a fellépések, mint eddig. A szabadtéri rendezvényekben és a kézművesek meghívásában is együttműködünk. Sok átfedés, összefonódás van, biztos vagyok benne, hogy a két rendezvény nemcsak kiegészíti, hanem erősíti is majd egymást.

Nevéhez híven táncházak is lesznek a második Erdélyi Táncháztalálkozón.

Igen, nagyon fontos, hogy mindkét este táncházak lesznek. A tavalyi elvhez továbbra is ragaszkodunk, hogy ne egy nagy térben legyen egy hatalmas táncház, hanem több kisebb helyiségben. Idén is három helyszínen lesznek táncházak, hogy ez a rengeteg ember tudjon mulatni.

Erdélyinek nevezik, de a régiót, az országhatárokat túllépő rendezvényről van szó.

Idén is arra törekedtünk, hogy ha lehet, Erdély összes zenekarát elhívjuk, megszólítsunk minden táncházast. Az ismertebb zenekarok közül a Hevedert, a Kedvest és a Tókost, valamint a Maros Művészegyüttes zenekarát emelném ki, de megemlíteném az Üsztürü zenekart is, amelynek tagjai ugyan erdélyiek, de Budapesten élnek, és

amerikai turnéjukról ezért egy héttel hamarabb jönnek haza.

Nagyon fontos megemlíteni a régieket, a Bodzafát, a Barozdát, azokat a zenekarokat, amelyek a hetvenes évek végén ott voltak a táncházmozgalom erdélyi elindításánál. Továbbá a Hagyományok Háza hálózatának köszönhetően Kárpátaljáról, Felvidékről és Vajdaságról is jönnek részvevők, arról nem beszélve, hogy Magyarországról is nagyon sokan jelezték részvételi szándékukat.

Az udvarhelyi tánctársulat jelentős irányváltást tett, amikor Ön került az intézmény élére. Innen a névváltás is Udvarhely Táncműhelyről Néptáncműhelyre. Miért tartotta fontosnak a folklór felé fordulni?

Amikor a Néptáncműhelyhez kerültem, kultúrakövető, kultúrát gyakorló emberek köreiből jelezték, hogy aggódnak, amiért én kerültem a Táncműhely élére, mert úgy tudják, csak néptánc és népzenei vonalon mozgok. Akkor szinte szó szerint azt válaszoltam: rossz hírem van számukra, tényleg így van. Tizenkét éve élek Udvarhelyen, és azt tapasztaltam, hogy a Táncműhely nem a folklórt, hanem más utat választott. Nem volt az egy rossz út, ellenben a nagyközönség nem tudta befogadni. 25–26 éve táncházas vagyok, azóta

hiszem, hogy tömegvonzó ereje van a táncháznak.

Egyébként már jóval azelőtt, hogy az intézmény élére kerültem, elindítottuk Udvarhelyen a táncházakat, a néptánc- és népzeneoktatást.

A táncházmozgalom manapság virágzik, mondhatni Erdély-szerte. Minek köszönhető a felívelése?

A táncházmozgalom valóban virágzik. A mozgalom negyvenegy éve indult Erdélyben, voltak különböző fontos állomásai – a múlt rendszerben a betiltás, a 90-es évekbeli nagy erejű újraindulás, majd a kétezres évek elején egy nagy hanyatlás –, manapság pedig felívelőben van, és nemcsak Udvarhelyen, de főként itt. Ez egy tömegkultúra. Jelenleg Udvarhelyen több helyen és több ember szervez táncházakat, meglepően sokan vannak. Csak hozzánk hetente 120–130 ember jár vissza. Hál’ istennek valóban

reneszánsza van a táncházmozgalomnak.

Persze vannak más tényezők is, amelyek ezt elősegítik, például a Csoóri Sándor-program. Egyébként a mozgalom fellendülése a Néptáncműhely tevékenységén, a közönség számán is meglátszik.

Aktív és gyümölcsöző kapcsolatot ápol a Hagyományok Házával, amelynek tagja, az Erdélyben kiépítendő hálózat egyik kezdeményezője. Milyen terveket szövögetnek?

Nem titkolom, hogy egy kisebb Hagyományok Házát szeretnék Székelyudvarhelyen létrehozni, hosszú távon egy olyan létesítményt, amely összefogná a hagyományőrző tevékenységeket, hogy Székelyudvarhely az erdélyi hagyományőrzés és a táncházmozgalom egyik fontos központja legyen. Ebben mondhatni könnyű dolgom van, mert Székelyudvarhelyen már eleve nagyon sok a kézműves, a táncházas. Ez a város nem huszon-, hanem negyven éve aktív ilyen téren.

A Néptáncműhely idei évadáról
Rendhagyó módon bemutatóval kezdi a 2018–2019-es évadot az Udvarhely Néptáncműhely. Tavasz óta dolgozik a társulat a produkción, amelynek október elején lesz a bemutatója. Kiáltó szó címen a Kós Károly-i gondolatot dolgozzák fel, a produkció üzenet a centenáriumi évben, hogy megmaradni, építkezni kell.

Az első mellett még két bemutatót terveznek ebben az évadban, de nagyon sok megkeresés is érkezett a társulathoz, például már októberben Budapesten, a Hagyományok Háza felújított épületének átadásán lépnek fel. Ugyanakkor idén húszéves a Néptáncműhely, novemberben az Össztánc Ősszelt az ünneplésnek szentelik.

Kovács Eszter

Székelyhon.ro, 2018. szeptember 11.