Folkrádió

Az unokáiknak is mesélnek majd a bartinás élményeikről

A Bartina Néptánc Egyesület nagyegyüttese minden évben megválasztja saját sorai­ból az Év Táncosait. Ezt a címet idén a csapattagok szavazatai alapján Zsók Kitti és Kasó Ferenc nyerte el. Ebből az alkalomból kértük őket egy párhuzamos interjúra. Mindkettejüknek ugyanazokat a kérdéseket tettük fel.

– Miként ismerkedett meg a Bartinával, a néptánccal? Kisgyermekként mennyire élte meg a műfaj különlegességét?

Zsók Kitti: – Már óvodában is táncoltam, de mielőtt bartinás lettem volna, édesanyámék elvittek engem megnézni egy nagyműsort. Nagyon tetszett. Szerintem gyerekként még nem tudjuk, hova csöppenünk, csak valami megfog: a játék, a táncostárs, a pörgős szoknya, a felnőtt táncos. Később jön rá az ember, hogy milyen szerencsés, hogy itt van.

HIRDETÉS

Kasó Ferenc: – 2002-ben ismerkedtem meg a néptánccal, miután édesapánk beíratott engem és ikertestvéremet, Gergőt is a Bartina előképző csoportjába. Ezzel párhuzamosan mindketten elkezdtünk cselgáncsozni a szekszárdi Gemenc Judo Klubban. Eleinte a táncon is és a judon is játékos gyakorlatok voltak, így magának a táncnak a különlegessége kisgyermekként még nem annyira érintett meg.

– Akadt-e olyan pillanat, ami élményszerűen ráébresztette arra, hogy ez a tánc a Bartinában jóval több, mint egyszerű elfoglaltság?

Zsók Kitti: – Mindig nagyon szerettem táncolni, de talán akkor volt egyfajta fordulópont az életemben, amikor tizenöt évesen a nagyegyüttes tagja lettem. Több próba volt és több fellépés, de jöttek a külföldi utak, néptáncfesztiválok is és velük együtt az élmények és elismerések. És akkor már végképp magába szívott ez az életforma.

Kasó Ferenc: – Talán az első igazán meghatározó táncos élményem 2007-re tehető, amikor Foltin Jolán: Tengertánc című koreográfiájában táncolhattam. Különleges hatással volt ránk, hogy a zenei aláfestést a Magyar Rádió Gyermekkórusa adta. A produkcióval bekerültünk a gyermek antológiára, szerepeltünk az Erkel Színházban és a Művészetek Palotájában is. Tízévesen annyi ember előtt nagy sikerrel bemutatkozni, nos, ez hatalmas impulzust jelentett a táncos „karrierem” folytatásában. Kellett is ez a plusz lendület, mert ekkoriban erősen gondolkoztunk testvéremmel, hogy mit is szeretnénk csinálni tanulás mellett: táncolni vagy cselgáncsozni. Végül mindkettőt folytattuk, mivel mindkét helyen rengeteg támogatást, bátorítást és tudást kaptunk a tanárainktól, edzőinktől. A nagy változás 2014 januárjában jött el, egy fekvőgipszes lábtörés formájában. Ekkor döntöttem el végleg, hogy felépülésem után a Bartinában folytatom. Kis bartinásként mindig ámulattal néztem a nagyegyüttes táncosait és csak álmodni mertem arról, hogy egyszer én is ott lehetek és majd rám is úgy fog majd valaki nézni, mint régen én a nagyokra. A lehetőség eljött, hiszen 2014 óta vagyok tagja a Bartina nagyegyüttesének.

– Megosztana velünk néhány életre szóló bartinás élményt?

Zsók Kitti: – Mindenképpen kiemelném a három nagy utat, amin részt vehettem: Kanada, Mexikó, Indonézia. Szerintem ezek az utak önmagukban nagy élmények voltak, a végtelenségig lehetne róluk beszélni. A sok feledhetetlen pillanat, esemény közül most egyet hadd osszak meg az olvasókkal. Kanadában, Drummondville városában egyik este volt, egy több kilométeren át tartó felvonuláson vettünk részt. Előtte kaptunk fapálcikákat, azokra magyarul írhattuk fel jókívánságainkat. A menettánc alatt többször megálltunk, megtáncoltattuk a közönséget és az általunk kiválasztott helybelieknek pálcikákat adtunk. A felvonulás végén elérkeztünk egy körbekerített szabadtéri színpadhoz, ott már várt bennünket egy disc jockey. Hirtelen nagy hangerővel könnyűzene csendült fel, mi pedig az összes csoporttal együtt azonnal elkezdtünk bulizni. Azóta se történt meg velünk, hogy sióagárdi ruhában nemcsak néptáncot, hanem rockot is roptunk. Ugyanakkor a 2010-es törökországi utunkat is megemlíteném, ami egy verseny volt és sikerült a nemzetközi porondon is harmadik helyet elérnünk. Sokszor előttem van a három évvel ezelőtti turné a Duna Művészegyüttessel. Ott egy kicsit belekóstolhattunk a profik világába. Nagyon sok olyan esemény, élmény és ember van, amikről és akikről biztosan fogok mesélni az unokáimnak is.

