Folkrádió

Zenei és lelki ajándék, amit másoknak átadok

Vallja, hogy Isten szeretetét kell továbbadnunk a zenén keresztül, erre a népzene is alkalmas, amely sokszor személyesebb, mint a külföldi énekek. Jól ismert dicséreteinket dolgozza fel a népzene nyelvén, sőt, népdalokat is gyűjt. Így szeretteti meg református énekeinket.

Tímár Sára Junior Prima-díjas népdalénekes legújabb lemezével új megvilágításba helyezte református dicséreteinket. A tavaly megjelent Református hálaének népzenével album igényesen és hitelesen ötvözi jól ismert énekeink és kevésbé ismert népdalaink zenei és lelki világát. Az énekesnővel a decemberi lemezbemutató koncertről, a református és népi éneklés találkozásairól, és a személyes istenkapcsolat megéléséről beszélgettünk.

Forradalmit alkotni

Az énekesnő számára ismerős volt a Zeneakadémia Solti terme, tavaly itt mutatták be Minek nevezzelek című albumukat. Mint mondta, új lemezüket nem szerette volna templomban bemutatni. „Ennek egyik célja éppen az, hogy megszólítsa azokat a népzenét szerető embereket, akik nyitottak a szakralitásra, de nem biztos, hogy szívesen belépnének a templomajtón. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy tudtam, mire számíthatok a helyszín szempontjából. Régóta készülök arra, hogy a nép- és egyházzenét ötvözzem, mindkettő elemi erővel tör föl belőlem. Örömteljes izgalommal készültem az új albumra és a koncertre is. Hálás vagyok a Zeneakadémiának és a zenész társaimnak is, akik támogattak ebben a munkában.”

Forradalmit alkotni mindig kétesélyes, ha a fogadtatásra gondolunk. Tímár Sára meglepődve tapasztalta, hogy a nép- és egyházzene fúziója mennyire megérinti a hallgatóságot. „Sokan vágytak már ehhez hasonló zenei anyagra. A legkedvesebb visszajelzést lelkésznagyapámtól kaptam, aki a komolyzene elkötelezettje. A lemezbemutató koncertünk végén állva tapsolt, és többször is meghallgatta a lemezt, pedig egészen más elképzelései vannak az egyházzenéről.”

Belső indíttatásból templomainkba

Mint mondta, nem titkolt szándékuk azokat is megszólítani, akik a népzenére nem nyitottak, ez református emberekre is igaz. „Azt tapasztaltam, hogy a templomokba nagyon nehezen engedik be a népzenét, sokaknak nincs rálátása arra, hogy van szakrális témájú népzene is. Számos jeles napi népénekünk van, ezek nagyon szépen beilleszthetők a liturgiába. Célom, hogy lelkészek, keresztyén és világi gondolkodásúak látókörét is tágítsam.”

Az énekesnő ezzel együtt nem tekinti kultúrmissziónak munkásságát, sőt, kerüli ezt a kifejezést. „Valójában belső indíttatásból készítettem el az új lemezt. Úgy is mondhatom: nem tudtam nem létrehozni, mert szükségem volt arra a belső munkára, amit a kiválogatás, összeállítás jelentett. Más lett az Istennel való kapcsolatom is. A lemezre úgy tekintek, mint zenei és lelki ajándékra, amit kaptam és amit másoknak átadok.”

Lelkesítő református énekek otthon és népzenei körökben
Arra voltam kíváncsi, hogy mi a helyzet a „másik oldalon”: hogyan viszonyulnak református énekeinkhez a népzenei körökben. „Nagyon tartottam saját kollégáimtól. Ők a táncházmozgalom hajtómotorjai, autentikus népzenei körökben forognak. Nagyon megdöbbentett, hogy éppen ők voltak, akiket fellelkesített a munkásságom. Kifejezetten motiválja őket ez az újszerű fúzió. Nagyon sok, világi népzenei koncertre járó embert láttam a karácsonyi lemezbemutatónkon. Többen érdekesnek látják a kifejezést: református népdalok. Lemezünkön ismert énekeskönyvi énekek is szerepelnek népzenei kísérettel, és van egy kalotaszegi gyűjtés is rajta, ahol az előadó az adott tájegység stíluselemeivel ötvözi a jól ismert Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű éneket.”

