Folkrádió

Szívvel és lélekkel táncolnak a badacsonytördemici Pörgék

Pörgő alsószoknyák, hangos kurjantások, pásztorbotok dobogása, csillogó gyerekszemek, elhivatott szakmai vezetők és egy rendkívül összetartó közösség várt rám a tördemici néptánc-próbán. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a próbateremből a badacsonyi hegy bazaltorgonáira látni.

A tízéves jubileumára készülő Badacsonytördemici Néptáncegyüttes Pörge tánccsoportja a közelmúltban szerepelt a Felszállott a páva tévéműsorban. Elnézve a fellépőruhákat, elsőre az jut eszembe, mennyi ideig öltözhetnek, míg a farmeres tinikből hagyományőrző táncosok lesznek.

A fiúknak gyorsabban megy az átalakulás, negyed óra alatt átöltöznek, a lányoknak csak a 4 alsószoknya felvétele eltarthat akár 30 percig is. És akkor még nem fonták be a hajukat.
A veszprémi múzeumban végzett kutatómunka alapján varratott egyedi ruhák és fellépő csizmák ára nagyon borsos, támogatók és pályázatok nélkül sem az együttes, sem a szülők nem tudnák viselni az anyagi terheket. Ki gondolta volna, hogy egy táncos fiúcsizma akár 50 ezer Ft-ba is kerülhet?
Az anyukák otthon keményítik, mossák, vasalják a fellépő ruhákat. A nagyobb lányok már segítenek, hiszen a vasalás alkalmanként két-három óra.


Horváth Borbála, női tánckarvezető avat be bennünket a fonott hajak és alsószoknyák rejtelmeibe.
– A lányok hajának elkészítéséhez a gyűjtések adnak támpontot. A fiatalabb lányok haját lentről felfelé haladva fonjuk két copfba vagy egy copfba. Az idősebbeknek már lehet koszorút fonni, hajszalagot beletenni, nekik már díszesebb a hajuk. Próba végén a hajfonást is gyakoroljuk, hiszen egy fellépés előtt nem mindegy, hogy 2-3 óra alatt fonjuk be egymás haját, vagy erre fél óra is elég. A lányok nagy része már nagyon szépen tud fonni, tudnak segíteni egymásnak.


– Csak hosszú hajú lányok jelentkezhetnek néptáncosnak?
– Bár nem feltétel, hogy a lányoknak hosszú haja legyen, de ez a jellemző. A rövidebb hajat nehezebb fellépésre befonni, ahhoz több hajlakk és csat szükséges.
Sok szülő is megtanulta már a hajfonást, és úgy érkezik a kislány a fellépésre, hogy otthon elkészül a frizurája. A Pörge lányok a hétköznapokban is gyakran hordják így befonva a hajukat, büszkék arra, hogy táncosok.

– Hány alsószoknyát kell viselni fellépéseken?
– Minden tájegységnél más, nálunk 3 alsószoknya van. Ezek is többfélék, kisebbek nagyobbak, több rétegűek, de a 4 alsószoknya a maximum. Ezeket minden fellépésre keményítjük, elég nehéz felöltözni – nevet Bori.

– Mennyi idő alatt készülnek el a lányok?
– Minden szoknyát egyenként kell felvenni, megkötni, hogy ne csússzon el, ne essen le, átlagban egy fél óra kell már a megszerzett rutinnal is, hogy civil ruhából viseletbe öltözzünk.
Már a legkisebbek is nagyon ügyesek és gyorsak, szeretik viselni ezeket a ruhákat. Már a próbaszoknya ad egy kiállást, tartást a néptáncosoknak. A normál hétköznapi próbán is egyen pólóban, harisnyában, karaktercipőben és pólóban vannak nálunk a gyerekek, ez ad egy összetartozás élményt is.

A közös pont a csoportban a néptánc, a népzene, az éneklés, a hagyományok. Ebből a közös pontból alakulnak ki barátságok és szerelmek is.
Érdekes, hogy ők a közösségi videomegosztó oldalakon is a csujjogatásokat, táncokat keresik, nézik, és mutatják meg nekünk, mit találtak. Az internetet arra használják, hogy ők is kutatnak.

