Folkrádió

Sebő Ferenc: lelkeket foltoz a népzene

Sebő Ferenc a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas zenész-népzenekutató a Kaposvári Szabadegyetem vendégeként tárta fel a népzene és a költészet közti kapcsolatokat. A hazai hangszeres népzenei táncházmozgalom elindítója beszélt lapunknak Adyról, népzenéről és technikáról.

– Miért kell beszélnünk a népzene és a költészet viszonyáról?

– A kettő tulajdonképpen egy egység. A költészet nagyon gazdag műfajokból áll és ezek jelentős része a köznapi vagy népköltészet, amelyet mindenki használt már életében. A másik fele az a kultikus helyekre szóló, a nagy művészet. A népköltészet az emberek kapcsolatairól szól és azokat támogatta, az ő kommunikációs eszközük volt, tehát a beszéd mellett az egyik legfontosabb a tömören megfogalmazott és hangosan előadott költészet. Ma már színpadra szorul minden és emiatt összekeveredik a fejünkben minden. De jó azt látni, hogy külön műfajok ezek, csak összemosódnak.

– Van-e kedvenc költője, verse?

– Meglehetősen sok költőt és költészetet kedvelek, úgyhogy nem teszek különbséget. Vannak korszakok, amikor eggyel foglalkozom, akkor az nagyon fontos. Például az első korszakomban József Attila volt nagyon fontos, mert az ő verseiből sok dalt csináltam. Majd bejöttek a többiek is: Weöres Sándor, Nagy László, Szécsi Margit. Kortárs költőt mostanában az erdélyi Kovács András Ferencet kedvelem. Innen-onnan szedem össze a verseket, most már az antik költők is érdekelnek. Az antik, metrikus formák évezredeket hidalnak át. A görögöknél kezdődött, de a mai magyar költészetnek is szerves része. Sőt, most már hungarikummá vált, mert tudomásom szerint Európában már csak nálunk van jelen.

– Ady-év lévén nem lehet szó nélkül elmenni a költő mellett. Önnek milyen a viszonya Ady Endre költészetével?

– Nagyon szeretem a verseit, de a praktikus előadói gyakorlatomban nem nagyon fordul elő. Én csak dalszerű formákkal tudok dolgozni, mert erőszakot nem teszek egy versen csak azért, hogy énekelhessem. József Attilától is olyan verseket válogattam, amelyeket már eleve dallamra írt.


– Egy megzenésített vers mennyivel tudja jobban elérni a fiatalok érzelmeit?

– Eleve ahogyan előadjuk a verseket, hangzó élménnyé alakítjuk. Ez már egy lépés afelé, hogy könnyebb befogadni. Hiszen most már az olvasás helyett is inkább a CD- hallgatás megy, meg a letöltések. Nyilván ezek egyszerűbbek, jobban hozzáférhetőek és komplexebbek. Az olvasott kultúrához előkészület kell, egy sor hangzó élmény betárolása. Ezeket mostanság meg akarják spórolni az emberek, de meg fogják bánni, mert ez nem fog működni. A mai egy olyan időszak, amikor a technika szárnyal és mindenkit ez érdekel. Idő kell, amíg rájönnek, hogy ezzel csak pocsékolják a drága, halandó életüket. Most az történik, amit József Attila látnoki módon a 30-as években megírt: „bemásszák lelkünket a gépek, mint aluvót a bogarak”.

Soha nem volt ilyen jó helyzetben a magyar népzene

Sebő Ferenc szerint a népzene jelenleg sokkal jobb helyzetben van, mint bármikor. – Ha valamit sikertörténetnek lehet nevezni az elmúlt 40–50 évben, akkor az a népzene elterjedése a fiatalok körében – mondta. – Ezt Kodályék még elképzelni sem tudták, csak szerették volna. Próbálták iskolákban, itt-ott terjeszteni, persze akkor nehezebben ment még. De azt meg kell hagyni, az ő munkájuk is benne van ebben. Ez százötven év küszködésének eredménye, de most százezrével vannak fiatalok, akik ezzel foglalkoznak. Ilyet el nem lehetett képzelni, még a mi időnkben sem, amikor mi kezdtük. Most tele lehet az emberek fülét tömni mindenféle népzenével, mert van hozzá technika. Ez régebben lassabban ment, pedig ezek a versek szövegek, arra valók, hogy az ember könnyítsen magán és ne orvoshoz kelljen járni, hogy kibeszélje magából a problémákat. Ez az igény tehát nem szűnt meg, és erre vigyázni kell, hogy elérje a célját és ne puszta színpadon való virtuózkodásról szóljon.

Koszorus Rita

Sonline, 2019. február 6.