Folkrádió

Óbecsei kemény legények
A Fokos zenekar új lemeze

Ilyen jól eltalált és minden Kárpát-medencei számára egyértelmű logót, mint a két keresztbe tett fokos meg a zenekarnév lendületes betűtípusa, ritkán lát az ember. A Fokos zenekar második lemezét tartom kezemben, címe Jókedvemben. Vaskos hangzás, gazdag hangszerelés, igazi népzenei ínyencség.

Említsük meg Barcsik Géza grafikus nevét, ha már ilyen szép munkát végzett. Már ahhoz is kell némi jó ízlés és egészséges arányérzék, hogy muzsikusok a fokosról nevezzék el zenekarukat. Mert a fokos épp nem ágyú, de nem is bicska; ám nem is kapanyél vagy pipaszár. A fokos egy kultúrtörténeti, néprajzi, sőt egyenesen néplélektani manifesztum, hiszen a puszta harci funkción kívül még rengeteg társadalmi és közösségi esemény nélkülözhetetlen kelléke volt.

A vajdasági Óbecséről származó zenekar 2012-ben lett a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsor középdöntőse – a Fonó Budai Zeneház különdíját is megkapták, ami azt jelentette, hogy elkészíthették első stúdiólemezüket, Kiskoromtól Nagykoromig címmel. A küldetés azóta sem változott, a Jókedvemben lemezen is a népzene (a belső borítón külön kiemelik a dél-alföldi magyar tamburamuzsika jelentőségét), a népi kultúra jelenvalóvá tétele, élő átadása a cél. ­

Sokféle muzsikus sokféleképpen áll a népzenéhez: van, aki a forrás tisztaságát akarja őrizni mindenekfölött, más arra esküszik, hogy adott esetben végtelen ­számú tiszta forrás összekeverhető a szélrózsa minden irányából. A Fokos zenekar csárdásai, katonadalai, ugrósai, lassúi és verbunkjai abszolút autentikusak, miközben valami olyat teremtenek meg, amit stúdióban bizony nagyon nehéz: igazi táncházi hangulatot. Sírva-vigadva mulatni vágyást. Nótakedvet.

A hangszerelés gazdag, a hangzás vaskos, a vokális részek sűrűk és tiszták, már a nyitó Mert Budavár az uraké… kezdetű somogyi dudaszerelemnél olyan férfikórus dörren a vonósok karcai fölé, hogy az ember képes elemi átéléssel és meggondolatlansággal velük kántálni az elszánt mondatokat: „Ingem-gatyám eladom, mégis megházasodom!”

A zenekar tagjai: Cseszák Zsombor (hegedű, cimbalom), Szabó András (hegedű, basszprímtambura), Szerda Balázs (brácsa, tamburakontra), Csonka Balázs (harmonika, prímtambura), Jovánovity Péter (nagybőgő, ütőgardon). A lemezen közreműködik még Ölveczky Tamás (klarinét), Zimber Ferenc (cimbalom), Csizmadia Anna, Szabó Annamária és Szerda Ákos (ének).


Túl azon, hogy megérdemlik, azért fontos fölsorolni mindannyiukat, hogy az olvasó érzékelje: itt bizony a gazdag hangzásért komoly áldozatot vállalt a zenekar, hiszen ennyi ember munkáját nem kis logisztika összefogni. És aki járt már akármilyen zenekarnak csak a közelében is, az pontosan tudja: a tagok sokszor muzsikálás közben tudják „kipihenni” a munkájuk nagyobb részét kitevő szervezést és utazást.

Ritkán, de annál nagyobb örömmel tudom leírni: bátran ajánlom a Fokos zenekart mindazoknak, akik csak most ismerkednek a népzenével, akik egyszerűen keresnek valamit, ami erőben is fölveszi a versenyt akármelyik zenei szubkultúrával. Mert lássuk be: a Csillagok, csillagok… kezdetű nóta egy abszolút sláger, ami tulajdonképpen vezeti is a slágerlistákat egy párhuzamos univerzumban, ahol még asszony az asszony és férfi a férfi, továbbá bicskával esszük a sárkányfejeket a rézerdőben.

Különösen, mikor ráeszmélünk, hogy ez a nótának egy kevésbé ismert változata (a lemezen kedvenc dalcsokromban, a Horthy-nóták – pecesori katona­dalok között található), ami így végződik: „Mutassatok utat ebbe az erdőbe / Magyar szép vérei, gyászos temetőbe…”

És bizony ezt is a férfikórus dörgi. Ezt a dalt, aminek általam ismert változatát anno általános iskolában csak lányok akarták énekelni énekórán vagy inkább ők sem. Most meg ezt kurjongatom magamban úton-útfélen (ha az ember sok jó zenét hallgat, teremnek ilyen különleges képességei, mint a magunkban kurjongatás). Úgyhogy áldás legyen a Fokos zenekar munkáján, és hallgassák őket minél többen!

Juhász Kristóf

Magyar Idők, 2018. október 25.