Kasó Ferenc: – A magunk mögött hagyott négy év nagyon mozgalmas volt a táncanyagot tekintve és az utazások szempontjából is. Megismerkedtünk a Kárpát-medence meghatározó táncaival, a Szekszárdi Néptáncfesztiválokat háromból háromszor megnyertük, háromszor vettünk részt a felnőtt néptánc antológián. A Duna menti Folklórfesztivál keretében pedig harmadik éve kapunk szerepeket olyan darabokban, melyekben a Magyar Állami Népi Együttes vagy a Duna Művészegyüttes hivatásos táncosaival együtt mutatkozhatunk be, mindig vastaps kíséretében. Az elmúlt időszak legnagyobb belföldi fellépését mindenképp az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából előadott kétórás műsor jelenti, ezzel bejártuk az ország nagyvárosait. Biztos, hogy egész életemre meghatározó élmények maradnak az indonéz és a mexikói vendégszereplések. Unokáimnak is mesélni fogok a mexikói Zacatecasban 2014-ben tartott fesztiváli megnyitóról. Minden szekszárdi tudja, hogy milyen egy szüreti felvonulás. Így kell elképzelni a mexikóit is, csak sokkal nagyobb léptékben. A világ minden lakott földrészéről érkeztek táncegyüttesek, ha jól emlékszem, számuk megközelítette az ötvenet. Az egész felvonulás egy olyan város utcáin zajlott le, mely mintha megragadt volna a XVIII. században, legalábbis kinézetre. A harminc–negyvenezres, csupa szív közönség a magyar táncokat látva egyből megkedvelt bennünket és meg-megállítva a felvonulást, spanyolul skandálta: táncoljunk még, még, még… Ez a jelenet négy éve elevenen él bennem és biztos vagyok benne, hogy még legalább negyven évig úgy fogok erre emlékezni, mintha tegnap lett volna. Az idei indonéz utazásunk is felejthetetlen élményeket tartogatott számunkra. Elég annyit mondanom, hogy a fesztivál helyszínének számító Kuati Kartagenara tartomány uralkodója mellett csemegézhettem a helyi különlegességeknek számító ételekből és italokból.

– Miben látja ugyancsak nyertes táncos társa erősségét?

Zsók Kitti: – Legfőképpen az erejében. Nagyon lendületes táncos, él a színpadon, tényleg élvezi, amit csinál. Ha beindul, akkor nekünk, lányoknak nem is igazán éri a földet a lábunk, nagyon szeretünk vele táncolni. Szerencsés vagyok, mert sok koreográfiába ő a párom. Azt hiszem, elmondhatom, hogy nagyon jó barátok vagyunk. Szerintem végtelenül kedves ember, mindenkivel megtalálja a közös hangot, mindenki nagyon szereti. Nem csak a táncban tehetséges, hanem az élet számtalan területén is.

Kasó Ferenc: – Kittinek erőssége – persze a tehetségen és ügyességén kívül –, hogy tényleg szereti, amit csinál. Ez nem csak a fellépések alkalmával van így, hanem ami talán fontosabb, a próbákon is igyekszik a lehető legtöbbet kihozni magából és másokból is. Ezért is örülök mindig, ha vele táncolhatok akár egy próbán, fellépésen vagy táncházban.

– Az Év Táncosa a legmagasabb elismerés, a csúcs után mi lesz a folytatás a Bartinában?

Zsók Kitti: – Jövőre a nagyműsoron még mindenképpen szeretnénk ott lenni, mert jubileumot ünnepelhetek, akkor leszek huszonöt éve táncoló tagja a Bartinának. Szóba került, hogy a csapat, hosszú évek kihagyása után, ismét minősülni fog. Ha ez egy-két éven belül megvalósul, akkor azon szintén szeretnék részt venni. Pár éve asszisztensként is segédkezem a Bartina előképző csoportjában, ezt örömmel folytatnám, esetleg nagyobb feladatokat is vállalva. Remélem, majd a gyerekeim is táncolni fognak és részesei lesznek a Bartina nagy családjának.

Kasó Ferenc: – Nagyon örülök, hogy idén én kaptam az év legjobb férfi táncosának járó kitüntetést, ám jövőre szinte biztos, hogy más kapja meg, hiszen rajtam kívül ugyancsak sokan megérdemelnék. A díjnál talán még fontosabb, hogy az együttes jövőre ismét ott lehessen az antológián, szerepeljünk a nagy országos kulturális–néptáncos eseményeken, illetve, hogy az elkövetkező időszakban is öregbíthessük Szekszárd és hazánk hírnevét nemzetközi fesztiválokon is. Úgy hiszem, ha ezzel a szívvel és lélekkel megyünk tovább a megkezdett úton, akkor a jövő generációjának is példát mutathatunk.

------------
Emberi erények és szakmai tudás

Kitti és Feri önmagán túlmutató tettet hajtott végre: mindketten kivívták társaik maradéktalan elismerését. Így értékelte két növendéke teljesítményét Matókné Kapási Julianna. – Két nyertesünk a csapat két közkedvelt személyisége – folytatta a Bartina Néptánc Egyesület művészeti vezetője. – De rögtön hozzá is teszem: mindketten kiemelkedő tánctudással rendelkeznek. Így tehát példamutató emberi és szakmai erényeik egymást erősítik. Kitti sokat segít a kisebbeknek és szó szerint mindent tud a Bartina történelméről. Feri pedig megismételt egy családon belüli bravúrt: hiszen egy korábbi szavazáskor Gergő nevű ikertestvére ugyancsak tulajdonosa lett az Év Táncosa címnek.

Szeri Árpád

Veszprém On-Line, 2018. december 30.