A gyerekek tévéműsorra készülő bemutatkozó videója bepillantást enged a hétköznapok hangulatába. Vidámak, mosolygósak, pörgősek, igazi Pörgék. A Szabó családi pincészetnél szüreteltek a gyerekek, igazi badacsonyi életképeket láthatunk a kis filmben.




Egymás szavába vágva mesélik a gyerekek is, hogy miért jó itt táncolni. Csak kapkodom a fejem, és már-már irigykedek, hisz látható és érezhető az összetartozásuk ereje.
– Nagyon jó a közösség, összetartó a csapat, imádok itt táncolni.
– Óvodás korom óta táncolok, ez az életem. A próbán kívül is sokszor találkozunk a többiekkel, nagyon jó barátok is vagyunk – nevetnek.
A fiúk ugyanolyan lelkesek mint a lányok, azt sem bánják, ha ritkábban tudnak moziba vagy focimeccsre menni, mint a kortársaik.
A népzene, a néptánc a mindennapjaik része. Próba előtt zsibongás, szaladgálás jellemzi őket is, mint minden gyereket, de ahogy megérkezik Csaba bácsi, azonnal csend lesz, és figyelnek rá.


A táncegyüttest néhány fővel alakította meg Szabó Csaba művészeti vezető, azzal a céllal, hogy az itt toborzott fiatalok segítségével hitelesen tolmácsolják a magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyományait.
A 10 év alatt közel 100 főre emelkedett a néptáncegyüttes létszáma, mára egy felnőtt és 4 gyermek csoport (Kukonyák, Barkóca, Kacamajkó, Pörge) jár hetente több alkalommal táncolni az egykori badacsonytördemici kis iskola próbatermébe. Legfőbb küldetésüknek tekintik, hogy a saját környezetük, a Bakony és Balaton-felvidék táncait felkutassák, elsajátítsák, és azt átörökítsék az ifjabb generációk számára.
Szabó Csaba igazi húzóerő, a Színvonal Művészeti Iskola keretein belül folyik az oktatás, Keszthelyről, Sümegről, Tapolcáról, Zalahalápról, Zalaszántóról is érkeznek gyerekek a próbákra, nem csak Badacsonyból.


És hogy mi a titkuk?
Kézzelfoghatóvá teszik a gyerekek számára a múltat, a hagyományokat a mai mindennapokba beillesztve. Szó szerint megfogható a próbateremben akár a több mint 100 éves pásztorbot, a Zánkáról származó 1887- ben hímzett menyasszonyi vállkendő.


– Meg tudjuk mutatni, hogy van viseletünk, vannak szokásaink – emeli ki a tárgyak fontosságát Csaba.
Ő maga egy éve farag pásztorbotot, a pásztorokkal való kapcsolatuk sem elvont, hiszen rendszeresen találkoznak a még élő idős pásztorokkal, akik nem csak dalokat, szokásokat és táncokat tanítanak nekik, de a használati tárgyaikat is megmutatják, odaadják a tánccsoportnak.


– Négy éve foglalkozom a pásztorkultúrával, ők nagyon hiteles hagyományőrzők, ősi, régi juhászcsaládok és tehénpásztorok élnek errefelé. Már szerveztem pásztortalálkozót, az idősek újra felveszik a hagyományos öltözetüket, a második legnagyobb pásztorkolónia állt össze a környéken. Ők maguk is kutatják az őseiket, szedik össze az ereklyéket. Ez a kulcs, az idős korosztály a népi kultúrában a kirakat. Ha a gyerek látja azt, hogy az idősek ebben a kultúrában meg vannak becsülve, akkor nem hagyják abba a táncot húsz évesen.

– Fontosak a generációk közötti beszélgetések?
– Igen. A gyerekek nálunk ezt az élő kultúrát látják. Bejönnek a juhászok a próbára és mondjuk elmesélik, hogyan kell letörni a birka farkát, vagy hogy kell azt kiherélni. Ezek annyira meghökkentő és emlékezetes beszélgetések, hogy a gyerekek nem felejtik el. Ez nem hamu, hanem tűz, ezt a lángot kell táplálni.
Fontos, hogy a szakma előtt is be tudjuk bizonyítani, hogy az általunk táncolt táncok, a mi énekeink nem kitalációk, rögtönzött koreográfiák, hanem a gyűjtés alapján a hagyomány őrzése. A múlt gyökereiből táplálkozunk, mely nem mögöttünk, hanem a kezünkben van.

