Folkrádió

Már húsz éve forog Debrecenben a Motolla kereke

Sűrű volt ez a két évtized, lesz mire visszaemlékezni a szombati mulatságon. Az egyesület alapítóival beszélgettünk. Interjú.

Idén októberben ünnepli 20. születésnapját az az értékmentő egyesület, ahol nem őrzik a hagyományt, hanem művelik. A közösség múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük Buka Lászlót és Gyöngy Pétert, az egyesület alapító atyját és jelenlegi elnökét.

Dehir.hu: Honnan, kitől származott az ötlet az egyesület alapítására? Mi volt az előzménye?

Buka László:Messziről kell indítani. Amikor 30 évvel ezelőtt a Vénkerti Általános Iskolában rajztanárként tanítottam, kéthetenként voltak elméleti előadások, ez volt a Karácsony Sándor Pedagógiai Kör. Aztán ahogy megszülettek a gyerekeim, tudatosodott bennem, hogy én inkább alkotni szeretek, jönni, menni. Éreztem, hogy kevés az, hogy csak ülünk és hallgatjuk az okos embereket. Át akartam adni az elsajátított tudásmorzsákat a gyerekeimnek is. Aztán a munkahelyváltásommal egyidőben átalakult a kör. Ebben az időszakban találkoztam Jenei Edittel, aki a mai napig is a Motolla titkára, ketten kezdtünk el azon gondolkodni, hogyan lehetne ebből egyesületet létrehozni. A szervezkedés az 50 négyzetméteres lakásomban történt, 10-15 ember ült egy kanapén szorongva, de összejött, így indultunk el 1999-ben. Öten kezdtük el (Bárdos Ildikó, Jenei Edit, Cucás Kálmán Péter, Nagy Zsoltné Fürtös Katalin), az első négy évig én voltam az elnök, de személyes okok miatt lemondtam, ekkor Gyöngy Péter vette át a szerepemet.

Gyöngy Péter: Vannak egyéb előzmények is: az egyik a hetvenes években az egyetemen szerveződő szabadegyetem, amit Ternai András és Tilles Béla kezdett el, s a nyolcvanas évek végétől magam is részt vettem e folyamat alakításában. Ez egy nagyszabású szellemi program volt, kiváló kiállításokkal, előadásokkal és kiadványokkal. A másik nagyon fontos előzmény az Örökség Népfőiskola, ami a szerves műveltség magyarországi fóruma volt, egy olyan csoportosulás, amely vándor jelleggel bejárta az országot. S végezetül meg kell említeni az 1988-ban már működő Varjúvár Egyesületet is, hiszen ez volt a közvetlen modellünk, ők ki is próbálták ezeket az elfeledett tevékenységeket.

Dehir.hu: Jelenleg milyen formában működik az egyesület?

Buka László: Húsz éve bejegyzett civil szervezet vagyunk. Az egyesület minden tagja önkéntes, a vezetősége is ilyen alapon, társadalmi munkában végzi a tevékenységét. Fölmerült bennünk, hogy mi lenne, ha „profi” szervezetté válnánk, fizetett alkalmazottakkal, de ez nem valósult meg, amit én utólag nem bánok, mert a dolog sava-borsa veszett volna el ezzel. A nálunk lévő embereknek nem is ilyen a világszemlélete. A tevékenységünk pályázatokra épül, onnan a bevétel, az egyik fő támogatónk pedig Debrecen városa. Otthonunk immár 14 éve a DMK Homokkerti Közösségi Házában van, korábban a Pedagógus Művelődési Házban működtünk.

Dehir.hu: Mi a célja ezeknek a tevékenységeknek?