Nem újkeletű dolog a szakrális és világi zenét elválasztani egymástól. Az énekesnő elmondta, hogy a paraszti társadalmakban az emberek mégis úgy énekelték a keresztény dicséreteket, mintha a saját énekük, „népdaluk” lennének, nem választották el a megélt hitet a hétköznapoktól.

„Korunkban már egyáltalán nem énekeljük ezeket a népdalokat, zsoltárokat és dicséreteket otthon, ők jeles napokon, de még munka közben is ezt tették. Istenhez nemcsak vasárnap fordultak egy óra erejéig, hanem a hit a mindennapjaik szerves része volt, persze, a hiedelemviláguk is. Emiatt nem mindig egyértelmű, hogy az adott ének valódi hitből, istenfélelemből, vagy megszokásból hangzott el. Eleink is sokszor fordultak Istenhez, amikor gyász, tragédia érte őket, ahogy ez ránk is jellemző. A népdalok ugyanakkor jóval személyesebbek, és sokszor könnyebben is énekelhetők, mint a külföldi szerzők énekei.”

Népdalokat gyűjteni 2019-ben

Kodály szerint a zene mindenkié, de ugyanez igaz a népdalgyűjtésre is? Tímár Sára ugyanis népdalokat is gyűjt és másokat is erre bátorít. „Kisgyermekkorom óta tanultam népi éneklést, nyilván nyitott vagyok a gyűjtésre is. Azokban ébredhet fel a vágy erre, akik eleve nyitottak a népzenére. Szentendrei lányként úgy kerültem Erdélybe, hogy én is nagyon sok gyűjtést hallgattam.”

Az énekesnő fiatal felnőttként tudta meg, hogy még él az a néhány idős helyi asszony és bácsi, akiket nyolcéves korától kezdve hallott kazettákról. „Még mindig lehet velük találkozni és népdalokat rögzíteni. Örülök, hogy egyre több kurzusra hívják el őket, illetve népzenei táborokban is lehet találkozni ezekkel az emberekkel. Azt tapasztaltam, hogy nagyon szívesen adják tovább a népzenei tudást, és hálásak, ha meghallgatjuk őket. Nem kell feltétlenül sokat utazni, lehet, hogy nagy- és dédszüleink is ismernek olyan énekeket, amelyeket érdemes lenne rögzítenünk.”

Közvetíteni a népzenét és Isten szeretetét

Ahhoz, hogy valaki közeledjen a népzenéhez, közvetítőkre van szüksége, akik megmutatják, megszerettetik eleink hagyatékát. Tímár Sára olyan közegben nőtt föl, ahol a népzenét szeretettel adták át. „Én is a zenei nevelésben látom a megoldást. Nem hibáztatom azokat, akik ezt nem kapták meg, és a népi kultúra teljesen idegen számukra. Láttam már példát arra is, hogy valaki felnőttként találkozott a táncházmozgalommal és a legnagyobb támogatója, motorja lett később, ez is előfordul. Ugyanakkor a zenei nevelést már a kezdetektől kell elkezdeni, ehhez pedagógusokra van szükség, akik megélik a népzenét, tudják, ismerik, szeretik azt.”

A zsoltáros arra szólít fel, hogy új énekeket énekeljünk. Tímár Sárától végül azt kérdeztem, mit jelent számára ez a kifejezés, és hogyan valósíthatjuk meg a bibliai felszólítást.

„Annyira sokfélék vagyunk, és mindenkinek más és más a hála, az öröm, a fájdalom érzése és megélése. Ugyanez igaz az énekeinkre is: sokféleképpen énekeljük el ezeket. Számomra az „új ének” azt jelenti, amikor személyesen éljük meg az istenkapcsolatunkat és ebből születik meg valami új. Ha valaki szó szerint, a szavakat nagyon felnagyítva értelmezi és kisarkítja a Szentírást, könnyen válhat szeretetlenné. Minden emberi elgondolásból született megállapítás mellékessé válik, ha a lényegre figyelünk: törekedjünk a szeretetre, éljük át és adjuk tovább Isten szeretetét. Ezt megtehetjük a magyar népzenén, de más zenei stílus, kor és tájegység zenéjén keresztül is.”

Somogyi Csaba

Parókia, 2019. február 5.