– Mit jelent, hogy gyűjtitek a hagyományt?
– A levéltárak és a múzeumok gyűjtőnaplói mellett a falvak járása és idős emberek emlékeinek a gyűjtése is nagyon fontos.
A korábbi gyűjtőnaplók egy részében csak azt írják, hogy finomak a badacsonyi borok, jó a pörkölt, szép a Balaton és szépek a kastélyok; nyilvánvaló, hogy ezek a gyűjtők csak kirándultak erre, nem volt kötődésük a vidékhez. Mi idevalósiak vagyunk, itt élünk. Én Nagy László költő és Békefi Antal munkáját olvasva indultam el, és kerestem meg a családokat, ahol a tárgyi ereklyék mellett a történetekre is kíváncsi voltam. Mindenhol ajánlottak még valakit, aki emlékezett a régi időkre, így egyre több élő adatközlőm lett, főleg Kapolcs környékén.
– Mi a célja a gyűjtéseknek?
– Fontosnak tartom, hogyha rábukkanunk egy gyűjtésben helyi dalokra, azt visszaadjuk, megtanítsuk az itteni népdalköröknek is. A gyűjtéssel egymáson segítünk, ez nem öncélú. Rengeteg hangfelvételünk és kottánk van, és sok leírásunk is. A mai napig vannak olyan idős asszonyok a környéken, akik tudnak üveggel táncolni, pedig nem is táncoltak táncegyüttesben, ezt a szüleiktől tanulták. Nekünk ezt a tudást kell megismerni, továbbadni.

– Táncosaink számos oklevéllel, kiváló aranyminősítéssel rendelkeznek, országos versenyek előkelő helyezettjei. Nagy siker, hogy a Kukonya három évvel ezelőtti szereplése után újra a televíziós verseny döntőjében lehettünk. Bár nem jutottunk tovább, ez a teljesítmény a régióban egyedülálló, hiszen nincs még egy ilyen néptáncegyüttes, akinek gyermekcsoportja kétszer egymás után részese lehetett a versenynek – tudtuk meg az egyesületet vezető Gelencsérné Gyurka Henriettától. – Egy 800 fős kis faluból elindulni, és az ország legjobb 12 gyermek tánccsoportja között szerepelni, úgy érezzük nagy teljesítmény.

– A gyerekek számára fontosak a versenyek?
– Igen. Éppen ezért mi a másfél órás próbát végigdolgozzuk a gyerekekkel, izommunkával, énekléssel következetesen építjük fel a munkát. Előre tudjuk, milyen fesztiválokon, versenyeken veszünk részt, ezekre már hónapokkal korábban készülünk. A közösség összetartó ereje mellett fontosak a közösen elért sikerek is. Ha egy gyerek egy fesztiválon vagy versenyen azt látja, hogy úgy nem énekel senki, mint ő, hogy mások nem olyan ügyesek, nem emelik olyan magasra a lábukat, mint ő, akkor büszke magára, a saját sikerük is motiválja őket.

– Egy különleges rekorddal is büszkélkedhettek.
– Tavasszal a zöldágjárás hagyományát felelevenítve 420 gyerekkel léptünk fel egyszerre Badacsonyban. A zöldágjárás a Tapolca környéki 23 településen az országban egyedülálló szokás volt. Többnyire húsvétkor tartották, csak nagyon rossz idő esetén tették át pünkösdre. A játékra messzi vidékekről is érkeztek akkoriban legények, hogy az itteni lányok közül válasszanak párt maguknak.


A Felszállott a páva műsorában Szabó Csaba művészeti vezető saját gyűjtéseiből állítottak össze és mutatták be a Bakony, Balaton-felvidék táncait, tisztelegve ezzel a nagy néprajzkutató elődök: Békefi Antal, a Pesovár testvérek és Kis-Tóth Vilma szentgáli pásztor asszony munkássága előtt.

Ti is találkozhattok a Pörgékkel és a Badacsonytördemici Néptáncegyüttessel, hiszen az országos fesztiválok mellett a Balatonnál rendszeresen, többek között Badacsonyban, Szigligeten, Ábrahámhegyen, Kapolcson, Veszprémben, és a budapesti Hagyományok Házában is fellépnek.


Mihály Szilvia

likeBalaton, 2019. november 23.