Folkrádió

„A népzene gyógyszer is egyben” – interjú Dallos Leventével, a nagyváradi Soroglya zenekar prímásával

„A népzene a zenei ösztön spontán kifejezője… olyan dallamok, amelyeket sokan és sokáig énekelnek” – írja Bartók Béla, aki oly sokat tett a magyar népzene európai megismertetéséért. Kultúránk elválaszthatatlan része és továbbörökítője ez a műfaj, melyet sikeresen népszerűsít Nagyváradon a Soroglya zenekar. Jelenlegi prímása, Dallos Levente válaszolt kérdéseinkre a zenekar múltjáról, jelenéről, jövőbeli terveiről, népzene és ember kapcsolatáról.

– Mikor és hogyan alakult meg a Soroglya, jelenleg kik a tagjai?

– Zenekarunk 2008-ban a Nagyvárad Táncegyüttes tagjaiból alakult, egykori prímásai Román Hunor és Szabó Lóránd voltak. Jelenleg én töltöm be ezt a szerepet, tagjai pedig, akikkel hosszútávra tervezünk: Dimény Eszter (ének), Bacsó László (brácsa), Bartalis Botond (cimbalom), Dezső Attila (hegedű), Vincze Balázs (brácsa), Vincze Zoltán (nagybőgő), Dallos Levente (hegedű). Az utóbbi három tag a Csillagocska Alapítvány neveltje.

– Öt éve te vezeted az együttest. Mesélj a pályafutásodról, milyen út vezetett idáig?

– A Nagyváradi Csillagocska Alapítványnál kezdtem a pályafutásom néptáncosként. Itt ismerkedtem meg a népzenével és kezdtem el hegedülni 7. osztályosan Benedek Árpád keze alatt. Elsőéves egyetemistaként kaptam ajánlatot a Nagyvárad Táncegyüttestől arra, hogy legyek főállású zenész. Ezt a bizalmat Dimény Leventének, a táncegyüttes akkori művészeti igazgatójának köszönhetem. Egy másik, lendületet és hitet adó személy a zenei pályafutásomban Sánta Gergő, aki a Nagyvárad Táncegyüttes Népek tengere előadásának rendezője volt. Fejlődésemben és önbizalom terén az előadás munkafolyamata alatt sokat segített. Jelenleg a Soroglya zenekart vezetem és a Csillagocska Alapítvány népzenei oktatója vagyok. Szüleim támogatása mellett a fent felsoroltak azok, akik nélkül valószínűleg nem itt tartanék az életben.

– Milyen rendezvényeken, fesztiválokon lépett fel a zenekar?

– A Soroglya az Erdélyi Táncházzenészek zenekarai közé tartozik, koncertezés mellett táncházak zenei hátterét, valamint gálaműsorok élőzenéjét biztosítjuk. Tulajdonképpen mindent, ami népzenéhez kapcsolódik, törekszünk a tőlünk telhető legjobb minőségben biztosítani. Az elmúlt öt évben nagyon sok fesztiválon volt szerencsénk részt venni. Ezek közül a legnagyobbak: a 2017, 2018-as kanadai fellépéseink (a Folklorama fesztiválon), a görögországi turnénk egy Bihar megyei amatőr néptánccsoport kísérő zenekaraként, valamint idén voltunk Lengyelországban, ahol a Szeged táncegyüttest kísértük. Ez nagy megtiszteltetést jelentett a számunkra, mivel a Szeged Táncegyüttes már több mint 60 éves múlttal rendelkezik. Ez a felkérés is bizonyítja, zenekarunk egyre jobb, megbízhatóbb, és jó úton haladunk. A fesztiválon egy kis ízelítőt is tudtunk adni a kolumbiai, lengyelországi, grúziai és bulgáriai zenészeknek a magyar népzenéből.

További fontos rendezvények, melyekre több alkalommal kaptunk és kapunk meghívást: a Csillagocska Gyermek és Ifjúsági Néptánctalálkozó, a Partiumi Néptánctalálkozó Nagyszalontán, a Fekete-Körös-völgyi néptánctalálkozó, a Szatmárnémetiben megrendezett Partiumi Magyar Napok, a Debrecenben megszervezett Tűztáncfesztivál és még sorolhatnám.

Az idei évtől koncertezni is kezdtünk, ebben segítségünkre volt az Erdélyi Táncházzenészek Egyesülete is, tőlük kaptuk az első felkérést. Mindemellett első lemezünk kiadására is készülünk.

Táncházak

– A zenélés mellett táncházak szervezésével is foglalkoztok, ti vagytok a Partiumi Táncház­talál­kozó főszervezői is.