Gyöngy Péter: A nemzedéki tudásátadás hiányát próbáltuk és igyekszünk ma is pótolni a magunk módján, debreceni városi értelmiségiként. Igyekszünk a hagyomány több elemét is megtapasztalni, egy olyan dolgot feléleszteni, ami a gének szintjén ott munkál bennünk. Sokan a szemünkre vetik, hogy mi, városiként, hogyan művelhetjük ezt. De ne felejtsük el, hogy város és város között is van különbség, azért Debrecen nem olyan város, mint Párizs, teljesen más kulturális és történelmi modellel rendelkezik. Debrecen olyan mezőváros volt, melynek a sajátossága abban rejlik, hogy a népi műveltséget ötvözni tudta a polgáraival. E cívis kettősségnek is köszönhető, hogy gyökeret tudott verni a Motolla. Mi most valami kis vásári kuriózumként mutogatjuk azt, hogy ilyen is volt, holott régen ez volt a természetes létezési módja a városnak.

Dehir.hu: Alapvetően az évkör főbb ünnepeire szervezik programjaikat. Pontosan milyen ünnepeket ülnek meg?

Gyöngy Péter:Nem mi akartuk kitalálni, hogy mit csináljunk, inkább úgy mondanám, megtaláltuk az ünnepeket magunkban. Onnan indultunk ki, hogy az ember például a legvadabb városi körülmények között is megünnepli a karácsonyt. Ez egy olyan közös pont, amit nem lehet kiirtani, hogy mit telepítenek rá, az persze, egy másik dolog. Magától értetődő volt, hogy a farsangot, március 15-ét és a húsvétot is megüljük. Érdekes módon a legkésőbb pünkösdöt tudtuk beépíteni a rendbe, valahogy ez volt a legkevésbé megfogható ünnep számunkra. Ehhez képest hamarabb kialakult a Szent Iván-éj megünneplése, amiről sokan nem tudják ugyan, de valamikor élő hagyomány volt Magyarországon. Utóbbinak például megvolt az előzménye az egyesületben: éveken át kijártunk virrasztani nyári napfordulókor a zeleméri templomromhoz, 2003-ban pedig szerveztünk egy Szent Korona szertartást, ami egy országos kezdeményezés része volt.

Dehir.hu: Hogy kell elképzelni egy ilyen szertartást?

Gyöngy Péter: Csak bizonyos elemei maradtak fenn, azt próbáljuk meg évről-évre rekonstruálni. Maga az ünnep a nyári napfordulóra épül, amikor a fény a maximumára ér, ilyenkor régen az emberek tüzet gyújtottak, énekeltek. A tűzrakás után a lángokat átugrották, ami egyfajta termékenységi varázslat volt, a külső tűz találkozott a belső tűzzel. Mi is ezt tesszük. A tűzugrás után rendszerint úgy zárul a szertartásunk, hogy az általunk készített tűzkereket legurítjuk a dombról, innentől kezdve tudjuk, hogy a nap lefelé hág az égi pályáján. S ami fontos, nemcsak tudjuk, de megéljük ezt. Nem az a tétje ugyanis a dolognak, hogy most a hagyományt őrizzük-e vagy sem, nem szeretem, amikor hagyományőrző egyesületnek hívnak minket, és szerintem ezzel Laci is így van.

Buka László: Mert nem őrizzük, hanem műveljük. Van három kulcsszó: szent tér, szent idő és szent cselekedet, ez a három együtt kell mozduljon, hogy egy körré nemesedjen.

Dehir.hu: Az egyes ünnepekhez milyen tevékenységek kapcsolódnak?

Buka László: Már 26 éve regölünk, azaz már az egyesület hivatalos létrejötte előtt foglalkoztatott minket ez a népszokás. A regölés lényegében új életre való hívás, amit férfiak járnak nagy láncos botokkal, klarinéttal, kolompokkal, csengőkkel, tekerő lanttal, dobokkal, ostorral. A regösök azok, akik felszólítják az embert a fény eljövetele utáni mozdulásra. 25 év alatt rengeteg helyszínen regöltünk: kocsmákban, magánházházaknál, templomban, templomkertben. Ilyenkor tudnak rólunk, előre meg van beszélve, hova megyünk, ez régen is így működött a falvakban.

