Folkrádió

Éltető hagyomány

Nagy- és dédszüleink életének, mindennapjainak még szerves része volt az éneklés, a citerázás, a tánc. Ez utóbbit leginkább a különböző csárdások jelentették. Aztán a „modern” kor új táncai kiszorították ezt a mulatságok repertoárjából is, sokan már évtizedekkel ezelőtt eltemették. Győrffy István még 1939-ben írta: „…a néptánc az utolsó óráit éli. A mai fiatal nemzedéket a nemzetközi tánc teljesen megfertőzte”. Szerencsére akadtak olyan lelkes zenészek, tanárok, akik ezt nem fogadták el, nem törődtek bele, s nemcsak hittek abban, hogy előbb-utóbb visszaszivárog a néptánc, de tettek is azért, hogy így legyen. Nos, Nagydobronyban is felismerték a néptánc, a -viselet igazi értékét, s az elmúlt héten a szépkorúak számára hirdetett bálra idősebb emberek némelyike is felöltötte a sufniból előkerült régi ruhákat, s bebizonyították, hogy lábuk még őrzi a lépéseket.

Igazán csinos, dobronyi népviseletbe öltözött lányok, fess fiatalemberek gyülekeztek a Nagydobronyi Magyar Népművészeti Tanoda épületében február 2-án. Aztán az idősebb korosztály képviselői is megjöttek. Lassan a Kokas Banda is hangolni kezdett, hogy aztán egy igazán vidám, régi falusi bálok hangulatát idéző mulatság vegye kezdetét.

A megjelenteket Orosz Ildikó, a rendezvény szervezését felvállaló Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora köszöntötte a falu szülötteként is. Arra biztatta a helybélieket, hogy legyenek büszkék hagyományaikra, hisz Nagydobrony mindig is sajátos színfoltja volt vidékünknek nyelvjárásával, virtusával, táncával, viseletével együtt. S hogy ez utóbbi elemeit a mai öltözködésünkbe is be lehet emelni, bizonyította maga is, aki modern dobronyi „ujjast” viselt.

Magyarország kárpátaljai külképviselete nevében Kuti László ungvári konzul köszöntötte a résztvevőket, aki arra bátorított, hogy őrizzük meg mindazt, ami magyarrá tesz bennünket. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Cseh Áron ungvári és Gyebnár István beregszászi magyar konzul is.

Táncfolklorisztikai szempontból kiváló helyszínnek ítélte Nagydobronyt Módos Máté, a Magyar Állami Népi Együttes szólótáncosa, aki táncospárjával, Almási Berta Csillával, illetve a kárpátaljai származású Lőrincz Sándorral és táncospárjával, valamint a nagyecsedi Tóth Miklóssal és feleségével azért utazott ide, hogy jobban megismerje a helyi táncok autentikus előadásmódját.

A köszöntéseket követően aztán a magyarországi vendégek a Rákóczi Főiskola Cibere Néptáncegyüttesének fiataljaival, illetve a Kokas Banda táncosaival nagydobronyi csárdással nyitották meg a hagyományteremtő céllal megrendezett szépkorúak bálját. Aztán persze táncba vitték a résztvevőket is. És bizony örömmel láttuk, hogy a 60-70 évesek lábában most is benne vannak a lépések. És torkuk is őrzi a régi dallamokat. A vacsorára feltálalt hagyományos, tormalevélbe töltött daráskáposzta, kőttes, fánk, no meg a finom itóka elfogyasztását követően aztán felcsendültek a rég elfelejtett dallamok is. A 87 éves Benedek Irénke néni és a 82 éves Szanyi Józsi bácsi igencsak jó adatközlőknek bizonyultak: felidézték az egykori lakodalmak szokásait, kortársaikkal együtt sorra szólaltatták meg a Kokas Banda kíséretében azokat a népdalokat, nótákat, amelyeket a menyegző különböző mozzanataiban énekeltek egykoron.

A vacsora után természetesen tovább folytatódott a táncmulatság. Közben az érdeklődők nem csupán a tanoda falán kiállított régi képeken keresztül tekinthettek be a falu múltjába, de a földszinten található helytörténeti múzeum is segített felidézni a hajdanvolt világot.

Kovács Erzsébet

Kárpátinfo, 2019. február 9.