– Igen, a Partiumi Táncház­találkozót idén először szerveztük, de szeretnénk, ha ezután minden évben lenne. Célunk a partiumi rendezvények fontosságát és színvonalát az erdélyi és budapesti rendezvényekkel egy szintre emelni. Az idei Partiumi Táncház­találkozó mottója Kallós Zoltán egyik idézete volt: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk”.

– Milyen jellegű népzenét játszotok, mely tájegységek zenei anyagát használjátok fel?

– A zenekarunk autentikus magyar népzenét játszik. Leginkább erdélyi és partiumi népzenét, például: Szatmár, Szilágyság, Kalotaszeg, Mezőség több településének muzsikáját, Maros-mente, Küküllő-mente, Sóvidék és Felcsík néprajzi vidékeinek muzsikáját is. Repertoárunk bővítése folyamatban van magyarországi tájegységek népzenéjével, valamint Erdély további tájegységeivel.

Egyik legfőbb célkitűzésünk a saját régiónk, Bihar megye és környékének népzenéjét, azaz a sárréti népzenét elsajátítani, ugyanis néprajzi elhelyezkedése Nagyváradnak és környékének: Sárrét.

Tanulás hallás után

– Hogyan zajlik egy-egy új tájegység zenéjének tanulása, azaz a próbák?

– A tanulási módszerünk eltérő a klasszikus zenészekétől. Ők kottából muzsikálnak, ellenben velünk, mert mi hallás után tanulunk. Tudjuk, a népmese szájhagyomány útján terjed, a népzene ugyanígy. Meghallgatunk egy régen felvett archív felvételt, gyűjtést, azt hallás után rekonstruáljuk, és megtanuljuk, amennyire pontosan csak tudjuk. Ezeknek a gyűjtéseknek nagy részét köszönhetjük a nemrégiben elhunyt Kallós Zoltánnak, de Bartók Bélának, Kodály Zoltánnak, Könczei Ádámnak, Lajtha Lászlónak, Pávai Istvánnak és még sok más népzenekutatónak is.

– Mi a véleményed a népzene kultúraőrző és -továbbörökítő szerepéről, hogyan veszi ki részét ebből a Soroglya?

– Célunk, hogy kultúránkat ne csak őrizzük, de tovább is adjuk. Megmutassuk mindenkinek, milyen kinccsel rendelkezik a magyarság ezen a téren. Érdemes megemlíteni, hogy Németországnak a mai napig felgyűjtött népdaltára meg sem közelíti a magyar népdaltár egyharmadát. Feladatunknak érezzük ezt fenntartani és továbbadni.

– Hogyan hat a népzene az emberekre, mi a tapasztalatotok?

– A fiatalok, akik befogadó szándékkal állnak hozzá, hamar rájönnek, mennyire szórakoztató és értékes. Aki szereti, arra nagyon jó hatással van. Az a személy valami olyat él meg a népzenén keresztül, amiről igazán érzi, hogy az övé. Az idősebb korosztályban pedig felidéződik a népzene hatására a múltja, boldogsága, öröme, de bánata, csalódása vagy az elmúlás is. A népzenében minden érzést megtalálunk. Nem véletlen, hogy régen szüretkor, esküvőn, konfirmáláson, temetésen, keresztelőn, születésnapon, azaz minden fontos életeseményen elhangzottak az adott eseményhez illő népdalok. Mindenkire pozitív hatással lehet a népzene, mert az egész életét végigkíséri, ha nyitott rá és akarja. A magyar népzene véleményem szerint gyógyszer is egyben.

– Milyen Nagyvárad népzenei élete a te meglátásod szerint?

– Nagyváradon sok táncházat szerveztünk az elmúlt időben kisebb-nagyobb sikerrel. A „Hívd meg az öregzenészeket egy sörre” Erdélyi Táncházzenészek Egyesülete jótékonysági programjának keretében szervezett táncházunk, hála Istennek, minden évben eredményes volt. Ebben a táncházban az összegyűlt adományokból azokat az öregzenészeket segítjük, akiktől mi tanultuk és tanuljuk azt a zenét, amit játszunk, a magyar népzenét. Ők egész életükben ezt játszották, ezáltal nyugdíj vagy bármilyen megélhetési lehetőségük öreg korukra nem maradt.

Tervünk szeptembertől különböző táncházakkal és meghívottakkal újból fellendíteni a régen, a 2000-es évek elején Erdélyben és a Partiumban is jól ismert nagyváradi táncházmozgalmat. Annak örülnénk igazán, ha egyre több emberrel találkoznánk ezeken a hagyományőrző programokon.

Bihari Napló, 2019. szeptember 6.