Kallós Archívum 5. Észak-Mezőségi magyar népzene. Visa

Előadó:

válogatás

Szerkesztő:

Kallós Zoltán

Kiadó:

Kallós Zoltán Alapítvány

Megjelenés éve:

2017

Azonosító:

RNF 16601

Leírás

Archív felvételek Kallós Zoltán gyűjtéséből (1964–65 és 1987)
Technikai rekonstrukció: Németh István


VISA

Visa település Kolozs megye keleti részén fekszik, a történelmi Kolozs- és Szolnok-Doboka vármegye határán. Kicsi, sárba ragadt észak-mezőségi falu Kolozsvártól 30 kilométerre, Szék szomszédságában.
Történelmi okmányok alapján az 1326-os évi tatárjáráskor említik először a határok kijelölését. Ebben az időben a falu a Suky (zsuki) család birtokában volt. Mátyás király 1468-ban elkobozta a lázadó Suky családtól a települést, és Csupor Miklós erdélyi vajdának adta át. 1711-ben, az utolsó tatárbetöréskor a Szék-Káján útvonalon portyázó tatár csapatok elől a falu lakosai a közeli erdőkbe menekülnek. A tatárjárást túlélő lakosságot az 1738-as pestisjárvány tizedelte meg, aminek 294 visai esett áldozatul.
A XVI. században Kolozsvárt és környékét is elérik a református tanok, Visa katolikus lakossága is református lett, templomával együtt. Temploma 1592-ben épült, és az idő múlásával 1802-re használhatatlanná vált. Ebben az időben Csűrös Ferencz tiszteletes vezetése alatt felépítik az új templomot, amely magába zárja a régi templom egyes köveit. Az 1598-ban készült nagy harangot az első világháborúban be kellett szolgáltatni.
Gazdag hagyományokkal. rendelkezik, és talán az egyetlen mezőségi falu, ahol megmaradt a népviselet, a betlehemes, a népzenekincs és a tánchagyományok. Visáról gyönyörű zenei anyag került elő, nem utolsósorban a Kőműves Kelemen, Kádár Kata, a halálra táncoltatott lány balladáinak sok változata. Az 1940-es években elkezdődött folklórgyűjtések, valamint később a visai származású fiatalok kolozsvári táncházban való jelenléte miatt a település egyre ismertebbé vált a folkloristák és a táncházas közönség előtt. Ennek eredménye, hogy az 1990-es évektől valóságos folkturizmus indult meg a falu felé, magával hozva a hagyományok megőrzését, újjáélesztését. Ha szép, hagyományos mezőségi lakodalmat akarunk látni, Visa meg- felelő hely arra, hogy egyet végignézzünk.
Majdnem minden háznál szőnek, sok helyen még most is vetett ágy látható, és szegre való kendőkkel díszített tisztaszoba. Igen szorgalmas, víg kedélyű, vendégszerető és mulatságos emberek a visaiak. A múltban jelentős szőlő- és bortermő vidék volt. Ma megélhetésüket jórészt a hagyományos földművelés és állattenyésztés biztosítja.
A XIX. század végi Visa 800 lakost számlált, ma is nagy többségben Magyar ajkúak lakják. A településen még működik magyar nyelvű óvoda és alsó tagozatos iskola.

Kallós Zoltán