Működik egy alkotótábora is a Motollának, ami nem feltétlenül az évköri ünnepekhez kapcsolódik, ez a Górés-tanyai alkotótábor, amit én vezetek: fotósok, grafikusok, szobrászok, nyelvészek, zenészek, csillagászok, biológusok járnak ki velünk. Az idén lesz a 20. alkalom, hogy elbújunk a jó kis hortobágyi tanyára és alkotunk

Dehir.hu: Jelenleg hány tagja van a Motollának? Kik azok, akiket hosszú távon is be tudtak vonzani?

Gyöngy Péter: 35-40 bejegyzett tagunk van, de kb. 10-15 aktív emberrel dolgozunk. Döntően pedagógusok, óvónők, kézművesek, zenészek, táncosok járnak hozzánk. A környék összes népzenésze megfordult már nálunk. Jelenleg Molnár Miklós zenekara az állandó együttesünk. A táncosokkal ugyanaz a helyzet, mint a népzenészekkel, nagyon sok debreceni és környékbeli együttest láttunk vendégül az évek során. Azt kell, hogy mondjam, van egy országos híre a Motollának.

Kézműveseink között nemezesek, képző- és iparművészek, gyöngyfűzők, kosárfonók, fafaragók, kovácsok, hímzők, bőrösök, fazekasok is megtalálhatóak. Ők folyamatosan foglalkozásokkal gazdagítják az egyes alkalmakat, szívvel-lélekkel, ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat. És az utóbbi két évben további nyári alkotóboraink (nemezes és zománcos) is szerveződtek.

Dehir.hu: Céljuk, hogy további tagokat toborozzanak, vagy inkább a meglévő tagok létszámának megtartása a fontosabb?

Gyöngy Péter: Alapvetően úgy szerettük volna, ha természetes módon működünk, azaz ha toborzás nélkül csábítjuk magunkhoz az embereket, pusztán a tevékenységünkkel. Mostanában csökkent a létszám, ami annak köszönhető, hogy párhuzamosan több hasonló tevékenységi formát végző közösség is van Debrecenben. Ennek ellenére jönnek azért új tagok is, előfordul, hogy megjelenik valaki, aki kisgyerekként járt nálunk, majd évek múlva szülőként visszajön már a saját gyerekével, ezek az élmények adják a lendületet. Az az igazság viszont, hogy eljutottunk egy olyan pontra, amikor már szívesen átadnánk a stafétabotot a fiatalabb generációknak. Ez a 20 év elég sűrű volt.

Buka László: A kapcsolathálózatunknak az a lényege, hogy Péter művelődésszervezőként rengeteg embert ismer. Ez tartja fönn az egyesületet, ami lényegében úgy működik, mint egy országos kaláka.

Dehir.hu: Nagyon kevés az olyan civil közösség, ami 20 éves stabil működést mondhat magáénak, mi a siker kulcsa?

Gyöngy Péter: A siker nem annak köszönhető, hogy profik vagyunk, hanem annak, amire szerveződtünk, az ügy a fontos, ami képes már 20 éve mozgásban, lendületben tartani a Motolla kerekét. Hogy meddig tart ez a lendület, azt persze, nem lehet megjósolni.

Dehir.hu: Mivel készülnek október 12-re, a 20 éves jubileumra?

Gyöngy Péter: Ez már a 3. jubileumi alkalmunk, mivel megtartottuk a 10 és 15 évest is. A mostani lényege a visszatekintés és ünneplés lesz. Délután 2 órától veszi kezdetét a mulatság: beszélgetni fogunk a Motolla két évtizedes múltjáról, képeket vetítünk, visszaemlékezünk. Az alkotók munkáiból kiállítást szervezünk, jönnek zenészek és táncosok: megszólal a Górés zenekar, lesz moldvai muzsika és tánc a Musama és a Sugalló Zenekarral, rophatjuk a gyimesi népzenére és sor kerül Molnár Miklós, népzenész lemezbemutatójára is. Tánc, zene, öröm, beszélgetés, ami jól esik.


Szilágyi Szilvia

Debreceni Hírek, 2019. október 10.