Kallós Archívum 6. Kalotaszegi magyar népzene. Magyarlóna

— Leírás —

Archív felvételek Kallós Zoltán gyűjtéséből
Technikai rekonstrukció: Németh István

Idézet a kísérőfüzetből:

MAGYARLÓNA MÚLTJÁBÓL

Magyarlóna (a hajdani Szászlóna) Kolozs megyében, a Gyalui-havasok dombokká „szelídült” lábánál, Gyalutól keletre, a Kis-Szamosba igyekvő Lóna (más néven Fenes) patak völgyében, Kalotaszeg peremvidékén, Kolozsvártól nyugatra (mindössze 12-13 km-re) terül el. Lóna a középkori oklevelekben először 1298-ban fordul elő: „terra et villa Lóna”. Tehát Magyarlóna Árpádt-kori település. Az 1330-as években Lóna már egyházas hely volt, templommal és pappal rendelkezett. A későbbi írásos emlékekben falunk neve egyre gyakrabban fordul elő „Szászlóna” elnevezés alatt. A falu a „szász” melléknevet azokról a szász telepes lakóiról kapta, akik az 1241-42. Évi nagy mongol-tatárdúlás után, Gallus erdélyi katolikus püspök 1246-ban, IV. Béla királyunktól szerzett kiváltságlevele alapján a nagymértékben elnéptelenedett és elpusztult vidék újranépesítésére kerültek ide. A lónai szász telepesek jelentős része az elmúlt évszázadok folyamán beolvadt a magyarságba. Említésre méltó, hogy Lónán a XVIII. század folyamán aránylag igen sok fazekas élt és dolgozott. Egy 1727-ben keletkezett összeírás arról tanúskodik, hogy akkor hét fazekas tevékenykedett, amiből arra lehet következtetni, hogy itt fejlett népi fazekasság virágzott. A helybeli református egyház régi írásos emlékeiből azt is megtudjuk, hogy Lónán 1740-ben létesült református egyházi iskola. Az egyházi iskola megszakítás nélkül működött 1895-ig, amikor aztán Lónán is beindult az állami népiskolai oktatás.
A nagyváros (Kolozsvár) közelsége lehetővé teszi a falu lakosságának helyben maradását. Az 1989. decemberi események után Lónáról is eltávozott (nyugatabbra) néhány család, de az utóbbi években ez a kivándorlás szinte teljes mértékben megszűnt. A falunkhoz kapcsolódó történelmi események közül kiemelkedik II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1660. május 22-i vesztes csatája, melyet az Erdélybe betört török-tatár hadak ellen vívott. Az ütközet a Lóna és a Szászfenes közötti lapályon folyt le. E csata alkalmával és után nagy pusztítást vitt véghez az ellenség Lónán is. Magyarlóna értékes építészeti műemléke a református templom, amely középkori építmény. Déli, gótikus ajtója és a templom diadalíve a XIV. Század végéről, illetve a XV. század elejéről származik. A szentély eredetileg boltozatos volt, gótikus ablakai a XV. század elejéről valók. A templom barokkos tornya csak a XIX. század legelején épült. A lónai templom egyik legértékesebb tárgya egy 1482-ben öntött csodálatos nagyharang volt, melyen a következő latin nyelvű körirat díszelgett: „Cristus. rex. venit. in. pace. deus. factus. est. anno. domini. MCCCCEII.” (Magyarra fordítva: „Krisztus király eljött békében, az Isten emberré lett. Az Úrnak MCCCC8II — 1482.— évében.”) A templom ékességei az Umling Lőrinc szász festő-asztalos munkássága nyomán 1750-52-ben elkészült festett kazettás famennyezet, a táblás „legény”-karzat, a festett karzatfeljáró, a szószékkorona és a festett padelőkés padszélek. Magyarlóna, annak ellenére, hogy mindössze pár km-re fekszik Kolozsvártól, hagyományőrző település. A falu lakosságának még ma is egyik legvidámabb ünnepe a tavaszi juhtejbemérés, amelyet Lónán egyszerűen „juhmérésnek” neveznek. A lónaiak („juhméréskor") nemcsak vidámságukról tanúskodnak, hanem példás vendégszeretetükről is számot adnak. Ilyenkor még az ismeretlen látogatókat is megvendégelik étellel, itallal. Annak ellenére, hogy évről évre egyre kevesebb juhot tartanak, ez a régi szokás továbbra is fennmaradt. Évtizedekkel ezelőtt híres népszokás volt Lónán a farsangolás, amelyből még mára is megmaradt (igaz, szerényebb körülmények között) a farsang hamvazószerdán történő búcsúztatása. Örömünkre szolgál az a tény is, hogy falunk női kórusa minden fellépése alkalmával hagyományos lónai (kalotaszegi) népviseletben lép a közönség elé. Lakodalmak alkalmával pedig egyre gyakrabban láthatjuk a vőfélyeket és koszorúsleányokat népviseletben felvonulni. Hagyományainkhoz való ragaszkodásunk éltető erőt jelent közösségünk számára.

Ricci József
nyugalmazott igazgató-tanító
Magyarlóna, 1999. szeptember 22.

— Felvételek —